Eger - hetilap, 1867

1867-06-13 / 24. szám

196 beszédére legkegyelmesebben válaszolt, a főrendek'eltávoztak, s a képviselöbáz tagjai léptek be. 0 Felségeik,*kik közt a koronaörökös állt, a trónemelvényen állva fogadták a képviselőház tisztelgését. A király magyar tá­bornoki egyenruhát viselt panyókára vetett fehér mentével, kalpagját mindvégig kezében tartva. A királyné nehéz fehér se­lyemruhában volt, derekán egyszerű fekete díszítéssel, s fején gyémántoktól ragyogó aranykoronával. A király mellett jobbról saját udvari személyzete, a királyné mellett pedig főudvarmes- ternője és palotahölgyei, állottak. A képviselőház elnökének rövid üdvözlő beszédére 0 Felsége a király ekkép méltóztatott válaszolni: „Kedvelt Magyarországom egybegyült képviselőinek őszin­te hódolatnyilvánitását szívesen fogadom, s felhasználom ez al­kalmat legbensöbb megelégedésem nyilvánítására a képviselő­ház azon bölcs és tapintatos magatartása fölött, melylyel atyai szándékainkat támogatta, s lehetővé tette azok valósulását." 0 Felségének legm. válaszára a képviselők zajos éljenzés­ben törtek ki, azután a melléktermekbe vonultak, honnan, miután a főrendekkel egyesültek, kevés várakozás után ismét a trónterem- I be vezettettek, hol a trónemelvény 0 Felségeik elvonulása után már üresen állott. Most ismét megnyíltak a trónterem ajtai, s 0 Felsége a ki­rály ünnepélyes kíséretével megjelent. Elöl az.összes minisztéri­um és az ország zászlósai jöttek, közvetlenül 0 Felsége előtt az apostoli kereszt és az ország kardja vitetett, oldalánál pedig hat magyar testőr lépdelt. A király a trónon helyet foglalván, s kalpagját fejére tevén, következett gr. Károlyi György és Yay Miklós választott koronaőrök fölesketése, az esküformát előttük gr. Festetics György miniszter olvasván fel. Az eskü letétele után 0 Felsége következő szavakkal mél­tóztatott a megerősített koronázási hitlevelet átnyújtani : „Az országos főrendek és képviselők által elénk terjesztett koronázási hitlevelet kegyelmesen elfogadjuk, s aláírásunkkal ellátva, hüségteknek beczikkelyezés végett ezennel általadjuk.“ Mire az ország prímása a hitlevelet átvevén, az összes or­szággyűlés nevében beszédet tartott, melyben a nemzet nevében hódolatteljes köszönetét mondván, fölkéré 0 Felségét, hogy a koronázásfnapját kitűzni, s a nemzet azon forró óhajtását telje­síteni méltóztassék, hogy Felséges Hitvese is 0 Felségével egy­idejűleg Magyarország királynéjának megkoronáztassék. Erre a király a következő, több Ízben harsány éljenzéssel félbeszakított beszéddel méltóztatott válaszolni: „Bizalommal fordultunk a nemzethez, midőn felhívtuk a helyzet nehézségeiből fejlődött akadályok elhárítására. Hű Ma­gyarországunk teljesen megfelelt a benne helyezett bizalomnak. Most már Isten segedelmével s az országgyűlés őszinte közre­működése folytán, bekövetkezett azon, atyai szivünknek örven­detes időpont, midőn a fejedelmi s alkotmányos jogokat egyaránt biztositó hitlevelünket kiadhattuk, s törvényes ősi szokás szerin­ti ünnepélyes korouáztatásunk által biztosíthatjuk. Az nem lehet, hogy az, mit őszinte egyetértéssel a király és nemzet alkottak, — állandó s üdvös ne legyen. Kedvelt Magyarországunk közo- hajtását teljesitendök, koronáztatásunk napjául f. hó 8-át tűzzük ki. Örömmel járulunk az országgyűlés azon kérelméhez is, hogy ez alkalommal egyszersmint Felséges Hitvesünk magyar király­nénak koronáztassák.“ A királyi választ viharos éljenzés követte; mire Ö Felsége fölállván, még egyszer kegyelmesen üdvözölte az országgyűlés összes tagjait, s aztán kíséretével eltávozott. Most az országgyűlés mindkét házának tagjai eltávoztak, azon küldöttség kivételével, mely meg volt bízva, hogy Ö Felsé­gének a királynénak, saját megkoronáztatása iránt kegyelmes beleegyezését kérje. A királyné a kisebb trónteremben a trónon állva s udvar­hölgyeitől környezve fogadta a küldöttséget, melynek részéről az ország óhaját prímás ő hgsége tolmácsolta. Mire Ö Felsége kö­vetkező kegyteljes szavakban válaszolt: „Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, mely saját forró óhajtásommal találkozik, s áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos perczet megérnem en­gedte. — Vigyék meg küldőiknek őszinte köszönetemet és szives üdvözletemet.