Eger - hetilap, 1866
1866-03-15 / 11. szám
94 eszmének nagy előnye az, hogy csekély erővel és kis pénz-áldozattal is meg lehetne kezdeni, a melyből a hazai borászatra nézve igen hasznos és üdvös következmények fejlődhetnének ki, s talán ez adna később alapot egy nagyobbszerü, központi országos borkereskedelmi társulat megalapítására. Politikai hírek s események. Francziaország. A franczia lapok telve vannak a mexicói császári seregek győzelmeiről szóló hírekkel. E jelentésekből mindamellett csak az derül ki, hogy az ország minden részeiben még folyvást dühöng a polgárháború, s hogy a juarista- féle pro- nuuciamentumok utóbbi időkben még szaporodtak. A kormány csak ott ur, hol seregei állanak, hol ez nem az eset, ott a jua- risták korlátlan hatalmat gyakorolnak. A „Mém. dipl.“ azt állítja, hogy az amerikai kabinet válasza a jan. 9-diki franczia sürgönyre, már megérkezett. Az amerikai kormány kötelezi magát, hogy Mexicó irányában föntartja a semlegességet, a jelenleg Francziaország s Miksa császár közt a franczia csapatok kivonulása iránt folyamatban lévő alkudozások alapján. Párisban a Dunafejedelemségek ügyét szabályzó conferen- tia múlt szombaton megnyittatott. Az értekezletben résztvesznek mindazon hatalmak követei, melyek az 1856-iki párisi szerződést aláírták, tehát az 5 nagyhatalom, továbbá Olasz- és Törökország; ezenkivül a Dunafejedelemségek kormánya is képviselve lesz a fejedelemségek ügyének védelmezése végett. Napóleon császár szeretné a conferentiát congressussá változtatni, mely más függő európai kérdések elintézésével is foglalkoznék, de erre a többi nagyhatalmak nem hajlandók ráállani. Oroszország. A lengyel határról Írják az „Alig. Ztg“nak: Mi czélja lehet Oroszországnak? E kérdés foglalkoztat most mindenkit. Keleten Volhinia, Podolinia és Galiczia határai felé mindig erősebb hadosztályok közelednek, és ha ezek az utóbb nevezett határtól még némi távolságban vannak is, megtétettek a szükséges előkészületek, hogy lehetőleg gyorsan érhessenek czélhoz. Proszovicze környékén már egy nagy lovassági tábor felállításával foglalkoznak. Mnisson mellett pedig, a Visztula mellékén a gyalogság számára készítenek táborhelyet. Kieltenél nagy élelmi készletek halmoztatnak fel, s a vasutigazgatósággal alkudozások nyittattak a naponként elszállítandó seregek száma felett. Hogy mire czéloznak e rendkívüli katonai intézkedések, azt csak a jövő | fogja megmutatni; de hogy az orosz kormány titkos gondolato- ! kát táplál, melyek megvalósítására csakúgy lesi a kedvező pil- ! lanatot, az több, mint sejtelem. Igaz, hogy az orosz hiv. „Invalide“ a csapatösszevonásokról szóló híreket alaptalanoknak nyilatkoztatta, de tudva van, mennyi hitelt érdemelnek némely hivatalos lapok czáfolatai, s utoljára is, a közmondás szerint, nem mozdul a nád szél nélkül. Olaszország. A „Moniteur“-nek írják Florenczböl, hogy a hadügyminister érdekes felvilágitásokat tett a kamarában a költmajdnem catói szigor, melylyel a szerző magát is az újítók között elitélve, kimondja önmagára a kíméletlen verdictet következő soraiban: „A túlzó újítók közt — úgymond — szabály és mérték nélkül jártak el Kovacsóczy és Schedel (értsd Toldy), compromittálva ekkép az ügyet s annak fejét (t. i. Ka- zinczit)“. Ez tanúsítja egyszersmind, mily lelkiismeretes pártatlansággal és elfogulatlansággal járt el a szerző ítéletei kimondásában, midőn saját rég feledett és szászszorosan jövátett kezdeményei gyengéit, ifjúkori irodalmi pályája első gyarlóságait sem kíméli. — Felette érdekes szintén mai irodalmunk közvetlen szülői, a Kisfaludy-kör sa Magyar Tudós Társaság keletkeztének s első korának jellemzése. Nevezetesen mesterileg vázolja itt is az utóbbira nézve, hogyan emelkedik ki^a Magyar Tudós Társaság, eredeti hibás szervezeténél fogva minden tudományos munkálkodást és haladást megakasztó kezdetleges állapotából, virágzó Tudományos Akadémiává, az újabb, s adjuk hozzá, azon reformok által, melyeket nagyobbára Toldy vitt át; amint hogy majdnem ő egy maga volt az, ki az Akadémiában a lelket úgyszólván és életet fentartotta a nemzetre borult azon szomorú napokban, midőn ezen egyetlen nemzeti intézetnek megszüntetése is már csak idő kérdésének látszott lenni. — Oly hatást tesznek az ezen eseményekbe avatottra müve ezen sorai, mintha Caesar Commentariusait olvasnék, amint classicus, | fenséges tárgyilagos modorában észrevétlenül beszéli saját hadjáratai küzdelmeit és győzelmeit! Ezen pregnáns és concisus, tömör és szabatos tartalom, melylyel mindenütt s nevezetesen feltünőleg ismét a legújabb magyar politikai irodalomról szóló szakaszokban találkozunk, az avatatlannak is elárulja azon gondot és szorgalmat, mely Toldy meghittjei és barátjai előtt úgy sem titok, hogy még azon felül is, hogy maga idejében a kor minden irodalmi jelenségét úgy megfigyelte, mint senki nálánál jobban, mégis csak e mü czéljára is át meg át kellett neki olvasni, sőt tanulmányozni nem egy, már elavult müvet vagy épen egész irodalmi körök müveit, csak azért, hogy e felöl a többi közt egy pár szót mondhasson, egy pár sort Írhasson. S ime ennek eredménye azután az, hogy az az egy pár odavetett szó, az a közbeszőtt egy pár sor is annyira alapos, oly meglepő éles ítélettel s találón kimond röviden mindent, a mit a tárgy jellemzésére felhozni kellett; s ebben áll egyszersmind az ily müvek erőssége, mondanék, virtuositása és classicitása! De ez magában már egy ily műnek legméltóbb magaszta- lása, melynek ellenében a bírálat kénytelen elnémulni. Itt, mint mindenütt, lehet ugyan helye az eltérő nézeteknek és meggyőződésnek, de gáncsnak nehezen. Mert hogy például szerzőnk Petőfit teljesen méltányolja és nem isteníti, mint az uj iskola, az, úgy hiszszük, inkább érdeméül, mintsem megrovásául szolgálhat. Habár az ifjú irodalom kritikája épen ebben kereste a mü Achillessarkát. — Máskép legfelebb is egy és más, többé vagyke- vésbbé fontos tárgy s tény volna talán helyrepótolandó, a mint egy vagy más helyütt az adattömeg közt kisiklott. S erre szoritkozhatik csak ismertetésünk is befejezésül. Megfelelőn természetesen lapunk helyi érdekének, melyet ily országos müvek ismertetésében is mindig különösen szemelött tartan- dónak vélünk,— csak is e tekintetből emelünk ki itt egyetmást; úgyis, ha sajátunkat magunk nem érvényesítjük,' más aligha gondol vele. így pótolnék körünkből a munka egyes szakaiban elhagyott irodalmi jelenségeket a legújabb (értsd 1848-ikig tartott) korból, a hittani irók közt például Eperjessy Sándor Erkölcstaná- l val, Pprg er Mellképeivel; a régiebbek közül Nagy Fér e néz számos kiadásban megjelent „Hitelei“ czimü munkájával. A költők közül P á j e r n e k költeményeivel (amennyire ezek még 1847- ben jelentek meg). A nyelvészek közt hasonlón Ihász Nyelv tanával (1846). A többiek fölvételében gondos utánnézésünk daczára sem találtunk hiányt. Természetesen értetődik, hogy a negyvennyolcz utániakról, miután csak eddig ér a könyv, nem lehetett szó, s igy a mostani irók közül azok, kik 48. után léptek fel, vagy csak azután megjelent müveikkel érvényesítették irodalmi nagyobb jelentékenységüket, nem lehettek még szerencsések bejutni. De pótlandó még szintén körünkből J o ó J á n o snak is egyik munkája, két külön czimen is, neveléstani és technikai tárgyánál fogva. Az utóbb nevezett, s akkorában egészen elhanyagolt téren Joó ugyanis majdnem egyedül áll „Nézetek a I
