Eger - hetilap, 1866
1866-12-28 / 52. szám
430 mint rögtönző is ügyességgel bir. Kieruelendők még Kézsmárki Mari és Hegyessi,Erezi buzgalma és igyekezete elismerést érdemel. Hegyessi Terka ismét elszavalta Vida József „Szerelmi vallomás“ czimti költeményét, s zajos tapsokat aratott. Alajos mint nő rendkívül visszataszító és aesthetikátlan, s izetlenkedé- sei által még inkább növeli azon rósz benyomást, melyet alakja a közönségre tesz. De mi a Luficernek is búvik női ruhába, mikor épen semmi szükség sincs reá?! Közönség csekély számmal. Decz. 21-én : Hegyessi Ferencz és Hegyessi Terka juta- lomjátékaul, szépszámú közönség jelenlétében adatott; „Toldi Miklós és a kőszegi amazonok, vagy : a lisztes vitézek és a furfangos pereczesinas,“ történeti bohózat 3 felvonásban, irta Czelesztin. Jó lett volna még e czimhez oda tenni: „Ujlaky Miklós és Pechinger Erneszt, vagy: „a keménynyaku pártos és a kóbor , nyulszivü , gyáva lovag,“ igy a cziru még ellenállhatla- nabb, még vonzóbb lett volna. Az ékes czimnek megfelel a személyek elősorolása, minden személynél körülményesen elő lévén adva,hogy mi volt, mi nem volt, ilyenformán: „Strumpf Ezechiás, reggeltől estig részeg német sógor,“ — „Rozgonyi Margaréta, Újlaki neje, minden amazonok dísze és feje.“ Nagyon szerettem volna, ha azt is kitették volna a színpadon, hogy a tiszteletreméltó amazon hány éves volt, mikor ment férjhez, hány gyermeke volt, szeretett-e a cselédekkel porolni, hány szoknyája volt, vörös krinolint viselt-e vagy fehéret, hány udvarlója volt ? sat. így a szinlap még érdekesebb lett volna, s még többen ijedtek volna vissza a darabtól. Hogy Hegyessi jutalomjátékára ép e silányságot választotta, csak azért bocsátom meg neki, mert úgy látszik, nem mint színész, hanem mint apa választott, miután 5 éves kis leánykájának is egyúttal jutalomjátéka volt, kinek e darabban nagy szerepe van. A közmondás szerint: szólni ezüst, hallgatni arany ; minthogy pedig az arany becsesebb az ezüstnél, azért a darabról hallgatok, azt is lassan mondom. De mivel az ezüst is, kivált a mai bankóvilágban, igen hasznos portéka, annálinkább, mert roppant agiója van; tehát szólok az előadásról. Hegyessi a pékmestert szokott ügyességgel személyesítette, különösen sikerült neki a részeg ember produkálása. Többször kihitták és megtapsolták. Hegyessi Terka, mint Újlaki Lörinez, különösen kitüntette magát, szerepét minden elfogultság nélkül, s korát fölülmúló ügyességgel adta; természetes éskellö hangsúlyozással történt szavalatáért többször megtapsolták. Újlaki Miklóst Tar helyes felfogással adta. „Kőmivesné az amazonok dísze“ volt, szépen szavalt. Aradiné Eencsit szokott kedélyességével produkálta. Kézsmárki Marinak (Gara Etelka) nem igen volt tere, magát kitüntetni. Kömives mulatságos pékinas volt, a dobolásban szép ügyességet tanúsított, ha be találják sorozni katonának, egyszerre dobossá avangiroz- hat. Toldit Szirmai személyesítette, dicséretreméltó igyekezettel és nagy — bajuszszal. Csak azt tanácslom neki, hogy több hajlékonyságra törekedjék testben és hangban. Pechinger Erneszt Aradiban elég jó szeroélyesitöre talált; de midőn a halálos Ítélet fejére kimondatott, azt oly egykedvűen hallgatta, mint akár én, persze azért, mert tudta, hogy nem igaz , csak komédia az egész. Marosi mint koresmáros ez alkalommal is tanúsította, hogy az alakításhoz nem ért, de annál jobban ért a túlzáshoz. Marosi minden szerepben csak — Marosi, zegyéb semmi, habár a buzgalmat nem lehet tőle eltagadni. Szóljak-e még többet is ? De már elég volt az ezüstből, hadd jöjön mostaz arany. Decz. 23. 24. és 25-én, mint normanapokon, nem volt előadás. Decz. 26. „Bányarém“, Vahot Imre színmüve 3 szakaszban. Leghálásabb szerep jutott Hegyessinek (bányagróf), ki többször megtapsoltatott s kihivatott. Megemlitem még Aradinét (Margit) és Tart (Lörinez.) Az előadáson meglátszott egy kicsit, hogy a hét három első napja normanap volt, mert egyik-másik szereplő nagyon úgy tett,mintha nem tudta volna jól a szerepét. Parbleu! jobban kell figyelni arra a súgóra. A tündérnő lábán aligha egri parasztpapucs nem volt, azért lejtett, vagy inkább lépegetett olyan nehézkesen. Két ttindérnö helyett csak egy volt, de ez is untig elég volt. Az előadás végén görögtüz világa mellett, nem tudom, hány próbás aranyesö hullott. Ennek az aranynak aligha van agiója. Közönség középszámmal. A színtársulat hat előadásra bérletet nyitott. Őszintén óhajtóm, hogy jó sikere legyen, mert habár ex offo egy kicsit raison- nirozok is néha, de