Eger - hetilap, 1867

1867-06-06 / 23. szám

V. évfolyam. 23. szám. Junins 0 án 1867. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft- kr. Félévre . . 2 50 „ Negyedévre . • l’„ 30 „ Egy hónapra . — 44 EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 80 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceurui nyomda, Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch 6. könyvkereskedése S minden cs. kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Az egri választások után. Bírunk tehát uj városi tisztikarral és képviselői testülettel. Nem szándékunk szellőztetni azon fátyolt, mely borítja Eger vá­rosa ezen újjászületésének actusát; nem szándékunk reflectálni, mennyire vétettek tekintetbe azon, a legtisztább szándékból és minden párt-szinezet nélkül, egyedül a város és népe javát czélzó figyelmeztetések, melyeket lapunk a választások előtt közölt; nem szándékunk, városunk zilált társadalmi és politikai viszonyai felett jeremiádokat kezdeni: mi egyedül a hideg, számító ész ut­jain haladva, pártatlanul mérlegeljük és Ítéljük meg az esemé­nyeket. A tényeket elfogadjuk. Üdvözöljük az uj városi tisztikart, a képviselői testülettel, a város élén, azon óhajtással és remény­nyel, hogy azon tisztséget és hatalmat, melyet kezeikbe a város tényleges többsége letett, mindnyájunk javára lelkiismeretesen felhasználja. — Erősen reméljük, hogy a választott tisztikar kö­telességeinek meg fog felelni; erősen reméljük, hogy el nem fe­lejti, miszerint nemcsak a város közönségének, hanem mindegyi­ke egymás irányában és együttlegesen felelős, és azért minden egyes oda fog törekedni, hogy a városi tisztviselői karnak jó hír­neve, tekintélye — mely nélkül nehéz kormányozni — gyarapod­jék, és becsülete oly szeplőtelen tündököljön a közönség előtt, mint egy tükör, melyet még a rágalom lehe se homályosithas- son el. A képviselői testülettől pedig bizalommal elvárjuk, hogy azon fontos hivatásánál fogva, — melyszerint mint képviselői testület nemcsak az összes város minden rétegei érdekeinek képviseletére hivatva van ; hanem másrészről legfontosabb teen­dői közé tartozik, a megválasztott tisztviselői kart, mely sajátlag a képviselői testület élén áll, s annak kiegészítő részét képezi — a közjó érdekébeni eljárásaiban nemcsak ellenőrizni, de tapasz­talataival, tanácsával és tekintélyével minden körülmények kö­zött támogatni és védeni. Ha ezen hivatását a képviselői testület nem ekként fogná fel, avagy teljesítené: az esetben nem lenne egy város közönségének, hanem csak egy párt érdekeinek kép­viselői testületé. A képviselői testület ne feledje el azt, hogy ö csak egy tényleg többségben levő pártnak creatiója, mely egy szintén je­lentékeny, tényleg kisebbségben levő pártot, a melyben buzgó hazafiság, tudomány, vagyon, tapasztaltság, társadalmi állás, és jóakarat bőven feltalálható; s mely tényező elemeket a város ja­vára aránylag szintén hasznosan lehetett volna érvényesíteni — teljesen kiszorított, és hogy ezen tényleg tekintélyes számú mi­noritásnak csak olyan joga van a város közügyéiben részt venni, és csak úgy érdekében van a város java, mint a tényleges majo­ritásnak. — A kiszorittatás ténye ellen nincsen semmi szavunk, alkotmányos világban ehhez minden pártnak joga van, sőt hogy nézeteinek és czéljainak kivitelét biztosítsa magának, kötelessége is arra törekedni, hogy többségben legyen; de hogy bárminő mi­j noritás kandidátusait egy városi képviseletből teljesen kizárja, erre nézve nem jogi, hanem czélszerüségi szempontból egy-két észrevételt tenni bátorkodunk. A természet is csak a vonzó és taszító, a teremtő és rontó, az alkotó és bontó, szóval, a legkülönbözőbb elemek és erőknek összevágó működése alatt prosperál. Épen úgy a társadalmi élet is valamely községben annál életrevalóbb és virágzóbb, mennél több sokoldalúsággal bir, és mennél több s élénkebb erőknek összevágó működése hozza azt mozgásba. Egy községi élet mozzanatai oly sokfélék, a hányféle az élet, a pálya, az osztály, az érdek, a czél, melyek ismét egy leg­felsőbb czélban összefutnak : — a közjólétben. Ezen különféle mozzanatait az életczéloknak, felsőbb szem­pontból kormányozni valamely községben, a képviselői testü­letnek feladata; igen óhajtandó tehát, hogy minden községi kép­viselői testület választásánál mentői sokoldalúbb, tapasztaltabb, tanultabb és érdekeltebb emberek jussanak oda, kik a különféle kérdésekben azonnal, nem egy pártnak, mely néha egyoldalú is lehet, de az öszjólétnek, a gyakorlatiságnak legkülönfélébb szem­pontjaiból adhassanak felvilágosítást. Az egész képviselői testü­let annál tisztábban láthatja a dolgot, helyesebben Ítélhet, és a közjóiét szempontjából határozhat. De nem helyeselhető bármely minoritásnak teljes kizárása a felelősség szempontjából sem. A vegyes színezetű képviseletben a felelősség terhe megoszlik, és sohasem egy pártra, hanem az összre háromlik. Mig ellenkező esetben a felelősség mindig egy pártnak rovatik fel, mi aztán folytonos recriminatiokra, duzzogásokra, pártoskodásokra ad okot. Egy pártnak a képviselői testületből teljes kiszorittatása és ennek következtében a közjólétrei közremunkálásábani izolálta- tása mindig a község kárára történik. A béke és egyetértés egy községben csak oly nagy áldás, mint egy bő termés. A pártosko­dás pedig átok. Az ily társadalmi viszonyokban elvadított ember csakugyan el fogja hinni: „homo homini lupus, non homo.“ Ezen észrevételeinket megteendetttik akkor is pártatlansá­gunk öntudatában, ha az ellenpártnál tapasztaltunk volna hasonló eljárást. Ugyan nyugodjanak már egyszer le a pártoskodás dü­hödt szelei .........és oltsuk ki az egymás elleni agyarkodás égető f áklyáit! . . . . Dixi. Országgyűlési tudósítás. Pest, jun. 4. Az országgyűlés mindkét háza tegnap ismét ülést tartott. A főrendeknél napi renden első sorban a képviselöháznak a koro­názási hitlevéllel kapcsolatban hozott ama határozata volt, hogy a koronázási hitlevél kidolgozásával megbízott országos küldött­ség készítsen törvényjavaslatot, melyben az ország önállósága biztosittassék, és kimondassák, hogy V. Ferdinnád király Ö Felsé­gének lemondásából soha következtetés nem vonathatván, az min­denkor az országgyűléssel alkotmányosan közlendő és tárgyalan­dó. — E határozatot, — mely mig egy részről a nemzet jogait éa

Next

/
Oldalképek
Tartalom