Eger - hetilap, 1866

1866-01-25 / 4. szám

33

mes adósokra nézve, pártkülönbség nélkül,mit valamely rosz- hiszemű késedelmes adós kész volt talán pártüldözésnek hi- resztelni, ez lehetséges, a nélkül, hogy azért a hivatal vádolható volna.—Hogy ez pártboszából nem történt, legjobban tanúsíthatja maga a követjelölt Csiky Sándor urnák példája; ki 1850 - 53 óta tartozik az alapítványnak 2373 o. é. fttal,mely akkor az egri főkáptalan nagylelkű s könyörületes engedélyezéséből adatott szőrűit állapotban levő nejének s családjának, midőn Csiky várfogságban volt. Ezen összeg Csiky úrnak nem hogy felmondatott volna, de sőt irányában kötelessége mulasztásával járó páratlan engedékenységet tanúsít a hivatal, midőn több mint 8 éven át hátralékban lévő kamatokért sem idéztetett meg mai napig. Ez volt Csiky ur azon üldöztetése, melyről a vád szól.

Hasonló példákat sorolhatnánk elő a minket rágalmazó petitiót aláirt számosak nevei felsorolásával is, kik hasonlón, valamint a Csíky-párt több főbb kortesei is. valóban háladat- lanságot tanúsítanak, hamisan vádaskodva azon intézet iránt, melynek különösebb jótéteményeiben és többféle engedményeiben közülök többen, épen az egri főkáptalan kegyességéből, részesültek: mint bekeblezett javaik egyes részleteinek tuladósodásaik miatt kívánt kiaeblezése engedélyezésében ; — majd mások évszámra felszaporodott kamataik lefizetésének kíméletes elvárásában, stb.

Ellenben az alapítványi hivatal vádolva, részéről több esetet felhozhat, hogy a kamatokat több év óta nem fizetett adósok csupán felszólítva is azzal válaszolnak fenyegetőzve, hogy ők Csiky-párt.iak, s hogy nekik az igértetett, miszerint ezután ők nem tartoznak kamatot fizetni, de a fun- datio köztök fog felosztatni; mint ezt köztudomásra már előbb falragaszok is hirdették a városban, azzal lázitva a lakosokat, hogy az alapítványi hivatal ^pénzeit javukra foglalják le. — Majd jöttek mások, kik magukat Csiky- pártiaknak mondák, s azon ajánlatot tevék, hogy ha kamatjuk vagy tőkéjük elengedtetik, az ellenpártra adják szavazatukat. Leggyakoribb eset volt, hogy Vavrik-párti- ak azon panaszszal állottak elő, hogy a Csíky-pártbeliek közöli hitelezőik felmondották tartozásukat azon esetre, ha pártjukra nem állanak, s folyamodtak segélyért az alapítványhoz. Mit Rada Györgynek nevezetes esete köztudomásra tanúsít. De az alapitv. hivataltól mindannyian természetesen egyszerűen elutasittattak. Mindezek a hamis váddal épen ellenkezőt tanúsítván, mutatják, hogy csakis álhiresztelé- seket szedett össze a kérvény, épen úgy, valamint álhir után említi az ájt. alapítványban kezelt milliomok összegét.

Midőn azért ellenében felhíva ezen nyilatkozatot kiszolgáltatjuk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a legnagyobb háladatlanság, sőt arczátlanság kívántatik ahhoz, hogy valaki az alapitványi hivatalt hasonló tényekkel vádolja akkor, midőn ellenkezőleg annak jótéteményeit s engedékenységét élvezi; s midőn általában köztudomású dolog, mily jótétemény az ájt. alapitványi intézet a városra nézve s menynyi türelemmel s engedékenységgel jár el a hivatal, szoros kötelességének mulasztásával is, a felszaporodott kamatok lefizetésének sokszor évszámra terjedő elvárásában ahelyett, hogy kötelességszerüleg felmondási és megidéztetési jogát a hátralékban levő számos adósok ellenében azonnal érvényesítené. Annál inkább megbotránkozhattunk tehát azon is, hogy az országgyűlésen, melytől minden honpolgár jogosítva van csupán igazságot várni, találkozott képviselő, hacsak egyis, ki indítatva érezte magát ily aljas rágalmak és hamis vádak nyomán, nem csak olyanokat állítani, melyek a tényleges valósággal merőben ellenkeznek; de sőt nem átalI

lőtt egy kegyes és jótékony intézetet és becsületes honfiakat, mielőtt azok meghallgattattak volna, afenhirdetett az igazság és szabadelvűség ellenére, súlyosan kárhoztatni s elitélni.

Kelt Egerben, január 17-én 1866.

/P. H.) Az egrifömegyei kegyes alapítványokat kezelő hivatal.

Nyilatkozat.

