Eger - hetilap, 1867
1867-01-17 / 3. szám
ilyesmit Konstantinápolyból, s később kitűnt alaptalansága. Egy más távirat szerint, a Porta csapatokat küldött Epirusba, hol a fölkelés, úgy látszik, kezdetét vette. Bosniából hasonlókép a mozgalom növekedését állítják. Egy jan. 9-iki konstantinápolyi távirat jelenti, hogy a Porta azon tervről értesült, hogy a görög cselekvési párt az Archipelagus többi szigetét is fel akarja lázitani. — Ugyancsak a török fővárosból távirják jan. 11-ről, hogy a Keleten fölmerülhető eshetőségekkel szemben a Porta 150,000 re- difet szándékozik behívni. A nagyhatalmak magatartására vonatkozólag írják Páris- ból, hogy Oroszország kijelenté, miszerint a nyugati hatalmakhoz csatlakozva, nem avatkozik a görög-török viszályba. — A nagyhatalmak, állítólag még Oroszországot sem véve ki, az uj „Presse“ szerint megegyeztek a keleti ügyre nézve, a Bécs és Páris közt folyt tárgyalások nyomán. E szerint Törökország integritása el van ismerve, a keresztényekre nézve pedig követelik a Portától a törvények végrehajtását, az egyenjogúságot. Duna fejedelemségek. Bukarestből a „Sürgöny“ egy magánlevelet közöl, mely érdekes világot vet Romániának a magyarok iránti hangulatára. A levél igy hangzik : „A múlt hetekben, nem tudom, miféle állambölcselet vagy politika sugallatára elhatározta az itteni kormány , minden idegent — kik itt nagy számmal letelepülvék — kiutasítani, illetőleg a határon át kisértetni. Természetesen e rendszabály első rendben a cseléd- és munkás-osztály ellen foganatosittatik; különbség nélkül arra: dologtalán csavargó, vagy útlevéllel rendesen ellátott munkás-e, ki az austriai ügynökségnél adóját is lefizette. Más nemzetiségbelit én ugyan nem láttam , mint magyart s székelyt; de ilyeket láttam 25—30-as csoportokban lánczra fűzve, lovas-katonáktól kisérve, de gyalog s éhen szomjan, ellátás nélkül a határra indíttatni; s minthogy saját inasom is embertelenül elfogatott, előbb személyesen, később az ausztriai consula- tus utján folyamodtam a rendőrséghez elbocsátása végett; és midőn kérelmem támogatására fölhozám, hogy felesége, gyermekei vannak, azon választ kaptam, hogy majd utánakiildik ezeket is, mert a magyarnak itt nincs helye, ne egyék oláh kenyeret, hanem menjen a maga országába! „Egyébiránt, ha a magyarországi románok a nemzetiségi egyenjogúságot emlegetik, felelhetnék nekik könyen itteni példákkal, hogyan értik Romániában azon egyenjogúságot. Ezúttal i csak annyit, hogy a csángó magyaroknak nyelve egyházból, iskolából tettleg kizáratva van. A magyar községeknek a kormány nem engedi meg, magyar tanítókat tartani; olasz papokat küld rájuk, kik nekik oláhul prédikálnak; szóval, mindenkép el- románositani ügyekszik őket.“ stb. Szerbia. Belgrádból a szláv szellemű bécsi „Zukunft“-ot folyvást harczkészületekről tudósítják. A kül- és hadügyi minis- teriumokban roppant tevékenység uralkodik, a kaszárnyák katonaiskolákká alakíttattak, a főiskola termeiben katonai gyakorlatokat tartanak, az njdivatu fegyvereket tömegesen készítik, s a lőporgyár éjnapon nem pihen. Amerika. Az Egyesült Államokban nagy dolgok készülnek. A washingtoni congressus képviselöháza 108 szavazattal 38 ellen vizsgálatot határozott Johnson elnök ellen az általa elkövetett törvénysértések miatt, s csakhamar azután Johnson vád alá helyezését is kimondá. Egy igazságügyi bizottmány küldetett ki a vád alá helyezés indokainak vizsgálatával. A vádak, melyekkel Johnsont terhelik, többek közt a következők; Hivataloskodása alatt tervszerüleg mindent elkövetett, hogy a déli részeket ismét separatistikus jogaik elnyerésére segítse, melyeket a forradalom által eljátszottak, — a congressus mindazon határozatai ellen, melyek a rabszolga-emancipatio biztosítására vonatkoztak, veto-jogával élt, — a Lincoln által kinevezett korábbi hivatalnokokat letette, és déli érzelmű egyéneket nevezett ki helyökbe, — az Unió legmakacsabb ellenségeit amnestiálta, nem gondolván a congressussal, a mely ismételve sürgette az amnestiálandók névsorának előterjesztését, — Marylandban lehetetlenné tette zsarnoksága által az unionistáknak, hogy szabad választói jogukat gyakorolhassák, — mig Neworleansban büntetlenül hagyta az Unió hi veinek lemészároltatását, — végre a Jefferson Davis elleni per befejezését a Dél iránti tekintetekből mindeddig halogatta. A fővád azonban abból áll, miszerint ismét helyre akarja állítani a Délen, a háború előtti állapotokat, és igy az Uniót megfosztani diadalai gyümölcsétől. —Az ügy, melynek kimenetelét egész Európa feszült figyelemmel várja, uj polgári háborúra szolgáltathat alkalmat. — New-Yorkból távirják, hogy Miksa császárt Mexicóban, visszatértekor, nagy lelkesedéssel fogadták. A „Mem. Dipl.“ ma- gántudósitások folytán azt hiszi, hogy a mexieói nemzeti congressus a császárságot fen fogja tartani. A vallomás után jobbára a máglyán élve megégetés mondatott ki itéletkép; az elitéltnek javai pedig elkoboztattak. Az akkori időből fenmaradt okmányok bizonysága szerint, számtalanon e szerencsétlen áldozatok közöl kinpadon, vagy börtönben haltak el; s ezekről aztán azt mondják, hogy az ördög bánatteljes vallomásukért nyakukat tekerte ki. Mi több, még azt is olvashatjuk ama fenmaradt okmányokban, hogy az ördög — egynémely esetben, midőn a szerencsétlen áldozat kiuoztatása következtében vallatás közben lelkét kiadá — annyi bátorságot vett, hogy a boszorkányt a lelkész, biró és hóhér szemeláttára is megfojtá! . : . Miután — mint már említők — a birák a rendes törvényes eljárási módtól eltértek, legtöbb esetben a boszorkánypör 3 nap alatt befejeztetetí. Az elfogatás s a tanuk kihallgatása után — ez utóbbi nem történt mindig, mert a gyanús egyén gyakran enélkiil elzáratott — azonnal a kinpad vétetett elő. Védnököt sem adtak a vádlott mellé, vagy ha az egynémely esetben némelyeknek megengedtetett is, a biró s nem a vádlott választá azt, s a védnöknek ugyan óvakodva kellett eljárni s vigyázni, nehogy túlságosan látszassák védenezét pártfogolni, mert nagyon köny nyen megeshetett, hogy ő is, mint boszorkány- és eretnek-pártoló máglyával lakolt. Azon szerencsétlenek száma, kik a boszorkánypörök áldozatai lőnek, százezrekre megy; csak egyes országokban is százan és ezren vesztek el. Egész községek pusztittattak ki; semmi rang, semmi kor nem maradhatott biztonságban, gyermekekés öregek, tudósok, elöljárók egyaránt hamvadtak el a máglyán. A fentemlitett okoknál fogva azonban jobbára nők. Egy-egy kitűnő tehetség vagy tulajdonság már elég volt arra, hogy valaki életét a máglyán végezze. így, azon 200 egyén között,— kik 3 év alatt, 1627-től egész 1629-ig Wiirtzburg kerületében megégettettek, — régi adatok folytán — volt, az aichstedti korlátnok neje és leányja, egy 12 éves idegen kis lányka, egy tanácsbeli, a polgármesterné, két nemes családból származott ifjú, Würtzburg legszebb hajadona, Göbel Borála, egy tanuló, ki több nyelven beszélt, s kitűnő zenész volt, három káptalanbeli, egy orvos s több más. A fuldai boszorkánybiró — Bősz Boldizsár, — ki 19 évig gyakorló utálatos és borzasztó hivatalát, avval dicsekedett, hogy mindkét nemből 700-nál több egyént égettetett meg, s reményű, hogy 1000-nél is többre megyen. Egyes világi és egyházi tudós férfiak felszólaltak ugyan e vérfagylaló esztelenség ellen, de hasztalan, — Weyers doctor, Spee jezuita és Tomasius tanár, írtak is e gyalázatos balhiedelem ellen, eleinte azonban kevés sikerrel, mi több sok esetben az ily jóakaratu fölvilágosodott férfiak veszélyben forogtak , mert ha nem jártak el óvatosan, könnyen megtörténhetett, hogy nyilvánított meggyőződésök és jószándékukért, állításuk visszavonására kényszerittettek, vagy megégetésre Ítéltettek. A beállott vallás- ujitás (reformatio) épen nem segített, sőt ellenkezőleg maga Luther és Calvin követőikkel együtt még többet bíbelődtek ördögök és boszorkányokkal, s az időtől fogva még dühösebben folytattatok a boszorkánymészárlás és égetés, s körtilbelől egész 1680-ig tartott. Innentúl aztán mindig ritkábbak lettek a boszorkányégetések. Németországban azonban csak nagy Frigyes porosz király idejében érte végét, midőn törvény által határozottan végkép eltiltatott a boszorkány-üldözés. Németországban az utolsó boszorkány-égetés Würtzburgban történt 1749-ben. A legelső boszorkánypört honunkban Bartolus közlé- 1350-ből; különben több is található hazánk levéltáraiban. Zemplénmegyében különösen létezik egy ily pör 1703-ból, melyben egy 40 éves aggsziiz arról vádoltatva, hogy a boszorkányoknak a tokaji hegyen tartott tánczvigalmában szintén részt vön, erősen tagadá , hogy tánczolt; mire vallomásába a tollvivő akkori megyei jegyző, Keresztes Ferencz, azon megjegyzést irá: hogy 40 éves szűzzel még az ördög sem tánezolbatott. Hazánkban a boszorkány porokét Mária Terézia törölte el. V—fjh T—s.