Eger - hetilap, 1867

1867-05-09 / 19. szám

154

Géczy István, a szentpéteriben Szepessy Gyula, a szendreiben Vattay Berta; törvényszéki ülnökök: Bay Bertalan, (alispáni czimmel), Török Sándor, Óváry Miklós, Vadnay Barna, Szepesy Ferencz, Apostol József, Kozma Alajos, Faragó Sámuel, Okoli- csány József; úti főbiztos Földváry Sándor; központi szolgabiró Szűcs Lajos; alszolgabirák: Dálnoky László, Vadnay József, Szent-Imrey József, Szalay Elek, Cslzy Károly, Hosszufalusi Dezső, Elek László, Csépány Ignácz, Csomós Bertalan ; esküdtek : Bartus Sámuel, -Lőchey Károly, Dusek István, Vizsolyi Pál, Nyusz- tay Péter, Andrási Jenő, Milinkó Sándor, Sebe Alajos, Morvái Alajos, Csomós Sándor, Korbély József, Kisszely Sáudor, Elek István, Balog János, Pálfi Albert, Mihailovics József, Fekete Zoltán ; aljegyzők: Majthényi Dezső, Dálnoki Imre, Fekete Dezső, Molnár Berta; alügyészek: Farkas József, Farkas Gusztáv, Je- sze Vilmos, Bay Barna; főmérnök Szathmáry Pál; levéltárnok Kun Ábrahám főorvos Bódogh Albert; fősebész és kórházorvos Horváth József; alorvosok: Miskolczi József,Schuller Dávid, Köszt- ler József, Glück Miksa, Michnay Lajos, Baruch Ede; tiszteletbeli megyei orvos Kaczander Áron; várnagy Szombaty József.

Csanádmegyében: 1-ső alispán Sánta Sándor, 2 ik id. Bánfi József; főjegyző Szilvássy István; főügyész Bartha Sándor.

Csongrádmegyében: 1-ső alispán Török Bálint, 2-ik Kovács Ferencz ; főjegyző Szabó Mihály; főügyész Szomor Lajos.

Fehérmegyében: 1-sö alispán Horváth László, 2-ik Kenessey Kálmán ; főjegyző Fekete János, tiszt, főjegyző ifj. Szögyény-Marich László; főügyész Markus István.

Gömör megyében: Alispánok: Fáy Gusztáv és Bodon Ábrahám; főjegyző Szontagh Bertalan; aljegyzők: Nagy Pál, Hamvay Zoltán, Bornemisza László ; pénztárnok Széplaky Lajos; számvevő Török László; törvényszéki ülnökök: Fehérváry János, Holló Dénes, Abonyi Pál, Ján János, Kubinyi László, Fornét Jenő, Török János, Palóczy Abris. A provisorium alatt szolgált hivatalnokok közül nyolczan választattak meg.

Győr megyében: 1-sö alispán Szabó Kálmán, 2-ik Gya- pay Dénes; főjegyző Kis Sándor; főügyész Kovács Sándor.

Koma rommegyében: 1-ső alispán Ordódy Pál, 2-dík Pázmándy Lajos ; főjegyző Bathó Bálint; főügyészek: Nagy Albert és Pulay Kornél.

midőn mondjuk, hogy ez egy, a természet minden szépségével megáldott bájos vidék, s a mit a Sveijczba utazóknak szemlélni sok költségbe kerül, azt mi itt — bizony igen kevés kivétellel — ingyen élvezzük. Itt a leggyönyörűbb hegyek a legkellemesebb völgyekkel váltakoznak, melyeket a mindenható kéz pompás zöld bársonyszönyeggel vont be, melynek ékítményeit a legbámulatosabb rendben szövé. Itt sürü lombos tölgy, ott terebélyes bükk képezi az erdőt, mely hegyet völgyet egyaránt elborít. Századok viharait kelle már túlélniük e fáknak; legalább több példányok, melyekből 8—10 öl tűzifa kikerül, erre mutatnak. — Itt ismét örökzöld sugár fényük nyúlnak az ég felé, közben, hogy mi se hiányozzék, magasra emelkedő, vagy a mélység fölött mintegy alap nélkül a légben függő óriási szirtekkel, melyeken kristálytiszta hegyi patakok omlanak alá a völgybe, esési morajukkal az egész völgyet bezúgván. — Természetes, hogy ez nyári képe tájékunknak; de ha a tél lerontja is az itt buján tenyésző növényvilág életerejét, a kilátás nagyszerűségét még növeli, s azt még imposantabbá teszi.

E vidék éghajlata zord, hideg; a tél teljes hat hónapig tart, s emberi emlékezet óta csak a tavali évet véve ki, már októberben hóval köszöntött be mindig, mely gyakran oly mennyiségben esik, hogy e hegyilakók napokik nem mozdulhatnak ki kunyhóikból. Azonban eléggé kárpótoltatnak a tavasz nyiltával, mely itt kiválóan megragadó. Május elején kezdi a természet levetkezni a tél gyászmezét; azon ezer és ezerféle nemű és szinü virágok, melyek ekkor az erdőségek talaját lassanként el kezdik borítani; a fák különféle nemei, melyek egymás után kezdik felöltem a nyár szemviditó zöld színét; a vig madársereg nagyszerű zenéje, mely májusban megzendül, s az egész hegyvidéket betölti, — mindez szép mindenütt, de itt különösen meglepő és elbájoló. Ha még ideveszszük azon nagyszámú vadakat, szarvasokat, őzeket, nyulakat, s a szárnyasok közül a foglyokat, szalonkákat s császármadarakat, melyek oly nagyszámú vadászatkedvelöket édesgetnek vidékünkre; mindezek hű képét adják egy oly tájnak, melynél szebbet, megragadóbbat s élvezetesebbet nehéz találni. 1

Marmarosme gyében: 1-sö alispán Szaplonczay József, 2-dik Várady Gábor, a képviselői állás megtarthatása mellett.

Mosonymegyében: 1-ső alispán Major Pál, 2-ik Pintér Miklós; főjegyző Simon Gyula ; főügyész Zittvay Leo.

N ó grádmegyéb en: 1-sö alispán Frideczky Lajos, 2-ik Ottlik Ákos; főjegyző Révay Gusztáv; főügyész Bodn ár István.

Nyitramegyében: 1-sö alispán Kubinyi Zsigmond, 2-ik Rudnay István; főjegyző Szentkereszty Sándor; főügyész Nagy Ambrus.

P e s t m e g y é b e n: 1-ső alispán Beöthy Lajos, 2-od alispánok: Szilassy István, Földváry Gábor (mindkettő egyenlő ranggal); főjegyzők: Rákóczy János, gr. Ráday László; 1-sö al jegyző főjegyzői czimmel: Dalmady Győző ; főügyészek : Horváth Döme, Muraközy L.

Sáros megyében: 1-ső alispán Szinyey Félix, 2-ik Péchy Luczián; főjegyző Radványi Winkler Imre; főügyész Do- bay Eduárd.

S o m o gym e gy éb e n: 1-sö alispán Csépán Antal, 2 ik Somsich Lőrincz; főjegyző Sárközy Titusz; tiszt, főjegyző Roboz István; főügyész Laipczig Jónás.

Sopron megy ében: 1-sö alispán Ostffy Pál, 2-ik Kéry Péter; főjegyző Fuzy Sándor; főügyész Kiss Lajos.

Szabolcsmegyében: 1-sö alispán Bónis Barnabás, 2-ik Kállay Adolf.

Sz at mármegy ében: 1-sö alispán Domahidy Pál, 2-ik Galgóczy Sándor.

Temesmegyében: Alispánok: Ormós Zsigmond és Missich.

Tolnamegyében: 1-ső alispán JViszoly Gusztáv, 2 ik Simon Rezső ; főjegyző Szeremlei Lajos ; főügyész Papp Lajos.

Trencsénmegyében: 1-sö alispán Yietoris János, 2-ik Burián Imre; főjegyző Mednyánszky János; főügyész Motko Nándor.

Turóczmegy ében: 1-sö alispán Justh György, 2-dik Tomcsányi Mór; főjegyző Velics Adolf.

Ungmegyében: Alispánok: Horváth Gábor és Petro- vay Ákos ; főjegyző Both Menyhért; főügyész Böszörményi József.

Vasmegyében: 1-ső alispán Takács Lajos, 2-ik He- tyei István; főjegyző Szabó György; főügyész Antal János.

Újhuta lakói a felvidékből származván, eredetileg tótok valónak, a nélkül, hogy egy magyar szót is tudtak volna. És ime három nemzedék sem dűlt ki még, és annyira elsajátiták a magyar nyelvet, hogy a legöregebbeken kívül tótul senki, mig ellenben magyarul mindenki, még ezek is értenek és beszélnek , s a magyar egyházi énekeket és világi dalokat a legszebb magyar kiejtéssel zengik, nekik is, mint minden hasonló származásúnak, vérökben lévén az éneklés iránti rokonszeuv.

E nép jellemét illetőleg csak jót mondhatni. Szelíd , alázatos, engedelmes , és a mi fő, vallásos. Erkölcsi viselete annyira feddhetlen, hogy e helység létezése óta lakói közül senki nagyobb bűntényt, lopást, rablást vagy gyilkosságot el nem követett, s nem volt eset rá, hogy valamelyik újhutai lakos ily kihágások miatt a vármegyén raboskodott volna.

Foglalkozásuk ölfavágás , szén-, de kivált mészégetés, sa mészszel az egész alföldet, a Kunságot és Szabolcsmegyét is bejárták. Már keresetmódjok is szegény lévén , maguk is meglehetős szegénységgel küzdenek, minek — nem hibázunk, ha azt mondjuk, hogy főoka a minden kereskedelmi s más összeköttetési ponton kivülesés. E szerencsétlen körülmény megváltoztatására nem csekély, sőt mondhatni — döntő befolyással lenne az Egertől ezen hegységeken keresztül Miskolcz felé vezető út elkészítése. Miskolcztól ugyan egész Gyertánvölgyig az út tűrhető karban van, azért itt tulajdonképen csak két órai csinált út készíttetéséről van szó, melyhez minden megkivántató auyag az út egész hosszában készen találtatnék; nem is emlitve, hogy ezen út a közeleső gyárak tekintetéből sokkal hasznosabb, a folytonos erdőségek s gyönyörű vidék következtében sokkal regényesebb, élvezetesebb s kivált nyáron sokkal kényelmesebb, és — a mi fő — legalább két egész mérfölddel rövidebb volna azon unalmas útnál, mely Egertől Miskolcznak Mezőkövesden keresztül vezet. Óhajtva várjuk az időpontot, midőn ezen út némelyeket közelebbről fog érdekelni; mert csak igy reméljük, hogy vidékünk szegény hegyi népessége a fuvarozás s egyéb keresetnem megnyílása.által kedvezőbb anyagi helyzetbe jutand. D. J.

1