Azon iratban, mely „ellenkérvény“ név alatt Csiky Sándor nr egri választóinak nevében a képviselőházhoz benyujtatott, s nyomtatásban közhírré tétetett, — ezen halmazában a koholmányoknak, meséknek, és rágalmaknak, többi között az is állittatik, mintha a múlt év elején megjelent „Szózat“ cziraii rophatnak czél - ja lett volna: a.) „az úgynevezett népet, s úri osztályt egymással meghasonlásba ejteni“, b.) Csiky Sándort, és pártját betűkkel meggyalázni, s népszerütleniteni (sic); — c.) és a szerzőt (az ellenkérvény szerint P. E. kanonokot) vagy más paptársát a „képviselői székbe ünnepélyesen beiktatni.“

Ezen kis elmefuttatás, ha egyes embertől eredne, legfölebb is — együgytiségénél fogva — mosolyt keltene, és szerzőjének combináló tehetségéről tenne gyarló bizonyságot; minthogy azonban sokak neve aláírásával diszlik, tehát vád gyanánt hangzik: tartozunk azzal önmagunknak, hogy azt helyreigazitsuk.

Az a.) pontot illetőleg, nem tehetünk jobbat, mint ha a nyájas, egyszersmind elfogulatlan olvasót, tartozzék bár az „úgynevezett néphez,“ vagy az „úri osztályhoz“, magához a „Szózathoz“ utasítjuk, melyből megfog győződni, miként mi épen nem megha- sonlást akartunk előidézni, hanem inkább szándékunk volt az elmékre feivilágositólag, a kedélyekre megnyugtatólag hatni, tehát ezeket nem elválasztani, hanem inkább összehozni. Különben is tudvalevőleg a nép a papságot is az „úri osztályhoz“ számítja, még pedig — és ezt jegyezzék meg maguknak uraim— elannyira, hogy önök azon ténynyel, midőn a Tihamért, és Galagonyást, Makiárt. és Kápolnát oda Ígérték, egyszersmind aláírták a cessiót Andornak és Szóláthra, Kompolh és Debröre, szóval, az összes nagyobb nemesi birtokra nézve. Ha tehát visszavonást akarnánk a nép és úri osztály közt létrehozni, a papság alatt is vágnók a fát; ez pedig talán — önök szerint sem — voit czélunk ?!

A b.) pontra: mi csak sajnálni tudjuk, ha azokat, miket röp- iratunkban bizonyos törekvésekről, s ezeknek kárhozatos irányáról megrovólag, s a polgárok figyelmeztetésére elmondottunk volt, Csiky Sándor úr, és párthívei magukra veszik. Mi csak tényleg és köztudomásra létező törekvéseket jeleztünk, ezeknek veszélyes irányára figyelmeztettünk, de óvakodtunk akár egyes személyre, akárjpártra, vagy épen az „úri osztályra“ vonatkozni, melyről épen ellenkezőleg, § mennyiben úri osztály alatt csak müveit és vagyonos egyéneket tudunk érteni, alaposan föt- teszszük, hogy a jelzett törekvésektől teljesen idegen. A vád tehát e részében is alaptalan és sértő, melyet visszautasítunk.

Végre a c.) pontot illetőleg : nem tudunk eléggé csodálkozni azon, hogy az e'lenkérvénynek számos aláírói között csak egy sem találkozott, ki visszaemlékezett volna arra, hogy mi az „Egeidnek még múlt évi áprilisi egyik számában kimondottuk : miként képviselőjelöltül fellépni nem fogunk. Méltóztassanak elhinni, hogy magunkféle ember nem szokott játszani a szavával, miként a jelen esetben is igazoltuk; de viszont tessék meghatározni, minek nevezzük az olyan eljárást, midőn egy egész párt nevében ily mesek és ráfogások találtátnak fel „a törvényhozás komoly egyházának“ asztalára ? !

Mindezekhez záradékul még csak azt jegyezzük meg, miként toliunkat semmiféle párt nem ihlette, semmiféle párt parancsszava nem vezette. A mit irtuuk, azt saját jó belátásunk, legjobb meggyőződésünk, és szeplőtlenül tiszta jószándékunkból merítettük, s legfölebb is néhány — köztük több világi — elvbarátunkkal közlöttiik eleve. Nincs is kétségbenne, hogy á papi párt, melylye! az ellenkérvény, mint valami lidérczczel vesződik, csak is a kérvényezők agyában kisért; a papságnak tudtunkra a politika terén semmi külön ésosztályszerü, semmi specifice papi czéljai nincsenek; hanem a politika terén egyedüli czélja és óhajtása a haza közjava; erre tör, s erre, ha kell, áldozni is tud. Ha pedig netalán azért neveznék a Vavrik-pártot papi pártnak, mert a papság ehhez csatlakozott, kérdjük : mit mondanának hozzá, ha mi viszont egynémely körülménynél, tényező avagy tüneménynél fogva, például a korteskedett és lármás menettel is demonstrált kofa- s egyéb asszonysereg, és jelesen e menetnek egyik liós-