Eger - hetilap, 1867

1867-01-10 / 2. szám

14 mert egész hazáig kaczagtam rajta, pedig egy jó kaczagás megér 5 ujforintot ebben a szomorú világban. Görögtüzet is szagoltunk, quantum satis ; szerencséje a színészeknek, hogy a szinlapot előre el nem olvastam, különben otthon maradtam volna (s nem tudom, hogy tartották volna meg az előadást). A bájos Thisbét (Szabol­csi) Pyramus atyailag figyelmeztette, hogy zsebkendőjét valahogy ki ne lógassa, pedig nem is volt zsebkendője szegény fejének, az öltözöszobában hagyta, nehogy megint bajba keverje. Jan. 6. „Mátyás diák és a czinkotai iteze,“ népszínmű 3 felv. Balogh Istvántól. Salabakter, de elég mulattató darab. Az előadás jól ment. Legjobban tetszettek s többször kitapsoltattak: Hegyessi (czinkotai kántor) és Kőmives (tót diák); de az a lábrázás, melyet egy ízben a czinkotai kántor ivás közben produkált, bátran elmaradhatott volna. Szirmai is jól adta Mátyás diákot. Katona parasztszerepekben jól megállja helyét. Megemlítem még Kőmivesnét, Kézsmárki Marit és Aradit, — no meg Parraghot (Kalocsai Imre,) de ez utóbbit csak azért, mert néhány mondatból álló szerepét sem tudta. Közönség meglehetős számmal. Jan. 7. „Chouffleuri ur otthon lesz,“ vig operette 2 felv. Ezt követte: „A p aj kos diákok“ czimlt 1 felv. ope­retté. Az elsőben Aradiné, Kőmives és Hegyessi tűntek ki. Érczi kissé r,ekedt volt, de mivel én nem rekedtem még be, elmondhatom, hogy Erezi játéka napról napra javul, visszatetsző mozdulatait, melyek rósz szokásból eredtek, lassan-lassan elhagyja. Viseg­rádi (Balandárdné) máskor ne mutogassa annyit a lábaszá­rát, senki sem kiváncsi rá, legkevésbbé én, mint kritikus. He­gyessi Terka szépen szavalta el Erdélyi János „Kis leány dala“ czimü költeményét. — „A pajkos diákokéban Kőmives, Hegyessi és Aradiné most is többször megnevettették a közönséget. Kömi- vesné csinosan pajkoskodott, Kézsmárki Mari pedig csinosan éne­kelt. Marosi elég jó korcsmáros volt. Mindkét darabban a zene botrányosan rósz volt. A ki okát akarja tudni, közkívánatra azt is megsúgom neki, ba interpellál, de csak négyszem közt, mert az mély titok. Közönség igen szép számmal. Jan. 8. Utolsó előadásul s Kézsmárki Mari jutalmára: „Fortun io dal a,“ és „Eljegyzés lámpa fénynél“ egy-egy felvonásos vig operettek. Az előbbiben Hegyessi (Fortu- nio,) Kézsmárki Mari (Laura) és a mindig kedélyes, örök moso- lyu Aradiné (Friquct) igen talpraesetten adták szerepeiket. Kö- mivesné is jól forgatta magát. Érczi jó kedvvel játszott, legalább ezt magyarázom ki többszöri kegyteljes mosolyából. Az „Eljegy­zésben“ Kézsmárki Mari és Aradiné az özvegy parasztnőket di­cséretesen személyesítették, kitünőleg sikerült nekik azon mulat­tató jelenet (ismételniük is kellett,) midőn a gazdagnak hitt Pé­teren összekaptak. Jaj szerkesztő ur! ha még igy is tudnak az asszonyok, akkor inkább örökre a g g s z U z maradok. Szabolcsi (éji őr) akkora orrot csinált magának, hogy papucsnak is nagy lett volna. Talán oda dugta zsebkendőjét? A zene ismét kegyet­len rósz volt. A jutalmazott koszorúkat kapott. Megérdemlette. Közönség szép számmal. Ezzel bevégeztem nagybecsű színi tudósításaimat, s most már nincs egyéb hátra, mint hogy a t. szerkesztőség nevében köszönetét szavazzak magamnak meg nem hálálható fáradozása­imért. Isten velünk! Kacsaközi. Vegyes hírek. f A szent-István-társulat újév napján küldöttségileg tisztel­gett Bartakovics Béla egri érsek ö nagyméltóságánál, mint a tár­sulat fővédnökénél, és Cziráky János gróf ö excellentiájánál, mint társulati elnöknél. A tisztelgő küldöttség szónoka Kovács József m. k. táblai praelatus volt. — Újév napján a képviselöház Deák Ferenczet küldöttsé­gileg üdvözölte. A küldöttség vezetője, Szentiványi Károly elnök üdvözlő beszédére a haza bölcse elérzékenyttlve válaszolt, egye­bek közt a következőket mondva: „A múlt év elején mindnyájan tudtuk, hogy terhes kötele­zettség nyomja vállainkat; de hogy e kötelezettség egy év alatt annyira súlyosbodjék, a mint az valóban súlyosbodott, én részem­ről legalább nem hittem. Annyi mindenféle csapás, társadalmi, politikai nyomor ért bennünket ez évben, hogy kibontakoznunk nagyon nehéz; nem mondom, hogy minden remény elmúlt volna, csakhogy nehezebb mint volt. Mi megteszünk mindent, a mit tenni lehet; mi elmegyünk addig, a meddig mennünk szabad, s a min túl mennünk a kötelesség tiltja.