Eger - hetilap, 1866

1866-03-08 / 10. szám

86 kel kedvelt Magyarországunk irányában viseltetünk, s a melyek­től indíttatva alkotmányos uralkodói tisztünket közvetlenül szán­dékunk gyakorolni, — soha sem fognánk megnyugodhatni; ép oly kevéssé bírnánk megnyugodni a 4-ik t. ez. azon határozmá- nyában, mely szerint az országgyűlés feloszlatása, a költségvetés megállapítása előtt, nem volna foganatosítható. Hiszsziik, hogy azon okoknál fogva, melyek az országnak alkotmányos jogai iránti ragaszkodását a kegyelet oly magas fokára emelik, az ország alkotmánya sarkkövét képező királyi jogainknak és tekintélyünknek épségét és sérthetlenségét is szen­tül fogja fentartani. 10. Mellőzhetlennek tartjuk továbbá az országosan egybe- gyült képviselők figyelmét azon nehézségekre irányozni, melyek­be a helyhatóságok rögtöni helyreállítása ütközik, már azért is, mert az 1848-ki XVI. és XVII. t. czikkek ideiglenes, és egyedül az akkori pillanat igényeihez mért szabványainak sikeresitése, — tekintettel a társas viszonyok közbejött átalakulására, a beligaz- gatás követelményeinek legnagyobb veszélyeztetése nélkül lehe­tetlenné vált. A megyei rendszer az ország első alapitójának uralkodásától kezdve folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848-ki törvények, midőn az ország közkormány­zatának alakját megváltoztatták, a nélkül, hogy azt ezen ősi in­tézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet ál­lapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmá­nyozás és komoly megvitatás alapján várható. Óhajtjuk tehát, hogy az országosan egybegyült főrendek és képviselők ez álla­potok rendezését kiváló figyelmük tárgyává tévén, tanácskozá­saik eredményét Élénkbe terjeszteni sürgős feladataik közé sorolják. 11. Okvetlen szükséges továbbá, hogy a nemzetőrségről szóló XXII-dik törvényczikk eltöröltessék, miután létezésének rövid időtartama alatt a nép felesleges terheltetését, és a békés foglalkozástól! elvonatását okozta, czélját pedig, a közbiztonság fentartását tévesztve — ép ellenkező irányban gyakarolta hatását. 12. Kívánatos ezenkívül, hogy a 1848-ki törvények mindazon határozmányai, melyek Általunk eddig foganatosítva nem lettek, annak idején gondosan átvizsgáltassanak, miután azok világren- ditö viszonyok nyomása alatt keletkezvén, a rögtönzés jellegét viselik magukon; mit az elmélet feltüntet, és a gyakorlat még azoknál is megerősít, a melyeknek foganatba vétele, mint p. o. a választási törvényé, két Ízben megkísérelve lön. 13. Ezekből önként foly, hogy e törvényeknek ajogfolyto- nosság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába, azoknak szorgos átvizsgálása, a tényleges viszonyok igényeihez leendő idomitása, a tapasztalás tanúságához mért tökéletesbitése előtt, fejedelmi hivatásunk érzetében nem egyezhetünk. Nem pillanatnyi megnyugtatás, hanem állandó czélszerü in­tézkedések létrehozatala fekszik atyai szivünkön, és a közszol­gálat különböző ágai jövendő rendének megállapítása előtt a lé­tező szerkezetet felbomlásnak indítani, az államgépezet kerekeit zavarba hozni, egy ideiglenes állapotot a másikkal felváltani, és ezáltal a csillapodni indult kedélyek nyugalmát szélesebb kör­ben megingatni, uralkodói tisztünk, s összes népeink irányábani kötelmeink egyaránt tiltják. Az országosan egybegyült képvise­lők maguk is érzik ez átmenet nehézségeit, és azok irányában a szigorú törvényesség helyett a körülmények méltányos figyelem­be vételét helyezik kilátásba. — Tőlük függ, elősegíteni alkotmá­nyuk helyreállítására irányzott atyai törekvéseinket, ha e méltá­nyosság fokozott mérvét a jelen állapotok bírálata körül is alkal­mazni hajlandók, 14. Nálunk senkisem érezte inkább azon nehézségek és akadályok súlyát, melyek nem egy oldalról gördültek a kiegyen­lítésnek Általunk kezdeményezett müve elé; mégis önmegtaga­dással és szilárd eltökéléssel léptünk az ország bizalmának lelke­sült nyilvánulásai között e térre, melyen — hinni szeretjük —■ az országos főrendek és képviselők szívélyes támogatásával talál­kozni fogunk, már azért is, mert a siker dicsősége ép úgy, mint a felelősség terhe Reánk, és az országra egyaránt fog háramlani. 