Eger - hetilap, 1866
1866-10-18 / 42. szám
349 « lószinübb. Valóban létezhetik-e tartós béke ezen két ország közt, mig Angolország be nem bizouyitá , hogy tiltakozás nélkül nem hagyandja magát nyíltan bántalmaztatni ? Ha Angolország nem lenne némileg álomba merülve,, késedelem nélkül oly ultimátumot küldene Washingtonba, mely vé- I get vetne a fenianok kísérleteinek.“ Olaszország. A szeptemberi egyezmény tárgyában a „Gi- oruale Ufficiale di Roma“ következőleg nyilatkozik: A félhivatalos, sőt hivatalos lapokban is mondják és ismétlik, miként a sokat emlegetett szept. 15-iki egyezmény elégséges kezességet nyűit, hogy a pápa-királynak biztosítva legyen állama megmaradott kis részének birtoklása. Ez valóban nem hangzik össze azzal, mit eddig olasz lapokban, főként azokban lehetett és lehet olvasni, melyek a minisztérium közlönyéül szolgálnak, s melyeknek Róma birtokbavételére vonatkozó czéljai elég világosan nyilatkoznak. Ezen törekvéseket megerősítik a következő szavak, melyeket közelebbről a florenczi kormánynak még activ szolgálatban álló tábornoka mondott, s melyek a hivatalos lapok által ismételteinek : „A római fiatalságnak, mely még nem térhet visz- sza az atyai házhoz, hasonlóképen azt mondom : türelem! mert remélem, hogy visszatérhet a gyűlölt papi járomtól megszabadított hazájába.“ Ezen szavak czélja és értelme nem igényelnek magyarázatot; csak azon téves állítás sziikségli a czáfolatot, mintha a római ifjak nem térhetnének vissza ; ezen fiatal áb- rándozók közöl anélkül, hogy a szokott rendőri intézkedéseken kívül egyéb használtatott volna irányukban, már több mint hatvan tért vissza, nem szólva azokról, kik a vidéken tértek vissza hazájukba.“ A „Giornale di Roma“ egy táviratot közöl, melyben egy Baltimoreban (az északamerikai Unióban)tartott concilium,melyen hét érsek és negyven püspök vett részt, a pápát üdvözölvén , a szent-szék ősi jogainak fentartása iránti óhaját fejezi ki. Fraacziaország. Parisból Írják, hogy Raudon marsai néhány nap múlva kimerítő jelentést terjesztetni elé a hadseregreformról, mit aztán a végleges elhatározás követend. Elvileg már is megállapították, hogy az összes hadsereg a tartalékkal együtt egy millió emberből álljon, mig az állaadó békehadsereg létszá- | ma 400,000-nél kisebb nem lehet. Napoleon császár egészségi állapotáról nyugtalanító tudó- j sitások érkeztek. Oi •oszország. Az orosz kormány jelenleg — úgy látszik — nagyszerű belteformokkal foglalkozik. A ministeri tauács a birodalom pénzügyi s gazdászati igazgatásába behozandó tetemes javításokon dolgozik. A közkiadások kevesbitése, a kereskedés s ipar kifejtése: ez lenne az Oroszország által elfogadott programra. — Varsóból 7-ről írják, hogy Dreszkievitz lengyelországi e. g. érsek befogatott, s azonnal elszállittatott Oroszországba; több káptalanbeli papot is elfogtak, de azok csak őrizet alatt tartatnak, s nem küldettek el. Tscherkuski egy hivatalnokot külön küldött Chelmbe az érsek székhelyére , ki Lubliuból vette magához a szükséges segítséget, Okul azt emlegetik, hogy az érsek a semiuariumhan elöadatni rendelt vallástant ellenezte volna, mivel az az orthodox egyház alaptanait foglalja magában. Spanyolország. A madridi hivatalos lap jelenti, hogy a madridi haditörvényszék múlt hó 23-kán hozott ítélete által 33 egyént ítélt halálra, és pedig a tábornokokat s tiszteket golyóra — a journalistákat és követeket megfojtásra, az elitéltek nagyobb része azonban még idejekorán menekült. Törökország. Konstantinápolyi táviratok a eandiai fölkelést úgy tüntetik föl, mintha a fölkelők Ugye már bukófélben volna. így okt. 11-ről jelentik, „hogy a candiaiak a hegyek közé szorittatván, mind szárazi, mind vizi oldalról részben körül vannak fogva. Egy részük meg akar hódolni.“ Oki. 13-ról pedig azt távirják, hogy „a fölkelüknek arnnestia ajánltatván, úgy hallatszik, hogy a lázadók azt el is fogadták.