Eger - hetilap, 1866
1866-01-04 / 1. szám
7 nyilvánításomat: Miszerint Holló ur érv nélküli gyengédtelen, s önmagát, s állását legjobban üldöző másodszori levegőbe beszé- lése után, szerfelett sajnálom: hogy magamat s nevemet, a tőle elfogadott dísztelen küzdelem által némileg sajnálatosan megérintettem. — Kelt Apátfalva jan. 3-án. 1806. Földváry Sándor. — (Nyilvános köszönet.) Alólirt a köszvény-beteg- ségben a legnagyobb mérvben 12 évig szenvedtem, mely egész testemen annyira elhatalmazott; hogy az több helyen nyilt sebekben tört ki. Fentirt hosszú idő alatt több orvos által és többféle háziszerek által gyógyittattam, és egy pár évet a kórházban is töltöttem; de mindezek nem használván, már mindenki által kigyógyithatlannak nyilváníttattam. így végkép elcsüggedve, a sok szenvedéstől kimerülve csak halálomat vártam ; mig végre tekintetes Bartha Endre orvos úr szíveskedett engem szigorú gyógyítás alá venni, s fáradhatlan szorgalma által (s uramnak, kinél szolgálatban vagyok, kitűnő s jólelkü pártfogása alatt) oly sikerrel, hogy engem mai napig e leirhatlan szenvedéseimből és az okozta sebekből tökéletesen kigyógyitott, csupán emberbaráti 8zeretetböl, minden fizetés nélkül, mint ő sok más szegény szűkölködő beteget is gyógyítani szokott. Anyagi helyzetem nem engedi, hogy ez életem egész jövőjére kiható páratlan jó tettét neki kellőképen meghálálhatnám, azért e lap hasábjain teszem leg- bálásb nyilvános köszönetemet: de teszem azt a szenvedő emberiség érdekében is, hogy mások is, kik ily roppant köszvényfáj- dalmakban szenvednek, tudják azt meg, hogy kihez folyamodjanak ezen talán legnagyobb szenvedéssel járó betegség legbiztosabb, tökéletes kigyógyitása végett. Eger 1865. 26. deczember hóban. Csemótry Mária. Czáfolat a czáfolatra. Az a bizonyos Erdélyi József ur, levonni szeretne azon levelem hitelességéből, melyet az „Eger“ őO-ik számában a t.- ná- nai követválasztás lefolyása és eredményéről közzétettem. Bár czáfolatnak czimzett egész levele, nem czáfolat, hanem egy hosz- szu lamentatio a vesztett csata után; s bár az idő sokkal drágább nekem, hogy sem azt épen Erdélyi urrali fölösleges polemizálásra vesztegethetném — at. olvasók tájékozása végett mégis kötelességem, Erdélyi ur levelét illustrálni, a mint következik: — A kocsik számából egyet sem vonhat le, drága Erdélyi ur, mert ha már csak Bessenyőröl 100-nál több robogott T.-Nánára. el kell hinnie, hogy a többi községekből nagyon kikerült a közlőit mennyiség, tudvalevő dolog lévén, hogy Dobóczky 1260-ból álló választói mind kocsin vonultak be. Könnyű volt nekünk magunkat igy összeszámolni, mert nem voltunk szaporítva asszonyok, leányok gyerköczökkel, fölösleges lévén, hogy mint ön és kortesvezére, erötetett számmal demonstráljuk. Annyi ember, annyi kocsin, lelkes fiataloktól lóháton vezetve, e mostoha időben is megjárta fényes bevonulásnak. Az ön és Németh Alberttől vezetette- ket nem számáért, de csakis azért neveztem seregnek, mivel úgy tarkállott Hering Pepi, Szederkényi, Schafner Titus, aszszony, leány s gyerkőczöktöl, kik sokkal illetéktelenebbek voltak, ott lehetni, mint csekély személyemnek a községházban előhívott Erdélyi urnák kijelenthetni, hogy sem Dobóczky maga, sem hívei Erdélyi úrtól semminemű grátiát el nem fogadnak, vagyis a jegyzőkönyvbe oly szavak fel nem vehetők, melyek önnek csak áldicsőségére is szolgálhatnának! Hogy nekünk lenemvonólag folian- ton beadott ama szavai mégis fölvétettek — ne nekünk, hanem általunk becsült és őszintén szeretett Itecsky Andor urnák köszönje, ki azokat a jegyzőkönyvbe fölvenni, mielőtt táborunkkal közölte volna, megígérte: mert honfiúi örömében égett a vágytól: Dobóczkyt mint bon-atyát pár perez múlva már üdvözölheti! azt a Dobóczkyt, kit a megye értelmisége és színe ilyenként üdvözölhetni, vele együtt oly bőn óhajtott! Igenis Erdélyi ur! Dobóczky a szavazásnál nagy előnyben volt, még a közepén is ott leendett, és még majd a végén lett volna csak Erdélyi ur fájdalmára legnagyobb előnyben! Ha nekem nem hiszi, kérdezze meg önmagától vagy valamelyik közöttünk volt barátjától, ha volt, s mindenütt hasonló feleletet nyer . . . fölösleges lévén említenem is, hogy Dobóczky nagy előuyét misem hirdeti hangosabban, mint hogy ön (bármi feltétel mellett) visszavonulni jónak látta . . . . Mit ön idevágólag fölhoz, itt semmi bizonyító erővel nem bir. Én is láttam már oly követválasztást (milyet ön Nánán látni szeretett volna,) hol egyik félnek 4—5 községből sincs egy szavazata, s megint 4—5 községből a másiknak sincs; de ezt a t.