Eger - hetilap, 1866
1866-11-01 / 44. szám
364 se, ha különben jó hazafi, s nem kap az áíalános prédán, hogy egy-egy konczot netalán zsebre dughasson, — sem fog javasolni. Semmivel sem fontosabb ennél ama másik anyagi tekintet, mely a productivitás fokozására fekteti a súlyt. A papság birtokai a nagy közönség birtokaival összehasonlitva, az állattenyésztést, gabna- és bortermelést illetőleg, mindig kiállják a versenyt. Egyes birtokai pedig neki is vannak, melyek a legjobban rendezett, felszerelt és kezelt hazai uradalmakkal bizton vetélkednek. Gyári ipar nálunk különben sem igen virágzik; az egyetlen melyben jelentékenyebb előhaladást tettünk, a vasipar, a jelen pillanatban itt-ott még teng, átalában pedig tönkre van téve, mint például Jászón. Ha tehát volna is némi alapja azon feltevésnek, hogy a birtok a papság kezében kevesebbet jövedelmez, mint mennyit az egyes világiak kezében fogna jövedelmezni: valljon a különbség olyan-e, hogy annak nemzetgazdászati tekintetben valamely jelentőséget kellene tulajdonítani ? Felosztván azt a sz. István- korona területén lakó népességre, a sikernek hányadik része is volna, mely a nyerni remélt diffcreutiából egy-egy főre esnék? Nincs tehát sem elhárítani vagy orvosolni vélt rósz, sem pedig elérni remélt olyan jó, melynek czimén a papi birtoknak secularizatiója hazánkban indokolható volna ; ellenben forognak fenn igen fontos, magával a nemzeti léttel összefüggő tekintetek, melyek ezen birtoknak további sértetlen fentartását javasolják. Az elsorolt czim és vádokok egyúttal utasitást adnak, mit kell a papságnak kerülnie, és mit tennie, hogy elleneit mindig diadalmasan legyőzze, s a közönség őt javai nem csak törvényes, hanem a czimre egészen méltó birtokosának is tekintse. A legtörvényesebb czim is csak akkor erős és szilárd, ha azt érdemeken alapuló köztisztelet veszi körül. Minél fontosabb a hivatás, melyet a birtokos papságnak e hazában különösen betölteni kell, annál érzékenyebben veszik a jólelkü hazafiak annak netaláni elhanyagolását. Nincs törvényes czim oly erős, mely a mulasztott kötelesség életgyakorlati következéseit tartósan ellensúlyozhatná. A közép-oktatás, az átalános képzés hazánkban a birtokos szerzetes-testületek kezeiben van letéve. Ha e hivatásuknak úgy felelnek meg, a mint ezt ajelenkor műveltsége és ismeretei állása hozza magával: bizonyára ez egyetlen czim már magában is elegendő lesz, hogy a birtokos papság legnagyobb ellenségeit is lefegyverezze. Fognak-e elégséges számmal sikra állítani tudni tanárokat, kik a kor igényeinek megfelelnek, — ettől függ jövöjök, s nagy részben a haza és egyház jövője. Ily nagy érdekek koczkáztatá- sát a társadalom önromlása nélkül soká nem tűrheti. Nehéz pálya, de háladatos! Szép a tanítvány emlékezete, ki azon helyzetben van, hogy előmenetelét, dicsőségét, ön- s gyermekei boldogságát egykori tanárának tulajdoníthatja ! A prémontreiek ősi életképe bizonyára szép is, vonzó is. Annyi dicsőség és áldás örökösei .... miként volna lehetséges, hogy multjokról, s az ez által rájok nőtt szent kötelmekről valaha megfeledkezzenek ? . . . Eger, okt. 31. Ismét egy drága, visszahozhatlan hét folyt le,anélkül, hogy az országgyűléseket egybehívó kir. leirat közzététetett volna. E késedelem mindenféle combinatiókra szolgáltatott alkalmat a kormány szándokait illetőleg, úgy hogy a hivatalos „Sürgöny“ is jónak látta, egy pesti levél alakjában közbeszólni, többek közt igy nyilatkozván: „Ama baljóslatok irányában, melyek több oldalról jelentkeznek, s azon nehézségek ellenében, melyekkel előreláthatólag kormányférfiaink találkozni fognak, erőt meritende- nek annak tudatában, hogy fölül a kiegyenlítés esélyei kedvezőt lenül meg nem változtak* és e tudat azon kötelmet rója rájuk : szilárdan megállani a tért, iűelyet a legfelsőbb bizalom kijelölt, s I melyen a kiegyenlítést kitartásuk által előmozdítani és elérhetni