“ Deák szavait éljenzések és baráti kézszoritások követték; az eltávozó képviselőket a számra vagy 30 föur váltotta fel, kik­nek nevében idősb. b. Majthényi László szónokolt. Deák megkö­szönvén a mágnások szives megemlékezését, egyszersmind fel­hívta őket, hogy segédkezet nyújtsanak, s együtt végezzék a nagy munkát, mely reánk vár. Később Pest város polgársága tisztelgett nagy hazánkfiánál számos tagból álló küldöttség által, Hajós József vezetése alatt. E küldöttség Pest város polgársága nevében díszes albumot nyúj­tott át Deáknak egy, a polgárság hálanyilatkozatát kifejező felirattal. — A felsőbb helyen engedélyezett egri jogász-segélyző- egylet f. hó 8-án tartotta alakitó gyűlését, mely alkalommal vá­lasztmányi tagokul megválasztattak.- Okolicsányi Kálmán, Borhy Gyula, Nánasy Ignácz harmadévi, — Babies József, Károlyi Ká­roly, Ruehietl Jenő másodévi. — Morvay Ákos, Türk Szilárd, Vay István első évi joghallgatók ; póttagokul: Borhy Béla harmad-, Mártonffy György másod-, Hellebront Béla első évi joghallgatók. Kik az alapszabályok értelmében bizottmánynyá alakulván, el­nökké Okolicsányi Kálmánt, alelnökké Borhy Gyulát, titkárrá Nánásy Ignáczot, pénztárnokká Babies Józsefet, jegyzővé, Ru­ehietl Jenőt választották meg. — A miskolezi tornaegylet, alaptőkéje gyarapítására, f. hó 15-én a miskolezi színház-épületben fényes tánczvigalmat rende- zend. E lapok szerkesztője a részére küldött meghívást köszö­nettel vette, de körülményei nem engedik meg, hogy a tánezviga- lomban résztvehessen. — (B e k ü 1 d e t e 11.) Folyó év és hó 6-án a köztéren egy kalácsárusnö egy enyveskezű koldus-vevője által minden pénzé­től megfosztatván, szivet megindító jajszóra fakadt. — A járóke­lők épen úgy, mint a bámulva ácsorgók szívok érzete szerint vet­tek részt a megkárosűlt nő sorsában, midőn a szerencsétlen ember­társai irányában többször tanúsított nemes tettéről ismeretes Juhász Tivadar ur megjelent, és saját zsebéből térité meg a sze­gény nőtől elorzott pénzösszeget; — mely emberbaráti nemes tátiét Juhász Tivadar urnák jelenlevő polgártársaim nevében nyilvánosságra juttatni, polgári kötelességemnek tartom. Eger­ben, 1867. télhó 7-én. Bucher József. — Szerkesztőségünkhöz következő gyászjelentés küldetett be: Miskei, monostori Thassy Dániel maga, Kornélia Farkas Ru- dolfné, Paulina Vendéghy Gáborné, s Albert gyermekei, úgy­szintén Kornéliától származott Rudolf és Szeréna unokái nevében vérző szívvel jelenti szeretett kedves nejének, gyermekei párat­lan anyjának s unokái föláldozó gondviselőjének, bernátfalvi Bernát Amáliának, f. hó 25-én, a haldoklók szentségének ájtaíos fölvétele után, élte 53-ik évében mellbajban történt gyá­szos kimultát. — A boldogult hideg tetemei deczember 28-án tétettek a monostori családi sírboltba az örök nyugalomra, — az engesztelő sz. miseáldozatok pedig a temetést megelőző napon tartattak meg. Kelt Puszta-Monostoron, decz. 31-én 1866. Béke hamvaira! f Az orszá ggyiilési pártok Deák Fercncznél közelebb ve­gyes értekezlete t tartottak, melyben azt határozták, hogy az uj hadkiegészítési csász. rendelet ellen 0 Felségéhez intézendő fel­íratott fognak a legközelebbi országos ülésben indítványba hozni. f Rózsa Sándor újév napján hirszerint végleges kegyelmet nyert, és mint a „Debatte“ irja, Szegedre már el is utazott. — (Pályázatabessenyői tanítói állomásra.) Ambrus Antal kőtelki jegyzővé választatván, az igy megürült bessenyöi önálló tanítói állomás betöltése végett január 17-én pályázat fog tartatni. f A „P. L1.“ bécsi tudósítója értesülése szerint, irányadó katonai körökben oly nézet uralkodik, hogy oly egyének, kik szolgálati kötelezettségüket a hadseregne'l már teljesítették, az uj rendszer saerint két évi tartalékra, és korosztályukhoz képest egy évi rendes sorbeli szolgálatra, azonban azóta szerzett polgári állásaik kedvezménye mellett, kötelesek. — Viktor Ernánue 1, mint a „P. Lloydsnak Bécsböl távirják, ausztriai Császár 0 Felségének az „újév alkalmából táv­irati szívélyes üdvözletét küldött; mire 0 Felsége szintén a távirda utján hasonló szívélyes üdvözlettel válaszolt. f Zágrábból táviratilag jelentik, hogy a délszláv akadémia alakulása felsőbb helyről megengedtetett. A távirat ehhez hozzá­teszi, hogy az akadémia elnökéül Strossmayer püspököt választ­ják meg valószínűleg szavazat-többséggel. f Hogy megszokta a magyar ember a sört, kitűnik abból is* miként a Dréher-, Barber-, Tüköri-féle, s más kisebb pesti sörföző-

Next

/
Oldalképek
Tartalom