Eger - hetilap, 1867

1867-06-13 / 24. szám

194 ajándékozott Pest városa; tovább négy-négy lovaskocsikon, fa- ragványokkal ékített hordókban a bort szállították; ezt követte a kertészek kocsija, melynek virágbokrétái közül óriási tökök, ugorkák, kalarábék, spárgák és kartifiolok kandikáltak ki; mind­ez ajándékok mellett pedig részint virágkosarakat, részint a bá- ránykák nyakára kötött kék és fehér szalagokat tartva, magya­rosan, fehérbe öltözött apró leánykák képezték a mellékkisére- tet. Ö Felségeik’elfogadták a küldöttséget, egy kis leányka pedig a királyi párnak üdvözletei monda. 0 Felségeik a várpalota erkélyéről megtekintették az ajándékokat, melyeket aztán az udvarban leraktak az illetők. Végül a bandériumok fölött tartottak 0 Felségeik a várpa­lota erkélyéről szemlét, és gyönyörködtek a délczeg lovasokban. Wenckheim Béla belügyminiszter egyenkint bemutatta a megyék bandériumait, kiket 0 Felségeik barátságosan üdvözöltek. így végződött a koronázási ünnepélyek napja. A többit helyszűke miatt a jövő héten, addig is, éljen a királyi pár! Pest, jun. 10. Elérkezett s megtörtént valahára annyi sok szenvedés és kitartás után ama várva várt nemzeti nagy ünnep, mely állapo­tainknak megadja annyi éveken át nélkülözött törvényességét ( és legalitását. Jun. 8-ika volt tehát a nap, melyen az oly hosszúra nyúlott törvénytelen kormány befejezését, annyi sok félreértés, félrema­gyarázás valahára határát érte. S ha van, mit e pillanatban óhaj- tanánk, az az volna, hogy lelkesedésünk s őszinte jhonfiui örö­münknek akként s oly szavakat kölcsönözhessünk, melyek az átalános örömet visszatükrözve, egyszersmind viszhangra is ta­láljanak minden igaz honfi kebelében. Elragadtatásunk közepette visszavarázsoljuk magunkat azon időbe, midőn ezelőtt mintegy 19 évvel a most megkoroná­zott eszmék nálunk, hazánkban megszülettek; s később mennyi honfiúi önfeláldozás, mennyi vitéz elszántság és személyes bátor­ságnak kelle azoknak védelmére kikelni, melyek végre is az össze nem tartás és egyenetlenségnek, hogy ne mondjuk, árulás­nak estek áldozatul; áldozatul estek, de hála Istennek! csak azért, hogy most ismét feltámadásuk, és reméljük, soha le nem tű­nésüknek üljük diadaltinnepét. A koronázás részletei a napi lapokban annyira körülménye­sen leírattak, hogy azokhoz legfölebb is csak néhány episodot jegyezhetünk. A koronázási szertartás a 7 órakor reggel kezdett misével, illetőleg az oda rendezett diszmenettel vette kezdetét. Fölséges látvány volt ama nagyszerű diszfogatok, és disz- lovasok hosszú sora után, Lipót, József, Toscana, Károly Lajos, és Lajos Viktor főherczegek előlovaglása mellett, a koronázandó király Ő Felségét, úgy mint a föherczegeket is, magyar táborno­ki teljes díszruhában, s a 8 fogatú nagy koronázási hintóbán a legszebb és legjobb asszonyt látnunk, a ki valóban olyan volt azon aranyos hintóbán, mint egy krisztály-üvegboritékba foglalt angyal. A koronázás részletei után, melyek mind egy-egy kitűnő momentumot képeztek, különösen kiemelendönek tartjuk a kard­vágási szertartást, mely a Ferencz-József-téren fölállított király­dombon ment véghez. Szűnni nem tudó lelkes éljenzésben tört ki a beláthatlan néptömeg, midőn a csaknem egyenkint fejedelmi szépségű bandériumok, s a csatlósaik és huszárjaiktól kísért, egy- egy szittya vezért előttintető főrendiek és a teljes püspöki orna- tusban fehér méneken ülő ősz egyháznagyok sorából a koronás királyt szürke lován a királydombra felvágtatni látta, hogy ott sz. István kardjával a szokásos négy vágást megtegye, mely a koronázási szertartások egyik fő és utolsó mozzanatát képezi. A .koronázás után d. u. félkettőkor tartatott meg a trónte- | remben a királyi ebéd. Az asztalnál a föudvarmesteri