Eger - hetilap, 1867
1867-04-25 / 17. szám
136 szenvedő egyes ember van kárpótolva a több részvevőre felosztott pénzből. Ebben alapszik a biztosítás üdvös volta, hogy t. i. az egyesnek kárát sokan téritik meg; s igy egyik sem érzi nagyon, mi mindenesetre igen nagy nyereség. A biztosításnál természetesen sokkal jobb volna, ha oly módokat lehetne föltalálni, melyek által a tűz, vizár, jég stb. pusztításainak lehetne elejét venni. Ez már aztán valóságos nyereség volna, mert itt sem az egész országra, sem az egyes emberre nézve semmi sem veszne kárba. ny módszerre vonatkozólag egy mezőgazdaságtársulati folyóirat ezeket adja elő: „Ha a dér természetét tekintetbe veszszllk, következőket tapasztaljuk. Hideg téli éjszaká kután a lakszobák ablakait [szép jégvirágok bontják el; a fák ágain hóféle jégszálak támadnak ; az utasnak bajusza, szakála, haja megjegesedik. E tüneményt dérnek nevezzük, s akkor keletkezik leginkább, midőn kemény hideg után lágymeleg idő következik. De nemcsak télen, hanem tavaszszal és őszkor, sőt magasabban fekvő tájakon nyáron is, midőn a természet virágos öltönyben diszlik, sokszor annyira alászáll a hőmérsék, hogy a leveleket és virágokat hófuvallat lepi el, és elhervasztja azokat. Nem minden növénynek van egyenlő tnelegségi fokra szüksége, hogy diszeljék. A havasi rózsa virága az olvadó hó alól bújik ki, az orgonafa már hajt, midőn a diófa az életnek semmi jelét sem mutatja még; épen igy őszkor is különbözők a növények tüneményei a hömér- sékre vonatkozólag. A diófa előbb hullatja le leveleit, mint az alma- vagy körtefa. A csillagvirágok (Astern) és györgyikék utósó díszei kertjeinknek. De a növény egyes részei is sokszor különböző melegségi fokhoz vannak kötve. Ha tavaszszal a hőmérsék nagyon alább száll; akkor vagy az egész növény, vagy annak egyes, finomabb s kényesebb része, minta virágok, levelek, elhal, természetesen azon mértékben, meiy szerint egyes növények többé kevésbbé állják ki a hideget, például: a dió-, bab, tök, kuko- ricza, szőlő, csekély hideg által kárt szenved, mig egyéb gyilmöl őseinknél semmi kár sem történik. A deres növényeket hideg vízzel locsolja meg a kertész, ha azokat meg akarja menteni; ha megfagyott állatok vagy növények gyorsan melegittetnek föl, okvetlen elvesznek.“ A kertészek a falakat, melyek mellett baraczkfáik vagy szőlötőik állanak, gyékényekkel szokták befedni, s igy óvják meg növényeiket a dérkártól. Nagy térben, p. o. egész mezőn, ily óvszerek nem alkalmazhatók, de mivel tény az, hogy a felhők is ernyőül szolgálnak, tapasztaljuk ugyan is, mikép felhős időben dér nem keletkezik: azt kellett tehát most megkisérleni: hogyan lehessen mesterséges felhőt támasztani? Mindenki tudja, hogy nagy füstfelleg keletkezik, ha nedves fát, zöld gallyakat stb. égetünk el, átalán minden tűzi anyag nagyon füstöl, ha kevés lég- huzamot engedünk a tűznek. Azt is lehet tapasztalni, hogy szélcsendes, hideg reggeleken a füst, mint valami tejes folyadék, ömlik el a föld fölött, s nem enyészik el azonnal. Az ily füstnek olyan a hatása, milyen a felhőé. Régen is alkalmazták már a füstöt a dér ellen. Amerika fölfedezésekor tapasztalták, hogy az indiánok füst által védték kukoriczaföldjeiket a dér ellen. Németország egyes helyein szintén alkalmazzák e módszert. Lun- gauban Szent-Mihály község polgármestere következőleg tudósit erre vonatkozólag: Történt 1835. jul. 22-én, oly időben, midőn a gabona még szalmáján áll, s a dér künn érheti, — hogy éjjel s reggel az egész völgyben hó esett. Dél felé északi szél keletkezvén, szebb időnek lön előjele; a hó estig a fél hegymagasságig elolvadt; a hévmérő itt -f- 6° ra szállt. Szélcsendes tiszta éjszaka, a hévmérő alábbszállása azt mutaták, hogy dér, sőt tán mindent elpusztítandó fagy van készülőben. Az emberek aggodalma leirhatlan volt. Már délután küldettek falvakba követek azon utasítással, hogy a lakosok minél több úgynevezett „d é r t ü z e t“ rakjanak azonnal, mihelyt a templom haraugja erre jelt ad. Szein- beszökőleg bebizonyult ekkor, mit képes tenni az emberi erő. Mielőtt a jel adatott volna, az egész völgy el volt lepve tűzrakásokkal. A különböző csoportozatokban s vonalokban felszálló füst- fellegek s a holdtól világított havas hegyek rölséges látványt nyújtottak a csendes éjjelen. Fél két órakor reggel második jelt adtak, s