Eger - hetilap, 1866

1866-12-06 / 49. szám

405 vallatás folytán, Persano tengernagy ma a senatus helyiségében fogságba vettetett. — Rómából jelentik, hogy a katb. világ püspökeinek leg­közelebbi egybegyiilése 1867. junius 29-re tűzetett ki. Oroszország. A „Journ. de St. Petersb.“ a következő fon­tos nyilatkozatot hozza ! „Kúza bukása óta Oroszország az 1856. s 1858-ki szerző dések terén maradt, a mennyiben a moldva-oláhországiak loya- lis módon kifejezett óhajtásainak kielégítése mellett szavazott, ezen szerződések határain belül. A be végzett tények túlhaladták ezen határokat. Miután Törökország abba belenyugodott, Orosz­ország bevárta az alkudozások kimenetelét. A szultán Hohenzol- lern herczeget örökös fejedelemnek ismerte el. A hatalmak a be- végzett tényeket a szerződések ellenére szentesiték. Ezóta Orosz­országnak jogában áll, semmi mást sem venni tekintetbe, mint saját hitsorsosai iránti hagyományos rokonszenveit. Hohenzoilern herczeg származása s államtettei mellette szólnak. Minden más rugó megvetése által Oroszország sem méltóságát, sem érdekeit nem áldozza föl, s csak azon hatalmakkal iigyekszik barátságos viszonyban állani, melyeknek viszontszolgálatára számíthat." — Oroszországból oly hírek érkeztek, melyek épen nem tanúskodnak békés intentiók mellett. Egy kormányrendelet többi között meghagyja, hogy a sereg-utak a galicziai határszélen, nagyobb csapat- mozgásokra nézve folyvást járható állapotban tartassanak. — A hadügyminisztérium csődöt hirdetett 162,000 fegyvernek bátultültbetövé leendő átalakítására. — Az „A. A. Ztg.-“-nak Írják a lengyel határszélről, hogy a lengyelországi orosz hatóságok, melyek nagyon figyelmesek, menhelye lön az erdő sűrűsége, mig alkalmat talált, Szárdiniába l menekülni, hol tiszteletben élt hosszú ideig, megnősült, s két gyermeke volt, kiknek ifjabbika én vagyok. Tizenöt éve annak, hogy ez események történtek, midőn atyám elhatározta, visszajőni Korzikába ál-név alatt. Egy kis házat vett Sarténe környékén, s nyugodtan élt ott családjával. Alig valék 12 éves, midőn egy csempész, űzetve a vámőrök által, jött hozzánk, menhelyet keresni; atyám háza, mint minden valódi korzé, jó tanya volt, s ő felajánlá lakását. Ezen ember ro­kona volt az életben maradt Brogginak, s ismerte atyámat még Cortéból. Másnap reggel elment, s miután üldözőit kikerülte, visszatért Broggihoz fölfedezéseivel. Kevéssel aratás után, egy éjszaka szülőim sűrű füst által ébresztettek föl. Atyám gyorsan kelt föl,s házát már félig mege­mésztve látta a lángoktól; karjára vévé testvéremet, anyám en­gem emelt föl a bölcsöböl, s mindaketten a legnagyobb bátor­sággal törtek keresztül a lángokon legféltettebb kincseikkel. Egyszerre két puskalövés hallatszott: atyám halálosan ta­lálva összerogyott, magával ragadván esésében testvéremet, s néhány pillanat alatt meghalt. Anyám vállán találtatott; de az anyai szeretet természetfölötti erőt kölcsönzött neki, és sikerült elérnie a sűrű erdőt, megmentvén az én és testvérem életét. — A derék lakosoktól barátságosan fogadtatva, anyám sok ideig élt a seb és emlékeiből származó szenvedésben; végre sebe megújul­ván, a jobb hazába költözött. Halála előtt magához hivatott, s elbeszélvén a borzasztó szerencsétlenséget, kényszeritett a boszú esküjét kimondani. Es­kümet megtartottam uranf! Hat évig éltem becsületesen, mun­kámmal keresvén kenyeremet. Midőn húsz éves valék, puskát vettem, port, golyókat s Corte felé indulva, csakhamar fölfedez­tem Broggi Józsefet. Figyelemmel kisértem tetteit, minden leg­kisebb lépését; nem akartam úgy megölni, mint valami oktalan állatot, ez alacsonyság lett volna; én akartam, hogy ismerje a i kezet, melyjjjöt összetöri. s mindenütt bírnak ügynökökkel, a hol lengyelül beszélnek, — bizonyosnak állítják, hogy jövő tavaszra uj lengyel forradalom készíttetik elő. Törökország. A candiai fölkelés még folyvást tartja ma­gát. Corfuból nov. 24-röl kelt tudósítások szerint, Koroneos és Krata győzelmet vívtak ki; 3000 török elesett s 2900 elfogatott. Hirszerint a fölkelök Askyphónál szintén győztek. A „Panbelle- nion“ gőzös újólag 700 önkéntest, 250 garibaldiánust szállított Párosból Candiába, egy görög alezredes vezérlete alatt.- Konstantinápolyból nov. 27-röl jelentik: Albania katholi- kus népsége közt nagyizgatottság jelentkezik; innen egy császári biztos indult a tartományba, hogy a kibékitést megkísértse. — Kandiában nagyon változó a hadiszerencse, majd a tö­rökök győznek, majd a felkelők, határozott eredményre eddig még egyik fél sem vergődött. Amerika. Miksa császár holléte még mindig bizonytalan, de igen valószínű, hogy legközelebb Európába fog érkezni. A „Triester Ztg.“ szerint, az ö felségének czimzett levelek már is Gibraltárba küldetnek. Az Egyesült-Államok beavatkoznak a mexicoi ügybe Jua­rez elnök javára. New-Yorkból nov. 28-ról jelenti a távirda, hogy az uniói csapatok elfoglalták Matamorast. Levelezés. Tisza-Füred, nov. 30. Köztudomású dolog, hogy az abád-szalóki követválasztási kerület Borbély Miklós lemondása után a jelen országgyűlésen képviselő nélkül maradt; az uj választás november hó 28-án tar­Végre megtudtam, hogy egy reggel Guagnoba megyen. Sűrű erdőn kelle keresztülhatolnia, a hely kietlen, mi egyedül leendünk. Elindultam előre, s elrejtém magamat egy sűrű bozót­ban. Észrevettem nem sokára, a mint puskájával vállán nyugod­tan közeledett. Szivem erősen dobogott . . . haboztam. Meggyilkolt apám emléke visszaadta bátorságomat; tiz lépésnyire eléje ugrottam. Én Mattéi Péter vagyok, fia Mattéi Pálnak, kit te meg­gyilkoltál. Mint villám ragadta meg fegyverét, arezomra irányozó, s a golyó hajam közt süvöltött át. Igen gyorsan lőtt. Most életének ura valék; lassan emeltem föl fegyveremet, s azon pillanatban, midőn Broggi futni akart, lőttem : golyóm mellét fúrta keresztül. Késemmel kezemben közeledtem hozzá, ö meg akart sebesi- teni sajátjával, melyet esése közben ragadott kezébe ; de karját tehetetlenné tevén, kiáltám: emlékezzél Mattéira ! Anyámnak engedelmeskedvén, nem kerültem az igazság karját, az élet úgyis terhemre vala, elvesztvén mindazokat, ki­ket szereték; elfogattam: ön tudja a többit.“ Lelkem mélyében valék megrázkódtatva e Borzasztó elbe­szélés által, alig találtam szavakat, hogy kifejezhessem érzelme­imet ez ifjú előtt, ki a vad előítélet s álbecsületérzés áldozatja lön. A reményt akarám benne az igazságszolgáltatás engedé­kenysége iránt fölkeltetni: ő hallgatva ereszté le fejét. Két hó múlva a királyi kegyelem megnyitó börtöne ajta­ját. Láttam, midőn a fogházból kilépett, s rajta voltam, hogy a hadseregnél vállaljon szolgálatot, s múltjának szennyét jövője dicsősége által mossa le. Elfogadta tanácsomat, s Algírba indult. Később megtudtam, hogy életét veszté az arabok elleni küzdelemben, midőn kapitányát menté meg. E szép feláldozás talán kegyelmet nyert számára az Örök­kévaló előtt, midőn az utolsó pillanatban szive kibontakozván az | előítéletek kötelékeiből, tisztán látta, mily ferdén fogta fel az életet. .............. .........e...........s

Next

/
Oldalképek
Tartalom