Eger - hetilap, 1867

1867-06-06 / 23. szám

187 volt, — semmi különbség sem lehet. — De épen ezért, oly köz­ségekben, hol a lakosok e tárgyban a mezőrendörséget külön helybeli s községi rendszabályok által nem igyekeznek saját köz- remunkálásuk által is biztosítani, az előforduló bajok orvoslásá­ban számos nehézségekre kénytelenek bukkanni. Mert ha a köz­ségek nem gondoskodnak a mezőrendörségi kihágások korláto­zására nézve megelőző rendszabályokról, — mi teljes jogukban áll, — azok egy részről nagyon is gyakoriakká válnak — a mint tapasztalás szerint gyakoriak is, — másrészt könnyen izetlen pörlekedésekre nyújthatnak alkalmat, melyek a soha ki nem pótolható kellemetlenségeken kívül, tömérdek költséget okoznak. Ily czélirányos rendszabályok alkotása a hely viszonyoktól függ; az átalános elv szempontjából ajánlkoznak a következők: a) Rendszabályok minden községben az iránt, hogy mily | földekre, vagy az ugarra különösen mily időtől fogva szabad a marhákat legelés végett hajtani; b) a teendők meghatározása a bitangmarhák behajtása s gondviselésére nézve; c) szabályok alkotása a helybeli érdekek és szokások sze­rint az erdei, mezei, szőlőbeli, s a tavak közös használatára nézve; d) annak megállapítása, mely községi mellékutak s mes- gyék vagy dűlök, s mily időszakban állnak közhasználatra, vagy mikor tilalmasak; e) egy közszokás behozatala minden helységben az aratók, cséplők s más mezei munkásoknak is mind szolgálatidejök, mind kötelezettségeik föltételeire nézve; f) községi határozat a szőlők gondviselésére, s különösen arra nézve, hogy szüret előtt vagy szüret után mennyiben és mi­kép használhatók a szőlők bizonyos munkákra, legeltetésre vagy tarlózásra; végre g) a kender- és lenáztatásra, a közös rét, és erdei legelés- re, a gátak, hidak, kutak és csatornákra, téglavetés, föld- és ho­mokhordásra nézve, s oly rendszabályok alkotása, melyek a köz­ség átalános érdekeiben mindenki által megtartandók, s minden­kire nézve kötelezők legyenek. Ily rendszabályok már a bírói eljárásokra nézve is bizonyá­ra igen nagy könnyebbségül szolgálandnak, a panaszeseteket tiszta alakban mutatandják föl, s alapul és életföltételül alkal­maztathatnak, arra, hogy a mezei rendőrség intézménye, mely ekkép már termékeny s biztos gyökerekre találand a községi életben, — a földművelés és mezei ipar érdekeit minden oldalról ápolja s biztosítsa. Laurenchik János. Politikai hírek s események. Ausztria. A reichsrathban a felirati viták megkezdettek, s ma (jun. 6-án) valószínűleg be is fejeztetnek. A „N. Fremdenblatt“ az alsóház felirati javaslatát következőleg ismerteti: A javaslat mindenekelőtt a sistirozási aerát birálgatja, reményét fejezi ki, hogy a magyar koronaországokhoz való viszony szerencsésen fog rendeztetni, hangsúlyozza a ház kötelességét a viszonyok tisztá­zását illető egyezkedésre nyújtott jó alkalom fölhasználása iránt, s hasonló garantiákat kíván a reichsrath alkotmányos jogai ré­szére, mint amilyeket a magyar alkotmány tartalmaz. A javaslat sajnálja, hogy a hadseregkiegészitési törvény a képviselőház be­leegyezése nélkül lett kibocsátva, ellenben örömmel üdvözli a miniszteri felelősséget megállapító törvényjavaslat iránti ígéretet. Az egyleti jogot és sajtótörvényt szabályozni kell alkotm. szel­lemben. A concordatum alkotm. revisiója visszautasithatlan szük­ség. A pénzügyi előterjesztésekre a ház a leglelkiismeretesb figyelmet forditandja. Ausztriának békére van szüksége benn és künn egyaránt. Azon lépések értékét, melyeket a csász. kormány az európai béke megóvása végett tön, különösen emeli a császár nyilatkozata, miszerint a visszatorlásra még gondolni sem szabad. Ausztria oly válponthoz jutott, mely jövője és léte fölött dönt. Az alsóház igyekezni fog, hogy nagy föladatának szokott loyalitás- sal és odaadással feleljen meg. Vajha Ausztria minden népét azon meggyőződés hatná át, hogy csak kölcsönös egyetértés győzheti le a szorongattatást, mely már a legközelebbi időben bekövetkezhetik. Az urakházának fölirati javaslata a „Debatte“ szerint megjegyzésekkel kiséri a trónbeszédet és kiemeli, hogy a Ma­gyarországgal való kiegyezkedés kérdésében, nevezetesen a Ma­gyarországgal kötött egyezményben az urakháza által követett szempont teljes szabadságának korlátozását látja.- nem hallgatja el a birodalom államjogi két részre osztása miatt keletkezett ag­godalmakat, de nem ismeri félre a nyomasztó időviszonyok hatal­mát, mely az urakházának nem engedi meg, hogy a kiegyezke­désnél közreműködését megtagadja. A felirati javaslat hangsú­lyozza az osztrák népek óhajtását az állandó, becsületes béke után és helyesli a kibékülés politikáját. Végül azon meggyőződést fejezi ki a javaslat, hogy szükséges csatlakozni korunk teremtő és egyszersmint fentartó eszméihez. Francziaország. Párisban most nagyszerű ünnepélyek vannak. Az orosz czár és porosz király Napoleon császár vendé­gei. Sokan erősitik, hogy a fejedelmek ezen találkozásának po­litikai czélja van, jelesül, hogy az a keleti kérdést illetőleg ok­vetlenül bizonyos közös eljárás iránt szülend valamely megálla­podást. A török zultán valószínűleg e hó végével indul Párisba. Az osztrák császári pár Párisba utazása még bizonytalan. A szerb fejedelem is készül a világkiállítást meglátogatni. A franczia fegyverkezések állítólag ernyedetlenül folytat­talak. Németország. Hannoverában a porosz királynak sikerült rendszabályaival általános rémtilést előidézni. Nagyterjedelmü házmotozások és elfogatások történtek. A nemesi rend tömege­sen kivándorol. —- A porosz követek-háza az észak-német szövetség alkot­mányát máj. 31-iki ülésében 227 szavazattal 93 ellen elfogadta. Oroszország folytatja hadikészületeit. A Volhyniában állomásozó orosz hadosztályok parancsot kaptak, minden késle­kedés nélkül Bassarabiába indulni. A szabadságosok egybehivat­nak, s az összes csapatmozgalmak Podolia felé irányoztatnak. Azonfölül újabb — ez évben már második — ujonczozás rendel­tetett el, de a foganatosítás ideje még nincs kitűzve. — Aligha el­múlik ez év háború nélkül. Egy máj. 29-röl kelt császári ukáz valamennyi, az utóbbi fölkelésre vonatkozó pert megszünteti, és az Oroszország belse­jébe és keleti részébe belebbezetteknek megengedi a Lengyelor­szágba visszatérést, — ha jó önviseletök hatóságilag consta- táltatik. Törökország. A Porta hir szerint elfogadta Napoleon csá­szár azon javaslatát, mely szerint a krétaiak panaszainak meg­vizsgálására egy nemzetközi bizottmány küldessék ki. Fuad basa a hatalmak képviselőihez újólag körjegyzéket küldött, melyben a Porta összes panaszait egybefoglalja, és Gö­rögországot a súlyos következményekért felelőssé teszi. Amerika. A Miksa császár elfogatásáról szóló hir most már hivatalosan meg van erősítve. A szerencsétlen fejedelem to­vábbi sorsáról bizonyosat még eddig nem tudunk. A további je­lentéseket mindenki részvéttel és aggodalommal várja. Levelezések. Tisza-Füred, máj. 31. Kiss Pál volt honvédtábornok f. hó 30-án temettetett el Tisza-Füreden a görög-keleti egyház szertartása szerint Popo- vics Vazul kardszagi pap által, kinek hive volt, — oly minden részről tanúsított gyászos pompával, minőt e városnak látni még alkalma nem volt. Több rendbeli gyászbeszéd tartatott, melyek elsejében a koszorús halott, annak családja, s a gyászoló sereg felett a val­lásos nemtö lengett a vigasztalás dicskoszorujával kezében; — azután, hogy a halotti kiséret megindult, s minekelőtte még a temetőbe érkezett volna, előbb a reform., azután a kath. templom téréin külön-klilön országos honvédelmi és helybeli polgári érde­mei dicsőittettek ; — mig végre a sirkertben a jelenlévő volt hon­védtisztek közül mindnyájuk megelégedésére Lenkey volt hon­védezredes méltányolta előbb benne, mint volt társukban és tá­bornokukban a bajnoki érdemeket, s utána Balogh István mint történelmi férfiúról, mint a perlaszi és jankováczi hősről, s péter- váradi parancsnokról, s mint legjobb honpolgárról szólott be­zárólag. A koszorús halott temetésére , kinek koporsóján olt dísze­legtek az őt megillető katonai jelvények is, kimozdult az egész város, sőt a szomszédos községek (a tisza-őrsiek nemzeti zászló­juk alatt is), meg távolabb vidékek érdekeltjei is számosán je­lentek meg, ugyannyira, hogy a tisztelgő sereget, merre a halotti kiséret vonult, a város utczája alig volt képes befogadni. A gyászszertartásnál nagyban feltűnt a tisza-örsi alelemi iskola tanonczaiból, s a köznépből alakult dalárda, mely a hely­beli reform, iskola énekkarával felváltva zengte saját szomorú

Next

/
Oldalképek
Tartalom