a munka egész erővel késő reggelig folytattatott. Már éjfélkor nehezedett vastag füstfelhö a völgy felett, s az mindig növekedett. Két óra felé a hold elsötétült, s reggel oly tele volt a völgy füsttel, gőzzel és köddel, hogy a napsugarak csak délfelé törhettek azokon keresztül. E közben a fagy egészen megszűnt, s az emberi erőnek tökéletes győzelme az elemek fölött koronázta a munkát. Ily példát többet idézhetnénk. Belőlök kiviláglik, hogy a mesterségesen eszközlött füstfelleg használható, és biztos óvszer a dér ellen. Pedig a dér épen nem ritka tünemény. Nagy térségeket szokott tavaszszal és őszkor meglátogatni fagyos, dermesztő leheletével. A kár, melyet okoz, nem jelentéktelen, s valóban megérdemli, hogy a dér elleni óvszereket figyelemre méltassuk, és életbe léptessük, miután látjuk, hogy füstképzés által a dér ártalmát ellensúlyozhatjuk. Ámde az egyes gazda e tekintetben nem ér czélt, mert ha saját földjén ily tüzet rakna is, a füst a legcsekélyebb légmozgásra szét- vagy elfolyna. A dér elleni tüzelésektől csak akkor lehet sikert várni, ha nagyobb térség valameny— És megjelent neked a kisértet? kérdé borzadálylyal Mandel. — Nem, de mindenkinek másnak a háznál. Én tudtam ezt, s folytonos rettegés közt éltem. — Hát csak ez tette kínossá e háznál életedet ? — Alva halála nyugtalanított. Hihetem-e, hogy nekem az igazat megmondták? hátha csak koholmány az egész, hogy a Yiktorrali egybekelést elviselhetőbbé tegyék? Távozni akartam a nagy világba, hogy fölkeressem öt, kinek hűséget esküdtem. — Ez őrült gondolat egy lánytól. Alice, egy őszinte, komoly szavam van hozzád. Tudod, Viktor szeret téged. Az orvosok nyil- vániták, hogy a telet át nem éli. Hát nem akarnád utólsó napjait megédesíteni ? — Oh ne kérdezz! Ez lehetetlen. Nem, nem tehetem ! — Várj egy pillanatig, — valamit mutatok neked. - Ezzel Mandel fölállott, s elhagyta a szobát. Alice ily körülmények közt soha sem látta nagybátyját ily nyugodtnak. Nehány perez múlva visszatért Mandel, egy iratot hozva kezében. —-Alice! vessünk véget a sok beszédnek. Itt van anyád végrendelete. E szavakra Alice csodálkozva tekinte föl, hideg borzadály futotta át tagjait, Hisz régen szerette volna ő tudni, ha vájjon van-e ily végrendelet. — Anyád végrendelete — ismétlé Mandel — s ha akarod, fölolvasom. Alice figyelt, Mandel pedig olvasott. Az első rész arról szólott, hogy Alice világi ügyeit fivére kezébe teszi le, hogy a fön- maradt vagyon gyermeke javára fordítandó. A végét egész ünnepélyes hangon kezdé olvasni, melyben a végrendelkező mindenek fölött óhajtja, hogy leánya Mandel Viktorral köttessék össze: kedves gyermekem kezét neki ajándékozom, azon erős reményben, hogy ö híven betölti haldokló anyja akaratát; ha pedig leányom ezt tenni vonakodnék, ez esetben vagyonom legyen a Viktoré. — Ezzel végződött a végrendelet. — Alice! hallottad anyád utólsó akaratát? Most nem könye- ket, de erős elhatározást kívánok. Te vonakodol, én pedig engedelmességet követelek, mert nem akarom, hogy szeszélyed megtörje fiam vérző szivét. Holnapra van határozva az ünnepélyes egybekelés, — határozatom visszavonhatlan ! Alice nem szólt semmit, hanem mint egy örült rohant ki az ajtón. Másnap, úgy látszott, szemmel kisérték a leányt. Este, midőn a lenyugvó napot nézte ablakából, linnepies öltözetben nagybátyja nyitott be hozzá, tudatván vele , hogy a menyegzőre minden készen van. — Jöj — mondá — nincs veszteni való időnk ! — Kezét nyujtá, s Alicet akarata ellenére kivonta szobájából. Megtört szívvel lépett a kis elfogadó terembe, mely ünnepélyesen ki volt világítva, s hol már a tanúk is várták. Itt volt Viktor is, finoman öltözve. Mandel Jakab papot sem hivott, hanem csak egyszerű békebirót, Alice mozdúlatlan állott. XVI. Egy mentő. A hajó, mely a kalózhajót megsemmisítette, minden további baj nélkül elérte New-Yorkot. Winsbip kapitány ösztönözte Al- vát, hogy tegye meg vele a legközelebbi utat Európába. De Alva el volt határozva, hogy mindenekelőtt a homályos házat keresi föl, s csak miután bizonyost tudott Alice- és a jövőről, akar további sorsáról határozni. Miután beesteledett, Alva és Simon útra keltek. Alva egy kocsit kiáltott elő. A kocsis elöhajtott, s mint vendégeinek a bérkocsi ajtaját kinyitó, Alva fölkiáltott: — Megüt a guta, hisz ez Tilton John! mostoha-atyám jó kocsisa.
