Eger - hetilap, 1866

1866-10-25 / 43. szám

358 — tekintetni, és hogy minden miniszter s parlament értendi, miképen kelljen az államérdeket megvédelmezni. — Az okt. 21-iki „Times“ írja: Spanyolország tudtára ad­at Francziaországnak, hogy elhatározta magát a pápát támogat­ni a francziák kivonulása után. Spanyolország Bécsbe javaslatot küldött a pápának nyújtandó közös kath. protectorates iránt. Francziaország. Thouvenel senator okt. 18-án hirtelen meg- halálozott. Thouvenel 1818-ban Yerdunban született, s 1848-ig kö- vetségi attaché volt Brüsselben és Athénben,honnan 1850-ben Mün­chenbe ment követnek. A decz. 2-iki államcsíny után politikai vezető lett a franczia külügyminisztériumban; 1855-ben konstantinápolyi követté neveztetett ki. — 1860-ban január 4-kén külügyminisz­terré lett Walewski helyett, s ő vitte végbe Nizza és Savoya be- keblezését. Thouvenel igen tehetséges és az uj iskolához tartozó diplomata volt. Utódja a külügyminisztériumban Drouyn de Lhuys lett. Thouvenel azért esett ki akkor e hivatalból, mivel a római kérdést néhány évvel nagyon is korán akarta erőszakosan meg­oldani. Két év óta gerinczagy-betegségben szenvedett. Olaszország. Az olasz senatus folyó hó 14-dikén gyűlt össze, hogy a kormány rendeletéből, mint főtörvényszék konsti- tuálja magát a Persano senator és admiral elleni perben, a ki gyávasággal és fölségsértéssel vádoltatik. A tárgyalás csak később fog kezdetni, miután a senatusnak még sok formalitást kell teljesítenie, mielőtt dologhoz foghatna. A senatus még ille­tékességét is kétségbe látszik vonni ez esetben. Trombetta államügyész Persano ellen a hátulról való agyonlövés bün­tetését fogja kérni. — Velenczében okt. 21-én ment végbe a népszavazás. Minden városban csaknem az egész választótömeg az Olaszor­szággal egyesülés mellett szavazott, Németország. A föfigyelmet Berlinben jelenleg a katona intézkedések veszik igénybe. A „Nordd. Alig. Ztg.“ három uj hadtest fölállításáról szól: egy Hannoverban, másik Kurhessen, Nassau és Frankfurtban s a harmadik az Elbe herczegségekben. Hozzáteszi, hogy az uj intézkedések természetesen azon elvből fognak kiindulni, hogy az uj tartományok minden fegyverfogható lakosa köteles szolgálni, hanem a mellett lehetőleg tekintet fog fordittatni az uj országrészek különböző viszonyaira, s az átmeneti stadium által parancsolt kímélettel fognak eljárni. — A porosz-szász békeszerződés mint a „Dresdner Journal“ hivatalosan jelenti, okt. 21-én aláíratott. Törökország. Okt. 3-ról kelt krétai hírek jelentik, hogy Hussein bey, Kiritli basa hadsegéde, ki mint parlamentár külde­tett a fölkelőkhöz, ezek által kegyetlen módon megöletett. — A „Fr. Corr.“ Írja, hogy a párisi és londoni kabinetek között a keleti ügyben tökéletes egyetértés jött létre, s hogy Ausztria, melylyel elökészitö tárgyalások folynak, minden lénye­ges pontban közeledik a nyugati hatalmasságok álláspontjához. — Konstantinápolyból okt. 15-én egy veziri irat küldetett Bukurestbe, melyben Hohenzollern hg. fejedelemmé ismertetik el. — Konstantinápolyból okt. 19-ről jelentik, hogy a görögök a Candiában lévő török flotta felgyujtását kisérlették meg. A Bosporusban lévő császári palota a romániai fejedelem részére berendeztetett, és egy hadi-gőzös helyeztetett rendelkezésére. Amerika. Az észak-amerikai Egyesült-AUamokbani moz­galmak mindinkább kezdik magukra vonni a közfigyelmet. A pár- lok itt oly ingerült állást foglaltak már el, hogy némelyek már- raár uj polgárháború kitörésétől tartanak. A közhangulat a vá­lasztások alatt határozottan az elnök politikája ellen nyilatko­zott. — Seward fia, atyja betegeskedése miatt, ideiglenes állam­titkárrá neveztetett ki. — Mexicóban, sept. 19-kén a függetlenség évnapja ünnepé­lyesen mcgületett. A mexicöi császár kinyilatkoztató, miszerint szilárdul ragaszkodik állásához; egy valódi liabsburgi a borús időkben nem hagyja oda állomását. — Hírlik, miszerint a hadi- főparancsnokságot a császár veendi át. Levelezés. Diósgyőri hámor, oktob. 20. T. szerkesztő ur! Mint csaknem minden vidéki levél mosta­nában, úgy az enyém is, illik, hogy a cholerával kezdődjék. Mig Miskoíczon, a 999 becsületes csizmadia örökös városában, még ek­koráig egy kis szurkos csizmadiainast sem ragadott el ez a nem szeretett keleti vendég; addig nálunk a hámorban, a honnan ■ máskor a miskolcziak minden vasárnap zsákban hordják a jó, j tiszta levegőt, halomra dőlnek az emberek, úgy hogy a folytonos harangzúgás miatt már a kalapácsok regényes moraját sem hall­juk többé. No de elég ennyi a tréfából, nem is folyik az nekem úgy a pennámból, mint kacsaközi levelezőjének, mert magam is megszeppentem egy kicsit, úgy hogy csak a nagyon ajánlott cholerás borovicskának és egri vörösnek köszönhetem jelen jó kedvemet. „Venio nunc ad fortissimum!