Eger - hetilap, 1867
1867-06-13 / 24. szám
192 E végből illető hatóságaink a külföldön tartózkodókra nézve kellő utasításokkal láttattak el. Kelt Budán, 1867. junius hó 9-én. Ferenci József, s. k. Ellenjegyzette: Gróf Andrássy Gyula, s. k. miniszterelnök. Kedves gróf Andrássy! Midőn szerencsés megkoronáztatásunk által helyreállítva látjuk azon egyetértést, mely minden birodalom hatalmának és jólétének alapja, atyai szivünknek nincs forróbb óhajtása, mint az, hogy a múlt szomorú eseményeinek nemcsak következményei megszüntessenek , de szenvedései is, a mennyire Tőlünk függ, enyhittessenek. Ezen óhajtástól vezéreltetve, adtuk ki a tegnapi napról kelt rendeletünket. Az országgyűlés küldöttei Magyarország nevében 50,000 db. aranyat azon czélból ajánlottak föl, hogy Minket ragaszkodásuk ezen jele által is megörvendeztessenek. Mi ezen összeget a volt honvédek árvái, özvegyei, munka- és keresetképtelenné vált rokkantjainak fölsegélé- sére kivánjuk fordittatni. Magyar minisztériumunk föladata leend ezen alapítvány legczélszerübb kezelése, és a kijelölt czélra való fordításának módozatai iránt mielőbb részletes javaslatot Elénk terjeszteni. Kelt Budán, 1867. jun. 10-én. Ferenci József s. k. Királyné Ő Felsége a következő legfelsőbb kéziratot méltó ztatott kibocsátani: Kedves gróf Andrássy! Örömmel csatlakozom Felséges Uram és Férjem mai nap Önhöz kiadott legmagasb kéziratának tartalmához, midőn az országos küldöttség által Nékem átadott 50,000 darab aranyból álló koronázási díjt ugyanazon czélra szentelni kívánom. Kelt Budán, 1867. évi jun. hó 10-én. Erzsébet, s. k. Pest, jun. 10. (H. L.) Junius 8-ika fényes betűkkel lesz följegyezve a magyar nemzet történetében. Egy alkotmányához, jogaihoz hü nemzet diadalünnepe volt az, midőn a magyar nemzet sz. István koronáját, e nemzeti ereklyét helyezé a népeinek jogait, alkotmányát megerősítő fejedelem homlokára, s az ezernyi ezer tömeg homlokán a szeretet és bizalom betűivel fölirva ragyogott e nehány szó : Éljen Ferencz József, Magyarország apostoli királya! Midőn e sorok napvilágot látnak, már ismét a régi kerékvágásba tért vissza az ország fővárosa Buda-Pest. Hanem az önök kedvéért, kik tán jó hűvös szobában ábrándoztak azok fölött, a mikben bennünket boldog pestieket részesitett ezúttal a sors, a mennyire a tér szűke engedi, megkísérlem elbeszélni a részleteket. Pénteken este már beláthatlan néptömeg hullámzott különösen azon utczákon és téreken, melyeken a koronázási menet volt átvonulandó, és bámulta a sok helyütt igen szép, másutt azonban kevésbbé sikerült díszítményeket. Első helyen említendő a Lloyd-épület homlokzata, mely Ízletes díszítménye által magára vonta a figyelmet. Az épület födélzetén óriási fénykorona ragyogott a királyi vár mögött lenyugodni készült nap utolsó sugaraiban; az aranyozott rudakat, zászlónyeleket s az épület aranyozott homlokzatát fenyügaly-girlandok, nemzeti és bajor szinti zászlók kapcsolták össze; az erkély tetején bajor színben rózsákból ösz- szeállitott korona képezte a mennyezetet, melynek két oldalán gazdag redőzetben folytak alá az aranynyal áttört lilaszin bársonyfüggönyök, s igen díszes trónt képeztek. Az erkély előtt kifutó terrasseon gyönyörű kertet hevenyészett az ügyes kertész-kéz, s mondhatjuk, az egész diszitmény becsületére válik Wéber Gusztáv urnák. A dunaparton tovább haladva mindenütt csinos tribünökkel, földiszitett ablakok és lobogó tricolorokkal találkozott a szem egész a plébánia-térig, mely előtt a Halbig-féle Sz.