Eger - hetilap, 1866
1866-12-28 / 52. szám
426 a képviselőháznak a császárné s királyné Ö Felsége üdvözletére kiküldött küldöttség iránti határozatát, és kebelökböl, báró Sennyei Pál ő exja vezetése mellett, Bartakovics Béla egri érseket, gr. Szapáry Antal, gr. Károlyi György, Lónyai Albert, gr. Kálnoky Dénes, gr. Zichy Manó, gr. Pálffy József, gr. Andrássy Manó és Stojakovics A. budai g. n. egyesült püspököt bízták meg, hogy a képviselőház küldöttségéhez csatlakozva 0 Felsége, a császárné s királynénak, legmagasb születésnapja alkalmából, a nemzet hódolatát és üdvözletét nyilvánítsák, a képviselőház ebbeli határozatát saját részéről azzal egészítvén ki, hogy ugyanezen országos küldöttség újévre 0 Felsége a császár és király előtt is kifejezze a nemzet és ország szerencsekivánatait. A napi renden volt félirat feletti tanácskozást báró Wenk- heim Béla kezdette meg , indítványozván, hogy a főrendiház járuljon a képviselőház feliratához. Ez indítvány mellett pártolólag gr. Forgách Antal, gr. Kálnoky Dénes, Tomcsányi József, báró Rudics József, gr. Eszterházy Pál, báró Vay Miklós és Radvánsz- ky A. szólották. Gróf Cziráky János nem érthetvén egyet báró Wenkheim ezen indítványával, ellenvéleményének és az 1848-diki törvények azonnali teljes visszaállítása iránti aggodalmainak azon ékesszólással és független bátorsággal adott kifejezést, melyet mindenki, ki a vélemény és meggyőződés szabadságának barátja, tisztelni és méltányolni fog. Mondá a többi között, hogy előtte nem oly sürgetős és rövid az idő, miszerint a közösügyek és a minisztérium erre vonatkozó hatáskörének megállapítását már most nem lehetne elintézni; 1848-diki bajaink egyik forrását is abban véli kereshetni, mert akkor az idő állítólagos sürgetése miatt a törvényhozás nem intézkedett az elismert közösügyek iránt, azokat nem körvonalozta, sem a minisztérium hatáskörét azokra nézve meg nem állapitá. Mint katholikus, méltó aggodalmát és óvását nyilvánitá az iránt is, hogy a kath. egyház föpásztorainak kinevezése a cultusminiszter ellenjegyzése mellett, (ki ma lehet katholikus, holnap protestáns vagy épen zsidó) történjek. E tekintetben a katholikusok részére azon önkormányza, tot kívánja, melyet hazánkban a másvallásu felekezetek élveznek. És e tárgybau a nemes gróffal az összes katholikusok egyetértenek, s bizonyára nem kevesebb bizalommal, mint méltán várják és remélik, hogy 0 Felsége apostoli királyi jogait oly közvetítéssel fogja gyakorolni, mely a kath. hívek lelkiismeretét megnyugtatja, és kizárja azt, hogy a kath. egyház ügyeinek elintézésébe más vallásuak akár közvetlenül, akár a minisztérium által befolyjanak. . . . Gróf Széchen Antal szintén a felirat ellen nyilatkozott, és véleményét az európai nemzeti törekvések iráuyából merített oly érvekkel s oly ékesen támogatta, hogy beszéde állandó figyelemmel és többszörös helyesléssel kísértetett. Nézete szerint a jogfolytonosság nem annyira formákban, mint inkább azon alapelvben áll, hogy törvényt csak alkotmányos utón, az alkotmányos tényezők egyetértésével hozhatni. Szerette volna, ha az országgyűlés a jogfolytonosságot ilyennek fölismerve, a jelen átmeneti helyzetben inkább a gyakorlat terére lépett volna, semhogy most a jogfolytonosság feletti meddő vitatkozások annyi időt elrabolnak. . . Cziráky véleménye mellett még Jekelfalusy Vincze, gróf Szapáry István, Peitler Antal és gróf Schmidegg J. nyilatkozának, s minthogy az idő már jól elhaladott, a ház szavazást sürgetett, mire több följegyzett szónok a szólástól elállott, és a tanácskozás, három óra tájban, befejeztetett. Most az elnök báró Sennyei Pál ő exja kért szót, s a ház osztatlan figyelme, helyeslése és éljenei között nem kevesebb mély államférfiúi belátással, mint ékesszólással szólott a birodalom és hazának helyzetéről, kifejezvén azon álláspontot, melyet a kormány elfoglal, T A R C Z A. Fekete lap az élet könyvéből. — Történeti beszély. — (Vége.) Komor fellegeket öltve magára palástól, virradt fel Fran- cziaország fölött az ég 1569-ik év május 17-ik napján. Tours vidékén, épen a már egyszer említett köszirt tövében, egy szép, erdőkkel segélyezett síkon, két erős, hatalmas tábor néz egymásra, mindkettőnél egyenlő szinü zászlókkal játszik a néha-néha átszaladó tavaszi szellő. Csak a zászló-hegyeken lobogó veres és fehér szalag különbözteti meg a királyiakat a fekete szalagos hugonottáktól. Megharsannak a trombiták . . . két tábor — két testvér rohan egymás ellen dühtől lángoló szem, vérszomjtól összeszoritott ajkakkal, mint két egymásra rohanó , vihartól korbácsolt tengerhullám. A fekete szalagosok élén Bourbon Lajos szökdelteté sötét paripáját. Pompás fegyverzetéről megalázva vetődnek vissza az olykor-olykor kibukkanó napsugarak. Aranynyal dúsan ékített aczélmellvértjén drágakőből van kirakva a Bourbonház czimere. Büszke tartásu fején gyönyörű sisak pihen, rajta játszian enyelg a hármas strucztoll. Fegyverzet, öltöny, magatartása azonnal elárulják benne a vezért. Arczát leeresztett sisakrostély fedé. Jobbján Condé herczeg, egy nagy lovon ülő, kisded, de erőteljes férfiú nyugtalankodik, hosszú, súlyos kardját magasan tartva, csatára készül. Nehéz fegyverzete ízléssel párosul. A baloldalon egy délezeg, alig tizennyolez éves ifjú, rnéla- bus tekintettel szemléli a királyiak fehérvörös szalagát. Karcsú termetét igen kiemeli a művészien készített sodronying. Sisakja , alól gazdagon ömlik le a szőke haj; kezében hosszú, vékony nyelű dzsida szőrül. Ez ifjú Bourbon Henrik, a csatában elesett hős Henriknek fia. A három férfiú megett sötét tekintetű, sötétebb ruházatú i hugonották és a herczegek csatlósai állanak. Zászlóikon vígan játszanak a fekete szalagok, szemeikben a szabadságvágy tüze ég----------lobogva, lángolón! A királyiak részéről elöl magas, termetes férfi —- Guise Richárd — osztja parancsait. A feje felett tovarepült 40 év komolyságot és pár redöt vésett arczára. Hideg fontolgatással mérik szemei a sokkal nagyobb számú hugonottákat, mig Bourbon Lajost meg nem látja, akkor elveszti arcza majdnem halottias halványságát, szemében a bősz harag mennyköve czikázik. .. Dühében taporzikáló ménébe vágja csillagos sarkantyúit. A körülötte levő fényes lovagok fejcsóválva néznek a viharként tovarobogó után. Mind oly hős kinézésüek ezek, épen a mily pazarul van fegyverzetükön az arany és drágakő. Nyeregkápáikból fényes pisztolyagyak csillámlanak ki. A harcz megkezdetik. Az egyik rész „liberté!“ a másik „vive'le roi!“ kiáltással tör elő. Mint két sas a sólymok seregéből, rohan ki egymás ellen Guise Richárd és Bourbon Lajos, villogó szemek és még villo- góbb fegyverekkel. Egyiket vezeté a boszú és harag, másikat a vitézi, bátor tűz. Most összecsapnak! Ilyen lehetne két villám összeütközése. Mindkét részről heves küzdés, . . . Richárd szablyája siralmas süvöltést hallatva földre hűli . . . széttört darabjai még ekkor is sebzenek, mélyen fúródván a föld keblébe. Richárd gyorsan pisztolának kirakott agyát ragadja meg — de mielőtt azt használatba vehetné, egy hatalmas vágás Bourbon Lajos izmos karjától ... és a pisztol a kézzel együtt véresen hull az összetiport földre! Utána ismét egy vágás, és Richárd, melléből patakként özönlő vérrel, lehanyatlik lováról .... A diadalmaskodó Lajos mellett most egy fegyver dördül : a hugonották hős vezére melléhez kap, szeme elhomályosul, s az egymáshoz közel fekvő két vezér mellett elrobog a harcz olók zajongó tömege. A harezok Istene a hugonottákra veté mosolygó szemeit, de a hős vezér eltűnt nyomtalanul. I