azért bátran meg lehet ám nézni az előadásokat. Kaesaközi. Vegyes hírek. '—Egerből, decz 25-ről a következő sorokat vettük: Éjféli misén voltam a főszékesegyházban. A prósai embernek, ha már annyira kénytelen a földhöz ragadva élnie, szükséges, hogy olykor a mindenség nagy urához is felemelje lelkét s szivét. S hol tehetné ezt inkább, mint az Ur dicsőségének szentelt templomban? Melyik igaz s romlatlan kebltikeresztényt nem tölt el mély áhítattal az Ur házának méltósága ?! Csakhogy ha figyelemmel kisérjük az emberek vallási buzgalmát: tapasztalni fogjuk, hogy sokkal kevesebb a jó keresztény, mint gondolnék. Itt az idő, melyben a világ Megváltójának születése napját fényesen s áhítattal ünnepeljük meg. Mennyi fohász, mennyi hála száll fel az ég felé! Fohász a megpróbáltak kebléből jobb jövendőért, s hála a megelégedettek szivéből az élvezett boldog Ságokért! S ki tudná megmondani: melyik volt több: fohász-e vagy hála? A vallást kicsinylö emberek, ha a megpróbáltatások nehéz napjai súlyosodnak rájuk, elvesztik hitöket, s nem tudnak fohászkodni; ha pedig a sors kegyébe fogadta őket, elfelednek hálát adni. Mennyi bizalmatlanság, s mennyi hálátlanság!... A képzelődés messze ragadott, s majd el is feledém, hogy az éjféli mise ájtatos hallgatóiról akarok szólni. A harangok zúgása imára hívja a népet; — a nép elmegy — de nem imádkozni; miután, ha akarna, sem tud. Ha egy egészen más földgömbröl találna ide vetődni egy ember, s az egyházba menne, bizonyosan azt fogná gondolni : hogy ez itt valami nagy üzleti vagy társalgási terem. S gondolhatna-e mást ? Hisz az éjféli misén alig láttam embert, ki a mellette állókkal ne társalgóit volna; s némelye pedig elég hango san. Az arezokon a mosolygás nem legszelidebb nemei észlelhetők — s nem egyszer hallani botránkoztató kaczajt. Kezdetét veszi az ostrom — dióval; légy ellenség, vagy légy jóbarát ettől nem menekülsz meg. Hogy ezt a csatát nem csupán fantásiám idézte elő, arra igen jól emlékszem; mert homlokomnak majdnem legközepére talált valami buzgó keresztény egyet dobni, s e szerént felfokozta emlémet. Pyrrhának egy saját nemebeli (csakhogy ködmönös) utóda aligha kereskedést nem Űzött itt a harczgolyókkal, mert a fiatalság (a virág) nagy zajjal ostromolta. Mellettem egyik gyóntatószékben megtörtek legalább ötven diót, s hihetőleg meg is ették. Megérkezének a haza reményei. Mielőtt azonban az Ur templomába jöttek volna , közölök igen sokan tisztelgének Ba- chusnak, s lábaik alig bírják az ennek kegyéből nyert jókat; s egyik igy kiáltott fel: „félre az útból!“ Ha aztán mindenkit megnéztek, s nem akadt, a ki őket megigézte volna, ott hagyják a templomot. „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Van virág; de nagyon, nagyon férges ! A „müveit“ világ, úgy látszik, csak mulatságot s szórakozást keres az egyházakban is. Csakhogy a műveltségnek vájjon mily fokát tételezhetjük fel ezekben?! Legnagyobb baj, hogy azon osztály, mely névlegesen sem müveit, ezekre az alig- hogynem müveitekre igen sokat ad, s örül, ha egyet-egyet példányképül kitűzvén magának, sikerül azt utánoznia, s magát annak méltó követőjének nevezhetnie. Megrontja tehát az eféle müveit világ a népnek erkölcsét mely alapjában talán sokkal nemesebb az övénél. Nagy Lajos. ** A Szent István-Társulat f. hó 13-án tartott választmányi ülésében több f. ügy elintézése mellett a társulat által ujonan kibérelt ház iránt kötött szerződés mutattatott be. Jelentetett, hogy egri érsek ö nagyméltósága a f. évi oktoberhó 31-én tartott választmányi ülésből hozzá intézett kérelem kapcsán, teljes készséggel fog a nm. püspöki karral a káték egyforma szövegének megállapítása iránt, közelebb tanácskozni, és az eredményről a társulatot értesíteni. A társulat a magyar nemzet népszerű történelmét szándékozván kiadni, e czélból felhívja mindazokat, kik ennek megírására a kellő jutalom mellett vállalkoznának, hogy ebbeli szándékukat a társulati igazgatóval tudassák. A választmány az ez ülésben jelen volt egri érsek ö nagyméltóságát Czi- ráky János gróf indítványa folytán megkérte, hogy a pápa ő szentségének a társulat fiúi ragaszkodását és hódolatát kifejezni, megírni méltóztassék. Bemutattatott a társulat üzlet-forgalma, mely kedvező tudomásul vétetett. A társulat által szerzendő házra történt adakozásokról tett jelentésből kitűnt, hogy eddig a megajánlott összegekből mintegy 23 ezer van befizetve. * * A magyar országgyűlés fölirata gr. Cziráky János magyar fökamarás ö exja, b. Sennyei felsőházi elnök helyettese, és V