-Háromság- szobor tőszomszédságában azon emelvény volt fölállítva, melyen a király esküjét volt leteendő, s melyet Skalnitzky és Koch építészek igen ízletes góth stylben állítottak föl. Két oldalt nemzeti szinti posztóval bevont meneteles lépcsőzet vezetett föl ez apró tornyocskák, czirádák, vörös bársony és aranyozott díszítésekkel elhalmozott emelvényre ; jobbra tőle állt a képviselöház karzata köröskörül pedig a plébánia-téren, még a háztetőkön is csinos állványokat hevenyészett a kíváncsiság vagy a főváros üzérszelleme ; a piaristák épületének a városház felé néző sarkán csinos, bár az ünnepély jelentőségével arányban épen nem álló diadalív volt fölállítva; a városház tornyának tetejét Lehmann ezúttal szerencsétlen keze egy óriási koronává alakította át, melynek vánkosát a torony karzata képezé, kár, hogy a vánkos piros színét a nap erős sugarai két nap alatt annyira kivették, hogy az inkább piszkos sárgának, mint lángvörösnek látszott, mikor már a koronázásra került a sor. A száraz, megsárgult füzérekkel át meg átvont városházának erkélye fölötti csinos függöny-diszitmény közül a koronázandó király carrarai mellszobra nézett elő; a váczi- utcza elején két keresztbe tett dárda, nemzeti és bajor zászlókkal képezé a második függő diadalivet; a váczi-utczán tovább a 12-ik számú ház előtt láttuk fenyiifUzérekböl, közepén az ország czi- merével, a harmadikat, a „Nádor“ vendéglő előtt a negyediket, a nagyhid- és váczi-utcza sarkán volt a második diadalív, teljesen hasonló az elsőhöz; a magyar korona előtt, az említett fogadó és a Schneider-négyszög födélzetéröl csüggött alá az ötödik diadalív, ez igen csinos volt, bár itt ismét valami komolyabbat és az ünnepély méltóságához jobban illőt szívesebben láttunk volna. A magánházak ez egész utón egymással versenyeztek a csinosságban, a Ferencz-József-téren pedig a Nákó- és a Coburg-ház pláne ragyogott a szőnyegek, virágok és koronáktól. E tér közepén volt fölállítva a koronázási halom, mely fehér falazatával, bíborvörös erkélyeivel és a domb oldalzatán levő füszőnyegzettel a nemzet szinelt tüntette elő. A lánczhidon pedig ezer és ezer apró birodalmi, nemzeti és bajor szinti zászlóval kaczérkodott a szél; a hol csak egy talpalatnyi szabad föld volt, azt részint a város, részint magánvállalkozók díszes és nem díszes tribünökkel építették be. így földiszitve várta a főváros s a mindtinnen oda özönlött sok ezernyi idegen a nagy nap fölvirradtát, sokan még jóformán éjjel elfoglalták a beépítetlenül maradt téreket, hogy a később jövők által helyükből ki ne szorittassanak. Pontban 4 órakor reggel 21 ágyulövés hirdeté, hogy a koronázási ünnepély az idő kedvezése folytán meg fog tartatni. A főúri fogatok, rettenetesen kiforgatott, borotvált képű és fehér parókás, frakkos, harisnyás kocsisaik és délczeg, kócsagos huszáraikkal egyenkint vonultak föl már hat órakor a várba, pazar fénybe öltözött mágnások és a megyei bandériumok díszes sorától követve. Hét órakor az előirt rendben megindult a királyi palotából a menet Mátyás temploma felé. Ö Felsége a királyné nagybecsű festményekkel díszített üveghictóban ülve vett részt a menetben, melynek csak kijavítása 30,000 írtba került. A Mátyás temploma tágas szentélyében, szemben a föoltár- I ral, volt két királyi szék zsámolylyal felállítva; innen balra oldalt királyi trón a két Felség számára; a trónnal szemközt a fő- | papok padjai; azontúl a szentély többi padjaiban országos föI