vélik. Ha ezen még meg nem rendült legfelsőbb bizalmat az or- szág józan érzülete, s az országgyűlésnek következetes magatartása támogatandja, nincs okunk — ama baljóslatok daczára is — az eredmény fölött kétségbeesni." — Az orosz félhivatalos és független lapok folytatják pro- vocatióikat Ausztria ellen, melyet azzal vádolnak, hogy Lengyel- ország helyreállítását vette czélba. Az „Invalide,“ a „Golos,“ a cultu8ministerium közlönye a „Nordpost“ és a Moskauer Nachrichten“ e tekintetben vetekednek egymással. Goluchowski grófnak Gaiiczia kormányzójává kineveztetése s a ruthen részről emelt panaszok csak ürügyül szolgáltak az álarcz szellőztetésére. Figyelemre méltó azon körülmény is, hogy az orosz hadi iskolákban és a tiszti vizsgálatoknál, oly tárgyak, melyek az osztrák föld- és tájismére, statistikára és történelemre vonatkoznak, sokkal nagyobb szerepet játszanak, mintsem ezt Ausztria óhajthatná. Kevéssel ezelőtt Pogodin tanár, az ismeretes pánszláv történész, a „Moskauer Nachrichtenében proclamatiőt intézett a „galicziai testvérekhez,“ melyben a rutbeneket közel felszabadításukkal vigasztalja; s a többi közt igy nyilatkozik: „Mialatt a németek felkarolták testvéreik ügyét Schleswig-Holsteinban, egyedül mi tekintsük-e hallgatólag és részvétlenül galicziai és magyarországi testvéreink sorsát? Borzasztó és rettenetes idő közeledik Európára nézve, de legyetek kitartók, és meg fogtok szabadittatni!“ Hasonló provocatiók fordáinak elő a varsói hivatalos lapokban is Csehországgal szemben. — A cseheknek is, a „Dnewnik“ szerint, 1 nem marad egyéb hátra, mint a szláv Oroszországhoz csatlakozni.“ — Az orosz lapok által rendszeresen űzött izgatások sokkal komolyabb természetűek, hogysem azokat az osztrák kormány figyelmen kivtil hagyhatná, s meg vagyunk győződve, hogy I gondoskodni fog, nehogy a bekövetkezhető komoly események | készületlenül lepjék meg. Már csak ezen szempontból is fölötte j kívánatos volna belügyei végleges rendezése, nevezetesen Magyarország jogos igényeinek kielégítése. — Említettük már, hogy a porosz-szász békeszerződés okt. 21-éu aláíratott. Ez okmány főbb pontjai a következők: Szászország az északnémet szövetségbe lép. A szász hadsereg ujrai szervezése azonnal eszközöltetik, mihelyt az észak német Bund j számára hozandó határozatok a porosz reformjavaslatok alap- j ján megállapittattak. Időközben Königstein a poroszoknak ada- | tik át; e vár, valamint Drezda is, közös helyőrséggel láttat- I nak el. A nélkülözhető szász legénység hazabocsáttatík. Az újraszervezésig Poroszország állítja ki a szász helyőrségek- ; hez megkivántató csapatokat. A hazatérő összes szász sere- | gek további intézkedésig a parancsnokló porosz tábornoknak - rendeltetnek alá. Szászország hadi kárpótlás fejében 1867. apri | lisig három részletben 10 millió tallért fizet; ez összegből 1 millió j levonatik a löbau-görlitzi vaspálya átengedéséért. Szászország í elő fogja segíteni a lipcse-pegauzeitzi vaspálya-vonal kiépítését. | A távirda-ügy kezelésére Szászországban kirekesztőleg Porosz- | ország nyert jogot. A hadi-állapot tartama alatt politikailag I compromittált egyének büntetlenül maradnak. A sóegyedárusság j eltöröltetik. A diplomatiai képviseletet illetőleg Porosz- és Szász- i ország készeknek nyilatkoznak, azt ezen alapelvek szerint rendezni, melyek az északnémet szövetségre nézve általában mérvadók. — Látható ezekből, hogy Poroszország ügyesen kizsákmányolta helyzete előnyeit Szászországgal szemben, úgy, hogy ez utóbbi állam souverainitása most már nem egyéb, mint illusió. Vae victis ! János szász király, mint Drezdából jelentik, fia javára lemondani készül a trónról. — A Porta és a romániai fejedelem között végre tehát mégis létrejött a kiegyezés, melynek főbb pontjai ezek: Károly herczcg és egyenes ivadékai Románia örökös uralkodóiul ismertetnek el; a romániai hadsereg létszáma 30,000 főben ál-1