15. A jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csak is abban látjuk lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlendö országgyűlési meg­állapodások alapján történjék. Igazolja ezt a történelem, mely­nek lapjai nem egy példát hoznak föl a felől, hogy hason körül­mények között, hasonló eljárás követtetett, mely példák követése annál inkább ajánlható, minél áthatóbb volt a rázkódtatás, mely­nek sajnos következményeit elhárítani, közös törekvéseink fölada­tát képezi. 16. Ekképen létre fog jöhetni az egyetértés, ki fognak egyen- littethetni a nehézségek és rendeztethetni miudazou viszonyok, melyeknek, ha a jövendő bonyodalmak forrását végleg elrekesz- teni akarjuk, tisztába hozatni és elintéztetni szükséges. 17. Mélyen érezzük Mi is a Reánk háruló kötelmek súlyát, érezzük a királyi felavatásnak közjogi jelentőségét és a hitnek szentségét, melylyel a koronázott király fogadalmat tesz az al­kotmány sértetlen megtartására. De épen azért, mert a koroná­zást nem tartjuk egyedül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodunk oly törvényes határozmányok helyreállításától, melyek sértetlen fenntartását eskünkkel erősíteni, vallásos hitünk, és lelkiismere­tűnk sugallata egyaránt tiltják. És úgy vagyuuk meggyőződve, hogy az országosan egybegyült főrendek és képviselők e vallásos érzelmeinkben fogják az ország alkormányos létének legbiztosb zálogát fölismerni. 18. Miután ez ünnepélyes cselekmény reménylhetőleg véget vetend a politikai élet ingatagságának, aggálytalanul fogjuk kö­vethetni kegyelemre mindenkor kész atyai szivünk hajlamát, és a közrend veszélyeztetése nélkül gyakorolhatni teljes mérvben királyi jogaink legnemesbikét. 19. Az országgyűlés kiegészítését tárgyazó, és Dalmátiára, Fiumére és azon kerületekre, melyeket az 1848-iki V. t. czikk az országgyűlésre meghivatni rendel, vonatkozó kérelmüket illetőleg, miután, e kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatá­nak szerencsés megoldásával állanak szoros kapcsolatban, azok tüzetes tárgyalását akkorra véljük halasztandónak, midőn a folyó észt. febr. hó 27-én Horvát- és Tótországok gyűléséhez intézett királyi leiratunk következtében megnyílandó országgyűlési ta- nácskozmányok során erre vonatkozó javaslataik fognak Élénk­be terjesztetni. 20. Kedvesen vettük az országosan egybegyült főrendek és képviselők azon Ígéretét, miszerint „a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás- és nyelvkülönbség nélkül, az igazság és méltányosság elveit fogják mindenkor irányadókul tekinteni, és hogy jelesül Magyarországnak nem-magyar ajkú lakosai irányá­ban mindazt, a mit e részben az ö érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajtják biztosítani.“ Uralkodói tisztünk teljesítésének sorában legkedvesebb teendőink közé fog tartozni mindaz, a mivel az ország területi épségének fenntartása mellett ez Általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthat­juk; mert a ország lakosainak békéjét, egyetértését és érdekek­ben egybeforrását mindenkor élénk örömmel fogjuk szemlélni és hathatósan gyámolitani. 21. Az országosan egybegyült főrendek és képviselők eré­lyes tevékenysége és bölcs gondoskodásától függ immár, siettet­ni azon időpontot, a melyben fejedelmi jogaink épsége, birodal­munk jogos követelményei és a társországok méltányos igényei­vel öszhangzó javaslataik Élénkbe terjesztetni fognak; és Mi éle­tünk legszebb pillanatai közé fogjuk sorolni azt, midőn megnyug­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom