Eger - hetilap, 1866

1866-03-01 / 9. szám

IV. évfolyam.

!>. szám.

Márczius 1-én 1806.

Előfizetési díj:

Egész évre . . 5 ft - kr,

Félévre . . . 2 „ 50 „

Negyedévre . . 1 „ 30 „

Egy hónapra . — 44 „

4

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. KliMizeléseket elfogad.- a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — J ént sch 0. könyvkereskedése

s minden cs. kir. postahivatal.

Közös ügyek.

Nemcsak Magyarországot, hanem az egész birodalmat érdeklő fontos okiratok fekszenek előttünk: a múlt évi deczember 14-én mondott nagybecsű királyi trónbeszéd, s az országgyűlési házak erre adott feliratai. Mi következése lesz ezen elvben egyenlő szellemű feliratoknak? találgatni meg nem kisértjük, de hogy következése csak jó lehet, azt, valamint a királyi trónbeszéd magasztos tartalma, úgy a képviselők és főrendek házának is — az ország alkotmányát ünnepélyesen védő, s e mellett a fen- forgó viszonyokat is figyelembe vevő feliratai után ítélve,

• teljesen hiszszük. Ezeknél fogva, miután most már az országgyűlés alsóháza mindenek előtt a közös ügyek megállapítására és kezelésére nézve adandó javaslat kidolgozásához fog kezdeni, igy ideje lévén ezek fölött komolyan gondolkozni, lássuk röviden: vannak-e csakugyan birodalmi közös ügyek? s ha vannak, melyek azok? és miképen lennének kezelendők?

Hogy birodalmi közös ügyek és viszonyok vannak, nemcsak a pragmatica sanctio, az 1848. III. t. ez., és az 1861. évi feliratok, hanem a múlt évi trónbeszéd is, tehát a törvény s az ország és fejedelem egyaránt elismerték,— minthogy pedig a közös ügyek egy részben onnan erednek, mert a pragmatica sanctio szerint Magyarországnak és a birodalom egyéb országainak ugyanazon egy, tehát közös uralkodóháza és uralkodója van, s ezen pragmatica sanctio szerint szükség esetében, a közös uralkodó Magyar- országot, ez pedig a közös uralkodót, következve a birodalom minden országai, még kül-erő ellen is, egymást védelmezni kötelesek, mint ez többször azelőtt történt; — másrészt pedig onnan származnak, mert a közös uralkodó az ausztriai örökös tartományokat illetőleg az absolut hatalomról ünnepélyesen lemondván, a birodalom azon országainak és tartományainak is alkotmányt adott, melyek azzal előbb nem bírtak, s így azon jogban, melyet eddig maga gyakorolt, a birodalom minden országait és tartományait részesítette , ezeknél fogva az előadottakból kifolyó s majdan elősorolandó közös ügyek ezentúl csak az uralkodó és a birodalom országainak és tartományainak, mint mindannyi tényezőknek befolyása és részvétele mellett kezelhetők.

Igaz, hogy a felhozottak a közös ügyeket tüzetesen meg nem állapítják, de ha még csak kérdés alá sem vehető, hogy a közös uralkodónak a külfejedelmekkel és hatalmakkal a birodalmat érdeklő fontos jogai és kötelességei vannak, jelesül szövetségi s kereskedelmi kötések és szerződések, s mivel tagadhatlan, hogy a birodalom országai és tartományai egymást védelmezni tartoznak, a haderő feletti rendelkezések — mindezekhez pedig ember és pénz is kell; mi közös ügyeknek szükségképen a kül-, illetőleg

diplomatiai ügyet, a hadügyet, a külkereskedelmi ügyet, és az ezekkel járó pénzügyet soroljuk, annál is inkább, mivel egy uralkodó alatt, oly kapocsban, minőt a pragmatica sanctio megállapított, két vagy még több külpoliticai, hadi, s külkereskedelmi ügyet, el nem háritható akadályok és viszályok nélkül, a valóságban lehetőnek gondolni nem tudunk.

Véleményünk szerint a közös ügyek általunk kimutatva lévén, mellőzve azoknak ezuttali körülírását, — mielőtt a kérdések kérdéséről: hogy miképen lehetne a birodalmi közös ügyeket kezelni? véleményünket elmondanék, habár azt az ausztriai örökös tartományoknak adott alkotmánynyal megváltozott political viszonyok szükségük is, mégis részünkről mindenekelőtt azt kell megfejteni, ha vájjon ellenzik, vagy megengedik-e törvényeink azt, hogy ezen közös ügyek közösen tárgy altassanak? — Mi őszinte hazafiúi szivvel ki merjük mondani: miszerint a birodalmi közös ügyek közös kezelését, ha a kezelés módja és rendje a pragmatica sanctiot, s egyéb sarkalatos törvényeket és ezek által Magyarország önállóságát és függetlenségét nem sérti, törvényeink nemcsak nem ellenzik, de sőt megengedik. Felhozzuk pedig ezen állításunk bizonyítására az eddig előadottakon kivűl még az 1741. évi 14. t. ez. 4-ik §-át, mely igy szól: sua majestas sacratissima et ad ipsum etiam status ministerium nationem Hungaram adhibere dignabitur; és felhozzuk az 1848-iki Hl. t. ez. 13-ik §-át, mely rendeli: hogy a miniszterek egyike folyvástÜ Felsége személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli.

Miután tehát az elismert közös ügyek közös kezelését az ország törvényei nemcsak nem ellenzik, de sőt megengedik, nincs egyéb hátra, mint azon módot és rendet, mely szerint ezen közös ügyek közösen kezelendők volnának, meghatározni. A ki ezt feltalálta, vagy feltalálni fogja, boldog embernek tarthatja magát, mert övé lesz a dicsőség, és nemcsak Magyarországnak, hanem az egész birodalomnak hálája! Mi ily szerencsével nem dicsekedünk, hanem eddigi törvényeink, birodalmi viszonyaink, és ha nem is egyöntetű, de az 1848. előtti politikai iskolából kikerült nagyobb tapasztalatig publicistáink után, kiknek sorait, fájdalom, az idő ritkítja — elmélkedvén, teljes meggyőződésből azon államférfiakkal tartunk, kik a birodalom közös ügyeit az országgyűléseknek a paritás alapján kiküldendő küldöttségei által és alkotmányosan vélik kezelendőnek.

Arra, hogy mily számmal állíttassák ezen közös küldöttség össze ? és vájjon állandó legyen-e, vagy eselről esetre érintkezzék ? *) mi, a közös ügyek nagy fontosságát te*) Az alsóházi felirat az „esetről esetrei érintkezést“, mely

f