he­lyettes levette a király fejéről a koronát; a prímás és gr. And- rássy Gy. medenczét állítottak a Felségek elé, s gr. Andrássy előbb a király, majd a királyné kezére vizet öntött, a prímás pe­dig a törülközőt nyújtotta, s aztán elmondta az asztali imát. A felségek az asztal fejénél leültek, a királytól jobbra a prímás és kalocsai érsek, a királynétól balra a pápai nuntius és gr. Andrássy Gyula foglaltak helyet. Erre a főpohárnokmester tálat váltott, és serleget nyújtott a királynak, ki felkelve hango­san mondta, hogy éljen a haza, a serlegből ivott, és azt a király­nénak nyújtotta, ki ülve szintén ivott belőle. A Felségekkel szemközt álló asztalnok erre jelt adott, és négy képviselő a testörség kíséretében kiment a teremből és mindegyik egy-egy tál étellel visszatért, és a tálakat az asztal­ra rakták, onnét pedig rövid idő múlva megint kivitték. Ugyan­ezt tette négy főrendü. Az ebéd utáni kézmosásnál b. Wenkheim Viktor a királynak, Wenkheim Rudolf pedig a királyné kezére öntötte a vizet, gr. Andrássy Gyula a törülközőt nyújtotta a Fel­ségeknek, a prímás imát (mondott, a föudvarmesteri helyettes föltette a koronát a király fejére, és a Felségek ugyanazon kísé­rettel, melylyel a terembe léptek volt, visszatértek lakosztá­lyaikba. 1 Az ünnepély a koronajelvényeknek a koronázási templom­ba való ünnepélyes átvitelével záratott be. Tegnap, pünkösd vasárnapján d. u. 3 órakor volt a koroná- | zási nagy ebéd a vigadó teremében. A királyi pár 4 óratájbani megjelenése alkalmával mind az utczán állott nagy tömeg, mind a teremben összegyűlt nagy vendégsereg által kitörő lelkesedés­sel fogadtatott. — A mint az udvari fogatok után báró Beust ész- revétetett, ez úgy az utczákon, mint a termekben is lelkesen meg- éljeneztetett. — Sőt a mennyire az 1500 darab behütött pezsgő üveg okozta óriási zaj közepette kivehetttik, a 900 teritékíi asz­talok mellett a jelenvolt bécsi miniszterek, követek, és egyéb notabilitások, úgyszintén több jeles hazánkfiai között lelkes to- asztok mondattak, s volt lelkesedés, öröm, éljenzés quantum fa- tis, annyira, hogy mi is elmondhattuk régi krónikásunkkal, hogy „fecerunt magnum áldomás.“ Estve kivilágítás volt, de a nagy szél nem engedte, hogy oly nagyszerű mérvben sikerüljön, mint tervezve volt. — A Föl- ségek a világítást megszemlélték, s mindenütt kitörő lelkesedés­sel fogadtattak. J Ma hétfőn adattak át a természetbeni ajándékok. Buda-Pest czukrászai, sütői, kertészei, hentesei, halászai, mészárosai és mol­nárai oly kitűnő Ízléssel, helyes tapintattal és bőkezűséggel állí­tották ki az általuk ajánlott tárgyakat, hogy az kicsiben egy egész remek mpkiállítást képezett. A mészárosok különösen nagy os- tentatióval vezették a felczifrázott hízott ökröt. — Ezenfelül egy csinos lovacska is vezettetett csikós-ruhába öltözött két legény által — mint hallottuk — Rudolf korouaherczeg számára. Ezeket 0 Felségeik a kir. palota udvara erkélyéről méltóz- tattak szemügyre venni, s felettük magas tetszésüket nyilváníta­ni. Az ajándékok mind a fegyvertárba vitettek, hogy — mint hallottuk — a szegények közt kiosztassanak. 0 Felségeik kivánatára a már akkor a Sz.-György-téren sorakozva volt összes megyei és községbeli bandériumok — vo­nultak el Ő Felségeik szeme előtt. Teljesen felfogjuk, és örömmel jegyezzük fel 0 Felségeiknek eme kívánságát, mert valóban oly gyönyörű, oly szép s annyi kitűnő Ízléssel összeállított, annyiféle különbnél különb egyenruhákkal ellátott, szép és válogatott csa­patot talán még ember nem látott a földön. Valóban büsz­kék lehetnek amegyék Ősközségek, melyek ezen fölséges csapat kiállításához oly válogatott contingenst szolgáltattak. — Ma délután az összes I

Next

/
Oldalképek
Tartalom