Eger - hetilap, 1867
1867-06-20 / 25. szám
V. évfolyam. 25. szám. Junius 20-án 1867. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2,. 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. HIAfizetéaeket elfogad •• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. A társadalom tere. I. Vidéki lapnak magas politikával foglalkozni, nem elsőrendű hivatása, központi nagy lapok feladata ez. Szerintünk a vidéki lap politikai működésének osztályrésze: tárgyilag jelezni a nyilvánuló politikai mozzanatokat, s a megyei és városi közéletet. Azonban bár a vidéki lap politikai működését keskenyebb mederbe szorítottuk : azért megmarad annak áldásdús tere, köre, és ténykedhetése. Á tudomány, a közerkölcsiség, az oly igen szükséges anyagi jólét, a szépészeti Ízlés ébresztése, egy szóval: mindaz, mi az embert, mint embert czivilizálttá, és a társadalomban elégedetté teheti, a vikéki lap működési körébe esik. Hát még a nyilvános élet fejlesztése !... mely kivált városunkban, de a vidéken is, fájdalom, oly igen hiányzik! Városunkban, hol erős párt-, clubb-, pinczeélet bőven feltalálható, rendezett, nyilvános, fürge társadalmi életet hiúban keresünk. Nincs is reményünk, — bár nagyon óhajtanók — hogy egyhamar legyen ; okainkat elmondjuk a jövő számban. A vidéken szintén nem igen található fel; okát egyebek közt abban keressük, hogy megyénkben igen sok lévén a nagy birtok, annak tulajdonosai nem ott laknak; a többi között pedig igen sok a coteria. Mire, és annak következéseire szintén visszatérünk. Ezt a társadalmi életet tehát fejleszteni, ezernyi apró rétegeiben szellőztetni, való világában feltüntetni, a hol szükséges, teremteni, a hol van, javítani, rendezni, tömöríteni, s ba lehet, irányozni: lenne egyik gyönyörű feladata a vidék lapjainak. Ezt a társadalmi életet jobban megismertetni, annak czélját, szükségességét tárgyalni, annál inkább szükségesnek tartom napjainkban, midőn a naponkint élesebben nyilvánuló politikai ellentétek a honpolgárokat egymástól elválasztják, több táborba osztják, s félni lehet, hogy az igy szemben álló erők — a helyett, hogy a közjót előmozdítanák — egymást nullificálni fogják. Alkotmányos országokban mindig lesznek, és kell, hogy legyenek pártok, de csak — a zöld asztal felett, az életbe az át ne csapjon. Kivált hazánkban veszélyes az úgyis traditionalis szenvedélyes pártoskodás. Annyi az ellenségünk kívül is, belü is, bogy a legnagyobb ildomosságra és önmérsékletre van szükségünk, létünk biztosítására. De ha mi saját pártoskodásunk által úgy felizgatjuk agy velőnket, hogy csak kisszerű pártgyözedelmeinkre ügyelve, vak szenvedélyben szemünk elöl tévesztjük, hogy mi történik körtt- liink, akkor bizony nem sok jót remélhetünk. Kell tehát egy semleges térről gondoskodnunk, hol a felizgatott kedélyek megbiggadjanak; hol a politikai ellenfelek egy szeretett haza gyermekeiként felismerjék egymást; hol a közjólétet teremtő eszmék és érdekek békés aegise alatt, minden politikai pártszinezés daczára találkozhassanak, és egymást érvé- nyithessék, és ez a — társadalom tere. Itt aztán, az anyagi jólét terén, fog egy erős községi élet és szövetség képződni, mely legjobban daczoland minden politikai mostohaság ellen. Alladalom és társadalom egymástól különböző két dolog, noha egymássalszoros összeköttetésben állnak, és egymás boldogi- tására viszonyosán hatnak. A társadalmi élet: az a fának gyökérélete ; a mi azon felül van, az az államé. Mostoha társadalmi körülmények között ritkán képzelhető kedvező politikai helyzet; de a legmostobább politikai helyzetben is erős, létet mentő, és fentartó társadalmi életet lehet képzelni. Néha az álladalmi gépezet megbomlik, vagy megrontatik, és ez baj; de csak időszaki baj. Mert egy kis szenvedés után, vagy a körülmények szerencsés csoportulása, vagy egy lángész, vagy a nemzet természeti ösztöne által megint rendes kerékvágásba vezethető. De a mely nemzetnél a társadalom bomlásnak indul, ez már aztán gyökeres baj, mely a nemzetnek sírját is megáshatja ; és mit basznál aztán, ba a népek milliói körül is veszik a sirt? a sir csak sir marad és néma, idővel elpusztul, és aztán nincs feltámadás. Nemzetet, melynek rendezett, összetartó, élénk és fürge társadalmi élete van, semmi álladalmi mostohaság nem képes megölni. Az várhat. Az, mint szellemben képzett, vagyonban gazdag, összetartásban törhetlen, visszahatásban rugékony, századok alatt is képes fentartani létét, faját, és századok múltán is feltámadhat, és álladalmi dicső hivatását újra elfoglalhatja a nemzetek nagy családjában. És nemzet, mely csupán politikai existentiára támaszkodik, azt valamikép elvesztvén, erős társadalmi alap hiányában szétmállik, és tagjai, mint az oldott kéve szálai, széthullnak és elszóródnak. Dixi. Országgyűlési tudósítás. Pest, jun. 17. A foló hó 12-én tartott képviselői ülésben, az időközben érkezett kérvények bejelentése után, gr. Andrássy Gyula miniszter- elnök ur a koronázás előtt megállapított s 0 Felsége által aláirt törvényezikkeket nyújtotta át a háznak, melyek legott felolvastattak. Ugyanezen törvényezikkek a főrendeknél is még aznap, kik déli 12 órakor tártának ülést, szintén kihirdettettek. A képviselöliáz gróf Károlyi Ede indítványára egyhangúlag küldöttséget nevezett ki, mely 0 Felségeiknek az átalános amnestiáért és a béna honvédek, vagy az elesettek özvegyei és árvái javára tett nagylelkű alapítványáért volt hálaköszönetet mondandó. E küldöttség a főrendiház hozzájárulása folytán országos küldöttséggé lön, és az ország prímásának szónoklata mellett még az nap délutáni 5 órakor teljesité ép oly nemes, mint méltó megbízatását.