-nánai választásnál, ha végig folytatjuk, sem fogta vón tapasztalni Erdélyi ur, mert mint megyeszerte tudva van, egyetlen község sem létez e választókerületben, mely vagy egész zömével, vagy legalább intelligentiájával Dobóczky körül ne sorakozott volna . . . Ergo, nem halvány, hálátlan, mint állítja Erdélyi ur, hanem napsugáros és szivemelő az én örömem! De van egy halvány, hálátlan kifejezés Erdélyi ur mentségei között, mig önre nézve ilyen, reám nézve hahotára fakasztó. Állítja t. i. hogy „neve az ellenfél táborában is kezdett hangzani.“ Ah! ah! bizony tán attól félt, drága Erdélyi ur, hogy csakhamar az egész Dobóczky-tábor önt fogja éltetni, — azért sietett lemondani?! Igen, hangzott neve önnek a mi táborunkban, elmondom, hogyan ... de nem ... ne féljen, nem mondom el, megkímélem önt ismétlésétől amaz epithetonoknak, melyekkel ön neve a mi táborunkban hangoztatott . . de azt se tulajdonítsa Dobóczky hivei nemes magatartása megfogyatkozásának, mint inkább egynémelyek nehezteléséből fakadt kifejezéseknek a fölött, hogy ön e v. kerület nyugalmát újból megzavarni vállalkozott. Mert nem áll ám, mit a községházában Nánán mondani nem átallott, hogy önt a községek hívták meg, — de legyen, hogy meghívták, elmondom hogyan: Szemeinkkel láttuk, mint vitte előre Hering Pepi ön meghívó-jegyeit per három-három hordóval egy szekéren . . . Szemtanúi voltunk, mily aggodalommal időzött Bessenyön Erdélyi urnák egy megbízottja harmad napig, a nélkül, hogy a küldöncz, Dobóczky mellett lelkesülő községünk népe előtt, magát s a meghivó-j egyeket csak mutatni is merné! Az sem puszta állítás, hanem valóság, hogy az ön „m e gh i- v ó jegyeit“ hordozók a sajtót nagyon is megakarták szorítani Poroszlón, mig végre őket szorították meg annyira, hogy Dobócz- kynak egy lelkes hive védelmezte meg szakállukat és életöket? íme, mi kenyérrel dobtuk vissza a kőhajitást! íme, mily hálátlan Erdélyi ur azt állítani, „hogy pártja a Dobóczky nevét gyűlöli“ .. még ha úgy volna is. Mi éji szállást, menekéket, meleg hajlékot adtunk ön megkergetett korteseinek. „Kár, hogy Erdélyi ur megfosztotta a t. olvasókat, választókerületiinkbeli párthiveinknek, Dobóczkyt gyűlölő lajstromától------mert igen mulatságos volt v olna látni: ha adna-e az osztás számtani művelete egy egy elv- képeset minden községre.“ Mily szép meghívás! . . . s mily mélyen hordozta szivén Er- I délyi ur e kerület nyugalmát, midőn többi között mondá: „a kerület nyugalma végett mond le“! „Oly feltételt — úgymond Erdélyi ur — melyet benyújtott, komoly férfiak elfogadni nem szoktak.“Ezek itt nem egyebek — kárvallott ember szavainál . . . Hát ön több komolyságot tételez j föl magában, mint Dobóczky választóinak nagy tömegében, mely a v. kerület értelmiségét is magában foglalta, s mely, Dobóczkyt a képviselőség elvállalására példátlan bizalom, ragaszkodás és lelkesedéssel maga bírta reá? ! Úgy látszik, kedves szava önnek az a „k o m o ly“ szó, s azt derűre borúra alkalmazza, mint nem rég egy általa aláirt hirdetésben magát a reményt is komolynak mondotta, a mi, ha komoly, többé nem remény, hanem aggodalom. De a mi nekem s velem minden jó hazafinak méltán vissza- tetszhetik, az az mit Erdélyi ur, levelének (áldicsösége költeményének) végén mond : hogy ö, t. i. Erdélyi ur „nem nagy kedvet érez ezen országgyűlésen megjelenni.“ Meg fogja nekem engedni drága Erdélyi ur, hogy itt, szavánál fogjam emberemet . . . Faluról falura járva declamálta, s föltételében is kijelentette, „hogy Deák Ferencz hive . .“ és most azt hirdeti, „hogy nem érez kedvet, a mostani országgyűlésen megjelenni.“ Éz aztán logyca, minek, megvallom, nem is nagy hasznát venné a mostani országgyűlés ! „Tehát „Deák Ferencz“ neve önnek csak köpeny és ajánló-levél volt, mig a t.-nánai utólagos választási mozgalmak tartottak :! Mi roszul illett önnek e kölcsönkért ruha ! kirivott belőle ! Örömmel gondol — úgymond — visz- szalépésére . Látom, jól ismeri a mesét: „nem kell a szőlő, mert savanyú.“ A választás lefolyásáról Írott levelemben, föltételéről szólván, bigyje el drága Erdélyi ur, ön iránti kíméletből hagytam ki azt: „hogy ön is Deák hive;“ nehogy annak közlése által elvtársai előtt compromittáljam. — A jegyzőkönyv fogalmazásánál szemébe mondta önnek a bizalmi férfiak egyike, hogy ezt se ő, se más el nem hiszi. És ime se ö, se én nem csalatkoztunk, midőn egyikünk a jegyzőkönyvből, másikunk a közleményből azt kiha- gyandónak véleményeztük; ime abbeli hitünkhöz egy újabb argumentumot szolgáltat ön, mondván: „nem érez kedvet, a mos
