Eger - hetilap, 1866
1866-06-21 / 25. szám
210 tintessenek, s a résztvevő hatalmasságok az európai sulyegyent, Ausztria jogait veszélyeztethető mellékérdekek magukat vezéreltetni ne engedjék. Hogy e természetszerű előfeltételek már is elégségesek voltak a béketárgyalás kisérletét is meghiúsítani, eléggé bizonyltja, miszerint maguk a tárgyalások soha sem fogtak a béke fenntartására s megszilárdítására vezethetni. A legújabb események czáfolhatlanuligazolják, hogy Poroszország most már nyílt erőszakot léptet a jog helyébe. Poroszország végzetesen fokozott dicsvágyát nem tekinté többé Ausztria, nem az egész német nemzet jogai, becsülete által korlátozottnak. Porosz seregek nyomultak Holsteinba, a császári helytartó által egybehívott rendi gyűlés erőszakosan feloszlatott, a bécsi békekötés által Ausztria- és Poroszországra közösen ruházott kormányhatalom Holsteinban kizárólag Poroszország számára vétetett igénybe, s az osztrák őrség a tízszeres túlerő előtt hátrálásra kényszerült. Midőn a német szövetség ezen eljárást szerzödésellenes önkénynek tekintve, Ausztria indítványa folytán a szövetségi haderő mozgósítását elhatározá, Poroszország, mely magát a német érdekek vezérképviselöjeként szereti dicsőittetni, romlásra vezető cselekvései irányzatában végletekre ragadtatott. A német nemzeti kötelékeket széttépve, a szövetségből kilépését nyilvánitá, a német kormányoktól egy úgynevezett reformterv elfogadását követelte, mely Németország feloszlását valósitná, s a szövetséghü uralkodók ellen katonai hatalommal lépett föl. A vészteljes, a testvérháboru tehát elkerülhetlenné vált. A történelem, s az örök Mindenható Isten birószéke elé idézem azokat, kik e harcz okozói, hogy adjanak számot ama szerensétlensé- gekr'ól, melyekkel egyesek, családok, vidékek és országok sujtatni fognak. Bizalommal kelek ki a sikra, mit az igazságos ügy érzete nyújt, — tudatával egy nagy birodalom hatalmának, melynek fejedelme és népei csak egy eszmétől, Ausztria ügyének jogosultságától vannak áthatva — bátor szívvel szemlélve vitéz, harcz- edzett hadseregemet, melynek szilárd védfalán el fog porlani Ausztria elleneinek ereje, — és bizva hü népeimben, melyek egyetértve, elszántan s áldozatkészséggel tekintenek Ream. A hazafiui lelkesedés tiszta lángja egyaránt lobog fel birodalmam széles területén, örömmel siettek a beszólitott barczfiak a hadsereg soraiba, önkéntesek versenyeznek, hadi szolgálatukat felajánlandó!?, harczra készül a legközelebb veszélyezett országok egész fegyverképes lakossága, — s a legnemesebb áldozatkészség siet, hogy enyhítse a bekövetkezendő szenvedéseket, és fedezni segitse a hadsereg szükségleteit. Egy érzület lelkesíti országaim és tartományaim lakosait, -— az érdekegységnek, az egyetértés-adta hatalomnak, s az oly hallatlan jogsérelem feletti botránkozásnak érzete. Kétszeresen fájlalom, hogy a kölcsönös értesülésnek müve a belviszonyok alkotmányos rendezésében nem haladhatott any- nyira, hogy e kormoly, de egyúttal magasztos pillanatban összes népeim képviselőit trónom körül gyüjtbetném. Annál világosabban ismerem föl az uralkodói kötelmet, annál szilárdabban vagyok eltökélve, hogy a támaszt, mit jelenleg nélkülöznöm kell, birodalmam számára örök időkre biztosítsam. Nem elszigetelten fogunk állani a harczban. Németország fejedelmei és népei érzik, minő veszély fenyegeti szabadságukat és függetlenségöket egy oly hatalmasság részéről, mely cselekvényeiben korlátokat nem ismerő terjeszkedési vágyának önző iránya által vezéreltetik egyedül, — tudják ők, hogy legfőbb javaiknak minő oltalmát, s a nagy Némethon hatalmának s területi épségének minő támaszát találják fel Ausztriában. Valamint Mi, úgy német szövetséges véreink is fegyverben állanak a legszentebb jogokért, melyeknek védelmére a népek hivatvák. Kezünkbe kényszeriték a fegyvert! Legyen hát! —de amit immár megragadtunk, nem fogjuk és nem is szabad azt elébb letennünk, mígnem birodalmam s a német szövetségi államok számára a szabad belfejlődés biztosítva, s európai hatalmi állásuk újabban megszilárdítva leend. Bizalmunk és reményünk alapjául mégis nem csupán egyetértésünk és erőnk kell, hogy szolgáljon, Én azt egy felsőbb Lényben is helyezem, a Mindenható igazságos Istenben, kinek Házam, keletkezése óta, hű szolgája vála, és ki azokat el nem hagyja, kik igazságos ügyökben ö benne helyezik bizalmokat. Hozzá akarok segélyért s győzelemért folyamodni, s felhívom népeimet, hogy imáikat az Enyémmel egyesítsék. Kelt birodalmi fő- s székvárosomban, Becsben, ezer nyolczszáz hatvanhatodik évi junius tizenhetedikén. Ferencz József, s. k. A koczka el van vetve! Az események sebesen rohanva követik egymást. A mit egy héttel ezelőtt csak gyanithattunk, bekövetkezett: a háború, melynek végét csak a Mindentudó látja be, tettleg megkezdetett. A minden bajt, s nyomort magában rejtő Pandora- szelenczét Poroszország nyitotta meg pöfifeszkedő gőgjével, tel- hetlen dicsvágyával, szentségtörő jogtiprá,-iával. De összefüggés kedvéért lássuk a háború kitörését közvetlenül megelőzött eseményeket. Miután a porosz seregek Holsteinba erőszakosan betörtek, a maroknyi osztrák dandár jun. 12-én hannoverai területre vonult vissza. Poroszország jogtipró lépése következtében az osztrák kormány a diplomatiai viszonyokat ez országgal megszakította, követét gr. Károlyit Berlinből visszahívta, s a porosz követnek is kiadta útlevelét. Továbbá még az nap Ausztria azon indit- ványnyal lépett föl a frankfurti szövetséggyülésen, hogy a szövetséges seregek Poroszország ellen mozgósittassanak. Ezen indítvány jun. 14-én 9 szavazattal 6 ellen elfogadtatott. Az indítvány mellett szavaztak: Ausztria, Bajorország, Würtemberg, Szászország, Hannovera, Kurhessen, Hessen, Nassau és a 17-ik Curia (Lichtenstein, Reuss, Schaumburg-Lippe, Lippe-Waldeck). Baden nem szavazott. A szavazás után Poroszország ezen, hadüzenetet magában foglaló határozatot szövetségellenesnek nyilatkoztatta, a szövetségből való kilépését jelentette, s azt felosz- latottnak nyilvánítván, a mellette álló kormányokat uj szövetség alakítására szólította fel. A porosz követ ezzel missióját befejezettnek mondá, és elhagyta az ülést. Az elnökség az illetékesen hozott határozatra hivatkozva, kijelenté: hogy a szövetségi okmány 1. czikkelye s a zárokmány 5-ik czikkelye értelmében, a Bund fel- oszlathatlan egylet, melynek csonkitatlan fennállását Németország és valamennyi kormány joggal követelheti; — minélfogva tiltakozik Poroszországnak ezen, jog szerint meg nem engedhető, tényleg pedig indokolatlan lépése ellen. A történtek után Poroszország csakhamar a cselekvés terére lépett. Jun. 15-én a drezdai porosz követ a szász királynak ultimátumot nyújtott át, melyben Szászországtól semlegességet és lefegyverzést, s egyúttal egy német parlament összehívásába való beleegyezést követel. Ugyanaz nap Hannoverát békés szövetséggel kínálta meg, s miután mindkét helyen visszautasittatott kivánata, a porosz seregek még az nap betörtek Szászországba, egyúttal Hannovera Nassau és Kurhessen megszállására utasit- tattak. Ily körülmények közt nem maradt egyéb hátra, mint hogy Ausztria fölvegye az odadobott keztyiit a jog és igazság védelmére; miről tanúskodik a fennebb olvasható császári nyilatkozvány.