“ — Egészen ellenkezőleg hangzanak a Candiából és Corfuból érkező tudósítások. Ezek szerint a török-egyiptomi sereg veresége tökéletes. A fölkelek el vannak tökéivé, a harezot makacsul folytatni. Thessaiia és Epi- rnsban is legközelebb várható a keresztények fölkelése. — Mi e 1 hírekből való, mi nem? még most bajos volna eldönteni. Legjobb j egyik félnek sem adni teljes hitelt. Kacsaközi levél. Eger, okt. Ifi. T. szerkesztő ur! Mégis csak jó , ha az ember a száját fel- j tátja, — kivált, ha van mit beletenni. Utolsó levelemben fölszólaltam városunk tisztátlansága ellen, erélyes tevékenységet siir- | getvén e tekintetben a hatóság részéről, — s felszólalásomat a 1 legszebb siker koronázta: utczáink nyílt csatornái ki vannak tisztítva, a hetek óta bennük poshadt sárnak és víznek nyoma sincs többé. A közegészség szempontjából sürgetett erélyes in- j tézkedés tehát végre bekövetkezett Isten különös jóvoltából , ki j múlt szombaton éjjel és másnap bőséges esőt küldött piszkos csa- i tornáink kimosására. Köszönet érte az illető hatóságnak ! De még ! jobban le lennénk kötelezve, ha patakunk medre vizzel megtelnék, s az, a beléje kitartó szorgalom és nemes buzgalommal osz- szehordott szemetet tovaviuné. Vagy talán sok is volna, egyszerre ennyit kívánni ? Igaz ; legyünk mértékletesek ne csak az evés- ivásban , hanem a piám desideriumokban is, nehogy cholerába essünk. Táviróbivatalunk, mint tudva van, már rendesen működik, ezentúl tehát közölhet az „Eger“ is friss táviratokat fontos eseményekről, a fővárosi lapok példájára, pl. ha Napoleon császár ö felsége egyet trtisszent, mi nagyszerű politikai rázkódásnak lehet előhírnöke; vagy ha valamelyik külhatalom követével szem- hunyoritva beszél, miből némely hirlaptudősitók oly éles logikával tudnak, Isten tudja, miféle fontos eseményeket megjósolni. Bizony furcsa egy szerzet az az ujságirónép! Rettentő fontos képpel okoskodik , jósolgat, újságol és — füllent, quantum satis. ’) Ma azt mondja.p. o., hogy Napoleon császár veszélyesen beteg, holnap ezt maga czáfolja meg, holnapután megint azzal áll elő, hogy de bizony nagyon beteg; végre kisül, hogy a hatalmas császár olyan egészséges, mint a makk, de már ezt nagy bölcsen elhallgatja, mert már maga is megsokallta a bolonditást. Még mulatságosabb az, midőn a lap első oldalán az áll p. o., hogy a magyar országgyűlés november közepére hivatik egybe, a másodikon pedig a határidő uov. végére van téve, mig a harmadikon vagy negyediken azt olvassuk, hogy Bécsben még e tekintetben mit sem határoztak. Tessék aztán ebből a valót kiböngészni! A tegnapi hetivásár alkalmával a kacsaközben egy palóc/, atyafival találkoztam, ki a táviróhivatai iránt tudakozódott tőlem. Kérdém tőle: mit akar ott? — Hát instálom alássan, azt hallottam , hogy a drótpostán mindenhova lehet üzenetet küldeni. En a fiamtól szeretnék valamit kérdezni. — llát hol van a fia? — Tudja a jó Isten, mennyországban-e, pokolban-e, vagy talán a purgatorinmban ? De hát a drótposta talán majd ráakad. — Úgy hát meghalt ? — Már mi tűrés tagadás, bizony azt cselekedte. Á pipám szörin szálán elveszett, azt akarnám hát tőle megkérdezni, hogy felcdékcnységből, vagy mi, nem vitte-e magával, mert nagy pí- pás volt az istenadta, pedig még alig felejtette el az anyatejet. — Jaj atyafi, a távirda a másvilággal nincs összeköttetésben, oda az üzenetet magának kell elvinnie. — Üm! akkor hát — úgy hát - Isten megáldja kegyelmedet ! Ezzel megfordult, s tovament. Nem volt kedve, fiát meglátogatni. Megvallom, e részben magam is úgy gondolkozom, de nem azért, mintha a mennyországtól félnék, hanem mert meg több érdemet akarok rá szerezni e siralom völgyében. Kacsaközi. ') Nem lehet ezt minden újságíróról mondani, ránk nézve legalább , reméljük, kivételt tesz ön. ,J) Szerit. *) Bizonyosan ; mi ketten dicséretes kivételt képezünk. K a c s a kH ■/. i.