“ Nem hallgathatom el ugyan­is ez alkalommal a helybeli nagyontiszteiendő lelkész, Strasser Alajos urnák a járványos betegek körüli ernyedetlen és sikerdús fáradozását, és önfeláldozó segedelmét, nemcsak mennyei, de földi tápot is osztogatván beteg hívei között, mi által a nép va- 'lódi apjává vált, mely őt a szeretet és közbizodalom ostromálla­potába helyezte, úgyannyira, hogy erejét csökkenve érezvén, magának is segedelemhez kellett folyamodni. Legyen áldott az Úr neve, a ki e szegény nép közé rendelé őt, vegye jutalmát tet­tei öntudatában és elöljárói elismerésében ! Kívüle a hámorban működő orvos, nem különben megyei hatóság és hámori elöljáróság erélyes elővigyázati intézkedései­nek lehet köszönni, hogy e borzasztó ellenség fegyvere nálunk nem oly öldöklő, mint másutt, mert Istennek hála, a 800 lelket számitó hámorban 14 nap alatt 86 beteg közül ekkoráig csak 14 halt el, és ma már örömmel jelenthetem, hogy a járvány apadó­ban van. — A hámori nép meglehetős intelligens lévén, egész odaadással Istenben helyezvén reményét, békével viseli e csapást. Szerettem volna ez alkalommal becses lapja t. ez. olvasóit az idei termésről, különösen a bortermésről is értesíteni, de miu­tán szénporos, komor hámorainkon kivül in rerum natura egy talpalatnyi földdel sem bírunk, és a diósgyőri vig szüreteket csak messziről nézzük, csak annyit irhatok a hámori oeconomiáról, hogy e nyáron igen sok gomba termett erdeinkben, a melyből is bőven szüreteltünk. Eddig legalább jó tiszta levegőnk volt és vi­zünk, most abból is kifogytunk, azért adjon Isten mindenkinek jobb pátriát, mint most a diósgyőri hámor! Ismét zúgnak a harangok, én pedig épen a harangláb alatt lakván, többet nem irhatok. Turzó. Vegyes hírek. f Az elhunyt herczeg prímás temetése f. hó 23-án ment végbe. A temetést egri érsek ő nmlga végezte. A temetési ünne­pélyen 0 Felségét gr. Bellegarde tábornoki szárnyseg éd képvi­selte ; a pápa ő szentsége szintén képviseltette magát egy bibor- nok által. A magas egyházi és világi méltóságok közül jelenvol­tak : a m. k. udv. kanczellária élén a fökanczellár, a helytartóta­nács élén a fötárnokmester, a kir. tábla élén a kir. személynök, az orsz. katonai főparancsnokság élén gr. Saint-Quentin altbnagy, számos főpapok, káptalani s egyéb küldöttségek , mint Pest vá­rosa, a magyar tud. akadémia, a magyar tud. egyetem sat. kül­döttségeik. Az egri főkáptalant Lévay Sándor ez. püspök és Legyei Miklós prépost-kanonok urak képviselték. f Hallomás szerint, 0 Felsége az egri székeskáptalannál Lengyel Miki ós kanonoknak székesegyházi főesperessé és Feren- czy Imre kanonoknak pankotai főesperessé lett fokozatos elő­léptetésüket legk. helybenhagyni, s az ekkint üresedésbe jött kanonoki állomást Szele Gábor érseki titkárnak adományozni méltóztatott. — Dr. Monte-Dégoi Albert Ferencz egri lyceumi ta­nár és csillagász urat igen súlyos csapás érte, elvesztvén szere­tett nejét, a müveit lelkű Hollner Krisztina asszonyt, ki példás női erényeiért városunkban köztiszteletben állt. A gyászjelentés igy hangzik: „Monte-Dégói Albert Ferencz, szépmüvészetek és böl­csészet tudora, egri érsek-lyceumi csillagda-igazgató , tanár és könyvtárnok saját és gyermekei: Etelka, férjezett Frantz Alajos- né, Adolf, volt es. k. főhadnagy (jelenleg külföldön) és Ervin, egri fögymnasiumi tanuló, úgyszintén veje Frantz Alajos orvos­tudor és egri jogakadémiai tanár és unokája Frantz Piroska, és rokonai nevében mélyen szomorodott szivvel jelenti, felejthetlen, szeretett nejének, illetőleg édes anya, napa, nagyanya és rokon, nemes Hollner Krisztinának folyó évi október 21-én reggeli IV2 órakor, a haldoklók szentségének ájtatos fölvétele után, példás életének 60-dik, boldog házassága 33-ik évében, hat hónapi szenvedés után, történt gyászos kimultát. Hült tetemei f. hó 23-án d. e. 10 órakor a „Fájdalmas Szűzről“ nevezett sírkert­ben fognak örök nyugalomra tétetni, az engesztelő sz. miseáldo­zat pedig ngyanazon napon a síkerti kápolnában fője; lelkeért a Mindenhatónak bemutattatni. Eger, okt. 21-én 1866. Áldás és örök I

Next

/
Oldalképek
Tartalom