Eger - hetilap, 1867

1867-04-11 / 15. szám

122 rendö háború esetére. A „Mon. de 1' Aimée“ legközelebb 1500 katonatiszt kineveztetését fogja közzétenni. Francziaország nem akar engedni. A táviró Paris és Berlin közt folyvást működés­ben van. Olaszországban miniszterválság volt. Miután a Ricasoli- cabinet az uj parlamentben nem számíthatott többségre, beadta lemondását, melyet a király elfogadván, Ratazzit bízta meg az uj cabinet megalakításával, mely következőleg alakult meg: Ra- tazzi beliigy-, Ferraris pénzügy-, Revei hadügy-, Pescetto tenge­részeti, Correnti közoktatási, Venosta külügyminiszter. Oi oszország a keleti kérdést egész határozottsággal meg akarja oldani; tömeges csapatszállitások iránt alkudozik a varsói vasúti igazgatósággal. A pétervári hivatalos újság közelebb egy kemény nyilatkozatot közölt a porta ellen: Anglia közönyével szemben — úgymond — Törökország a hatalmak tanácsait elve­tette, holott ezek eljárásuk közössége által önzéstelenségöket ta­núsították ; Törökországot terheli a felelősség a jövőért; vannak határok, hol a vakság megszűnik mentség lenni stb. Az orosz hi­vatalos közlönyök átalában heves támadásokat intéznek Török­ország ellen. Törökország. A vett tudósításokból kiderül, hogy a porta visszavetette Franczjaországnak Candia átengedésére vonatkozó tanácsát, melyhez Ausztria, Orosz- és Poroszország csatlakoztak. Ezen hatalmak most elhatározták, bevárni a porta által ígért re­formok életbeléptetését. Vájjon Oroszország nem veszti-e el ad­dig türelmét? az orosz lapokból legalább ilyesmit lehet követ­keztetni. Amerika. Ha valósulnak a Mexikóra vonatkozó hírek, me­lyek legutóbb New Yorkból érkeztek , úgy Miksa császár nagyon szomorú helyzetben van. A republikánusok által legyőzve s csa­patának megmaradt részével egy vidéki városba beszorítva, alig marad más választása, mint önfeladása által legalább annyi jogot kieszközölni, hogy békében visszatérhessen Európába. Levelezések. Miskolcz, april 4. Megyénk legközelebb kinevezett főispánja, mélt. Vay Lajos báró e hó 3-ára magánértekezletet hitt össze a megyei bizottmányi tagok közöl Miskolczon a „Magyar korona“ ven­déglőbe, hogy azon differentiákat, melyek a megye értelmisége között a legújabb időben keletkeztek, s pártoszlásra vezettek, kiegyenlítse. Szép számmal jelentek meg mind a Szatbmáry-, mind a Mocsáry-pártból, kevesebben azonban ez utóbbiból, mert — úgy látszik — csak kevesen kaptak meghívást. Mi részünkről úgy vagyunk meggyőződve, miszerint tanácsosabb lett volna az egész bizottmányt összeblni, s eljött volna min­denki, akinek kedve lett volna abban részt venni. Több szó­nok szólt egyik és másik részről. Először is az elnöklő báró ur fölszólitá mindkét pártot, hogy a megyei béke érdekében mind a két alispánjelölt mondjon le. Mire Szathmáry ur kész­nek nyilatkozott, de csak föltételesen, ha t. i. pártja bá­ró Vay Béla alispánságába beleegyez, s a másik párt je­löltje is lelép, és helyette egy másban compromittál. Az első feltételt azonban az elnök azonnal visszautasitá, kijelentvén, miszerint soha sem engedné meg, hogy fia elsöalispán legyen ott, a hol ö főispán lesz, s nem is tenné az alispánjelöltek kö­zé, ö a nepotismust nem akarja terjeszteni. A másikra nézve pedig a Mocsáry-párt — nem lévén jelen az értekezletben feje — felelt kitérőleg és pedig következetesen, miután Mocsáry ur világosan s több Ízben kijelenté pártjának, hogy beleegyezése nélkül mit sem tesz: úgy a kölcsönösség elve szerint pártja is mit sem tehetett nála nélkül. És igy re infecta az értekez­let szétoszlott. —- Délután Pestről érkezett magántávsürgöny szerint S za t h m á r y-K i r á 1 y Pál ur Tornamegye főispánjá­nak neveztetett ki. Nem tudjuk, elfogadja-e vagy nem? Ha igen, úgy a pártállás hihetőleg egészen más irányt veend; ha pedig nem, marad minden, amint eddig volt. Egyébiránt mi nem látunk semmi veszélyt abban, ha pártok vannak. Alkot­mányos megyét azok nélkül képzelni is alig tudunk. Hadd le­gyen már egyszer a szabad választásnak tere, úgyis eleget nél­külöztük azt 18 évig. Sajó. Miskolcz, april 8. Miután Szathmáry K. Pál ur Tornamegye főispánjá­vá lön kinevezve, s e méltóságot elfogadta, és igy pártja fő nél­kül maradt, ez oknál fogva küldöttség menesztetett a párt részé­ről Pestre b. Vay Béla, a szirmabessenyei kerület országyü- lési képviselőjéhez — kit amint már önnek megírtam ,Sz. ur is ajánlott maga helyett alispánul a kiegyezkedésre összehitt érte­kezletbeír — hogy az árván maradt Szathmáry-pártnak élére álljon. Mi eredménynyel végezte megbízatását a küldöttség, még nem tudjuk bizonyosan. Tegnap 9 órakor tartotta meg Mocsáry Lajos ur az avasi templomban a miskolczi helv. val. egyházközség által a fögondnoki állásra való beiktatását. Délben 90 személyre köze­béd rendeztetett a „Korona“ vendéglőben, este pedig pártja ál­tal nagyszerű fáklyásmenettel tiszteltetett meg. A fáklyások szá­ma, amint hallottuk, 350-re ment. Szónokul Répászky Alajos ügyvéd ur lön fölkérve, ki beszédje folyamában egyebek közt in­terpellálta az alispánjelöltet, hogy nyilatkozzék nyíltan, mi politikai elv vezérlendi őt, ba megválasztatnék. Mocsáry ur határozottan szólt, miszerint kötelmének ismerendi a mostani magyar kormányt pártolni, mint a mely oly egyénekből szemelte- tett ki, kik nemcsak hogy szeplőtelen hazafiak, hanem a hazafi- ságot a gyászos 49-iki események után kiállott szenvedéseikkel is megbizonyitották, hogy tisztikarát minden pártszínezet nélkül értelmes egyénekből fogja összeállítani, — s igy önként elesik azon szájról szájra járt gyanúsítás, melyet az ellenpárt koholt, hogy ö a Szathmáry-pártból senkit sem vesz be a tisztikarba, mi nézetünk szerint is helytelen eljárás lenne részéről. Ma, mint a „legnagyobb magyar“ halála évfordulati napján, a mindszenti egyházban engesztelő szent miseáldozat mutattatott be az élők és holtak Urának a nagy elhunyt lelki üdvéért, teljes segédlet mellett. Az értelmiségnek nagy része, különösen a höl­gyek közül számosán jelentek meg e kegyeletes tényre. Pangó színészetünk e napokban kissé megélénkült, a meny­nyiben Szerdahelyi Kálmán rándult hozzánk két vendégelőadásra. Jelenleg pedig Prielle Kornélia asszony művészi játékával ra­gadja el közönségünket. Sajó. Tisza-Fürcd, april 7. Azt mondják: a költők a népek apostolai; hát a nagy tör­ténészek, a“ nagy diplomatikus férfiak, kivált, ha a gondviselés- szerű hit sugalmai által ihlettetnek, mik lehetnek? . . . ezek a népek, s nemzetek oraculumai. Soha sem feledhetjük el, midőn az 1849-iki catastropha megtörtént, az öreg történetíró, Fejér György, ki még akkor is irt s dolgozott, midőn más remegve tette le tollát, melylyel pedig tán épen nemzetünk történelmi dicső fejlődését akarta festeni, — ő, hogy az elcsüggedéstöl, kikre hathat, megóvjon, csakhamar egy röpiratot irt e czim alatt: „A forradalmak okai.“ Emlékezünk még, hogy annak végén, nem épen szorul szó­ra, mert azt nem tudjuk, de körülbelől igy nyilatkozott: ne csüg­gedjünk ; a Gondviselés még minden veszélyes körülményekből megszabadította a magyar nemzetet; még mindig támasztott oly körülményt, melylyel azt az elbukásból kiemelte: higyjünk , me­gint jövend ily idő, ily pillanat . . . S ő megint dolgozott, s tán még egy munkát irt a kunok eredetéről s az üdvözültek sorába lépett. Nem akarunk apotheosist irni, de .az idő s körülmények, nemzeti ébredésünk iránya s eddigi vívmánya azt jelzik: hogy ez aggastyán törtétésznek igaza, s jó elölátása volt; adja Isten, hogy dicső véget érjünk! A mi minket illet, mig Roma deliberat ott Pesten, a jelen, országosan megindulni kezdő politikai mozgalomban, a lerombolt 52 Carthágo vagy Saguntum közül, mi is a magunkénak ujra- felépitéséhez készülünk, értvén az alkotmányos megyei épület fölemelését. Azt jól tudja a nyájas olvasó, hogy a másodszori követvá­lasztásnál a mi választókerületünk két pártra szakadt, mi némi aprólékos, kölcsönös sebek fakasztása nélkül, a párttusa termé­szeténél fogva, nem maradt; de midőn eme nagy nemzeti közér­dekű munkához akarunk fogni, ama sebek immár hegedni kezde­nek ; hogy az uj megyei alkotmányos épületbe alkalmatos kövek illesztethessenek, a közérdek szükségérzete, mind a két pártot összehozni, s olvasztani készül. Tehát macte animo! igy legyen az egész kettős megyében. E végből, mint halljuk, f. hó 12-én Kenderesen tanácskoz- mány fog tartatni, hová e kettős megyéből számosán meg vannak híva, hogy t. i. a bekövetkező megyei tisztválasztásnál a követen­dő vezérelvek megállapittassanak . . . Mihez, mi részünkről ezennel szerencsét, a nemzet nemtö őrködését s oltalmát kí­vánjuk. ____.____Tariczky Endre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom