Eger - hetilap, 1866
1866-12-20 / 51. szám
421 bau elsánczolván magát, midőn a törökök által ostromoltattak, a zárdát légbe röpítették, minek következtében több száz török és fölkelő vesztette életét. — Konstantinápolyi tudósítás szerint, a Porta oly tervekről és izgatásokról értesült, melyek Bulgaria elszakitására czéloznak. A választás utján betöltendő jövendőbeli bolgár fejedelemségre kijelöltettek: az izgatás! párt által Abramovich Galaczból, és kívüle még Dimittroki Tulcsából. — Kandiából oly hírek közöltéinek, melyek Oroszország résztvevősét a fölkelésben majdnem csalbatlanul látszanak bebizonyítani. Amerika. A mexikói események titokteljes homályba bur- kolvák. A Miksa császár hollétéről szóló híreken nem lehet eligazodni. Nov. 23-iki mexikói tudósítások szerint, a császár Oriza- bában van, a nélkül, hogy hivatalosan működnék. — A „Moniteur“ pedig deez. 13-iki számában ezt Írja, hogy Bazaine mexikói franczia tábornok deez. 3-án Castelnauuak azt távirta, hogy Miksa császár, Mexikóban van, s még nem határozta el magát. Ezekkel ellenkezik a „Morgenpost.“ deez. 10-iki távirata, mely szerint a washingtoni angol követ Derby lordnak táviratilag jelenti, hogy a császár nov. 20 án Vera Cruzba érkezett, s azonnal a „Dando- lo“ hajóra szállva, Lacromába (osztrák sziget Ragusa közelében) folytatta útját. Más részről megint mint bizonyost írják, hogy Miksa császár el van ugyan határozva, távozni az országból, de nem teheti, mert Orizabában a francziák csaknem erőszakkal tartóztatják le, miután vonakodik formaszerint lemondani, s nem akar bizonyos napóleoni leveleket kiadni, melyek ha közzététet- nének, a franczia császárt a washingtoni és osztrák kabinet előtt erősen compromittálnák. Levelezés. Török-Szent-Miklós, deez. 14. Az egymást fölváltó évszakok utósója enyhe, mégis zord időket élünk! — komor tél borong már régen a világ fölött! — Bár merre tekintsünk, csak ködbe borult vidéket, illetőleg egy nagy chaost látunk, mintha általános napfogyatkozás állott téged pedig majd valamelyik nem épen barátságos várfenékre szállítanak. — Bourbont akarják királynak ? — Úgy van. — És kivihetik ezt ? — Ki is fogják vinni, mert ott egy fő van, annak engedelmeskedik mindenki. Nálunk van parancsoló három is : Te, a királyné, és én a vezér, még sem engedelmeskedik senki! — Tehát engem várba fognak vinni! — A legjobb esetben, igen. Vagy pedig .. . — Csak nem talán------— És miért nem? gonosz nép a franczia, még a királyt sem tartja halhatatlannak! — Nem lehet ezen segíteni? — Lehetne, ha-----— Beszélj, beszélj! — Légy király, mint illik; vedd fel a kardot, elég erősek már karjaid, és légy férfi ! . . . Ha Bourbon Lajos soraink közt barczolna! — Ne is említsd, nemde őt akarják királynak? — Igen. — Ha oly ember volna közöttünk, sőt csak ellenünk ne volna is, nem kellene kisértet képében leselkedni léptük után. Emlékszel-e ama napra, midőn első kémünket, mintegy hét évvel ezelőtt holtan hozák ide, keblében egy tőr fészkelt, mélyen, igen mélyen! markolatán Bourbon Lajos neve ragyogott! — Emlékszem, emlékszem! de miért hozod ezt elő? — Mit nyertünk azóta! hét éve foly a harcz, hét éve ömlik a vér, nincs nyugalom az országban ! — Jaj annak a tartománynak, melyben gyermek a király női gyám alatt! — Guise Ferencz! — Nem bánom, neheztelj, zárass el, öless meg! a mi sok, még a jóból is megárt. Tovább ez igy nem maradhat. volna be. De hiszen volt már ily állapotban többször is e föld, és annak intésére, ki a zűrből már annyiszor rendet alkotott, ez uj chaosból is bizonyára „ruagnus ab integro saeculormn nascitur ordo“ . . . Mint halász, e zavarosban kivetettem hálómat, nem ugyan a nagy világ tengerére, mert itt jó magam kerülhetnék horogra; hanem megelégszem azon kis körrel, mit közelebbről beláthatok, — talán itt is akad hálómba, ha nem hal, legalább holmi rákféle. Nem csalódtam! mert ime, a mai kor haladásának egyik jelvényét, — egy fekete rákot fogtam. Haladunk, még pedig óriás léptekkel; de nem előre, hanem rákmódjára vissza a pogányság felé. Nem új, nem is egy Ízben hangoztatott panasz ez; de annál fájdalmasabb, mert nem új, s hogy már annyiszor hangzott; annál fájdalmasabb, mert a társadalom rákfenéje a Sensualismus már a provinciális helyeket sem kíméli; pedig: „minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Roma ledől és rabigába görbéd!“ — De lássuk már a „medvét“ ! vagyis inkább azt a ,rákot'/ A napokban a föloszlott budai népsziuház tagjaiból alakult, és Bakonyi István vezetése alatt működő daltársulat látogatta meg városunkat, és néhány előadást rendezett. Nem szólok arról, mi ezen előadásokban relrOve jó volt, mellőzöm az egyének játékát, a sikamlós kifejezéseket, az amphibo’ogiákat, melyek előfordultak ; csak arra akarók reflectálni, mi előadásaiknak végpontját képezé, és minek közzétételére a közerkölcsiség szempontjából feljogositva nem voltak. Ez egy tánezosnö jelenitése volt egy férfiú által a maga arcz ’ Bánságaival, mondhatnám brutalitásával. Ugyan kérdem, ez-e Thalia szolgáinak hivatása, hogy a mi úgyis oly ing tag alapon áll, — az érzékiséget arczátlan módon fejlesz- szék, és vessék minél sűrűbben az erkölcsi halálnak magvát? ezt ért:k-e ők a tsép, a n-mes fogalma, eszméje alatt ? de ha már nem éreznek magukban hivatást az érzelmek nemesbítésére, és föladatukká tették, pusztán csak szórakoztatni, felüditeni a közönséget, mi különben nem gáncsolandó, sőt helyén van — nem rendelkeznek-e erre uézve elégséges jó anyagkészlettel? miért folyamodnak oly eszközökhöz, melyek fölhasználása tán egyesek tapsaival — Hallgass! hallgass! tenni fogok-------mindent!-------A szomszédterem ajtaja felpattan, egy magas, méltóságos nő lép azon be: a király anyja, Medici Katalin. A lefolyt hét év pár barázdát szántott magas homlokára, mely azonban még inkább növeli a szemekben rejlő parancs- hatalmat. Károly megkönnyebbülve sobajt. Ferencz herczeg kedvetlenül, feszesen hajtja meg magát. Katalin gúnyosan végignézi őket. Midőn Guise Ferencz távozni akar, a királyné halkan e szavakat mondja neki: „Guise Ferencz! gyermekkirály, női gyámság! emlékezzél meg e szavaidra! . . . A másnapi hajnal bíboros királyát Guise Ferencz nem látá többé! . . .. Károly megsiratta, megkönyezte a hőst, forró, keserű kö- nyekkel, és beült a trónba — — várván, leteendik-e három nap alatt királyságából. Borzasztó kegyetlenséggel folytak tovább a polgárháború rémes napjai; — mindkét pártvezérei oly gyakran változtak, mintha az ifjú király szeszélyeinek lettek volna eszközei i Ö pedig egész kényelemmel élvezé a csatákkal igen is ellenkező szellemű mulatozásokat. ... A hugonották vezérségét majd Bourbon Henrik, majd Condé herczeg, majd ismét Bourbon Lajos viselék, mig a királyi részről a Guisek kezében maradt az folytonosan. Guise Ferencz halála után, mig a király megkönyezé a hőst, annak testvére Richárd, nem könyezett ugyan , hanem bo- szút, véres, iszonyú boszút esküdött Bourbon Lajos fejére,— szerinte Ferencz gyilkosára. (Vége köveik.)