“ A királyné kegyelmes válasza leirhatlan hatást és lelke­sültséget idézett elő, mely szűnni nem akaró éljenzésben nyil­vánult. Ezután a küldöttség távozott. Még csak egy teendője ma­radt hátra: bejelenteni a királynak a koronázási alkalomra tett nádori helyettesítést, s kikérni a legmagasb jóváhagyást. Ö Fel­sége a küldöttséget e czélból belső termei egyikében fogadá, hol a hg. prímás beszédére, melyben ez hódolatteljesen előterjeszté, hogy az országgyűlés a koronázásnál a nádor helyettesítésére gr. Andrássy Gyulát választá, — következő szavakkal méltózta­tott kifejezni helybenhagyását: „Szívesen elfogadom. Az ország jobban nem is választha­tott volna.“ Mire a küldöttség előbb Ö Felsége, azután gr. Andrássy Gyula nevének éljenzése közt eltávozott. Politikai hírek s események. Ausztria. A felirati javaslat úgy a képviselőházban , mint az urakházában, nehány napi vita után elfogadtatott; s minthogy a reichsrath is, meghívás folytán, elhatározta a koronázáson ma­gát képviseltetni, üléseit ez okból 10 napra elnapolta. A bécsi „Presse“ arról értesül, hogy Galicziában mindenfe­lé orosz ügynökök járnak. Majd itt, majd ott fognak el egyet. Muszka lapokat is terjesztgetnek a ruthen nép közt, s ezek egyi­ke, a „Volhinszkiej Zwiezda" nyíltan hirdeti, hogy nincs keleti kérdés, hanem csak szláv kérdés van, még pedig nemcsak Tö­rökországban, hanem más , ép oly roskadt államban is, s az idő már nincs messze, midőn a szlávok egyesülten Ítéletet fognak tartani ellenségeik fölött. Francziaország. Az európai fejedelmek találkozása Páris- ban joggal vonja magára a világ figyelmét. Ily látványt Európa még alig látott valaha. Senki sincs kétségben aziránt, hogy az uralkodók találkozása nagy horderejű politikai esemény, ha mind­járt eredménye nem lesz is egyéb, mint eszmecsere a leghatal- masb uralkodók is Európa legkitűnőbb diplomatái közt. A „Mosk. Wied.“ minden félhivatalos volta mellett leplezetlenül kijelenté, hogy Sándor czár Párisból vagy békét vagy háborút fog hozni, mert Keleten a dolgok oda jutottak, hogy Oroszországnak jobbra vagy balra el kell magát határoznia. A czár fogadtatását a fran- czia nép részéről épen nem lehet szívélyesnek mondani. Leghí­vebben fejezi ki a közérzületet az „Opin. Nat.“, midőn mondja: „Mig a hivatalos világ a czárnak fényes ünnepélyeket készít, ad­dig a mi kötelességünk csupán azon tiszteletre szorítkozik, mivel az ember vendégének mindenkor tartozik. A democrata és sza­badelvű Francziaország nem hódolhat egyaránt a népek szabadi- tóinak és a népek elnyomóinak. A magas vendég, kit ma foga­dott falai között, nem feledtetheti el vele régibb és sokkal drá­gább vendégeit, kiket a szerencsétlenség adott neki. Kezünk, mely megszokta a hős Lengyelország véres és csonka kezét test- vérileg szorítani, nem fonhat annak fejére koszorút, ki e szeren­csétlen nemzetet letiporja." Midőn a czár f. hó 4-én Maria Antoniette börtönét megláto­gatta, az összetódult néptömeg több ízben éltette Lengyelorszá­got, mely tüntetés többek befogatását eredményezte. F. hó 6-án pedig merénylet követtetett el a czár élete ellen. Ugyanis egy Brezowski nevii, volhyniai születésű, 20 éves lengyel gépész neki rohant azon császári fogatnak, melyben a boulognei er- I dőben tartott seregszemléről hazatérőben, Napoleon császár az orosz czárral s ennek két fiával tilt, — s pisztolyt sütött el a czárra ; de a pisztoly túlságosan lévén megtöltve, szét­pattant, s a merénylő kezét megsebesité. A golyó, a kocsi mellett lovagolt lovászmester lovának fejét érte. A nép annyira felbőszült az orgyilkos ellen, hogy ott nyomban fel akarta akasztani. A me­rénylő az első vallatásnál bevallotta, hogy a czárra lőtt, mert szilárd eltökélése volt őt megölni, hogy hazáját felszabadítsa. Tervét senkivel sem közölte. A tett átalános utálatot és borzal­mat keltett. Párisban az idegenek napról napra roppant mérvben sza­porodnak; nincs nap, Írja egy tudósitó, hogy a vasúti vonatok 20—25,000 embert ne hoznának. — Metternich hg. osztrák nagy­követ a párisi udvarnál a porosz és belga királyok tiszteletére lakomát rendezett, mely 115,00 frankba került! Olaszország. Rómából nagy határozottsággal jelentik, hogy az ott közelebb tartandó százados Unnepélylyel egyidejű­leg Garibaldi csínyt tervez Róma ellen. Ama számos briganti, kik névszerint Viterbo környékén mutatkoznak, nagyobbrészt elálczázott garibaldisták, s ez oka, hogy kiflirkészésök oly nagy I

Next

/
Oldalképek
Tartalom