Eger - hetilap, 1866

1866-09-20 / 38. szám

317

csekély, miután — óhajtása szerint — ezen gyűlést csak kezdetlegesnek tartja, — annak folytatását — ha a t. közgyűlés is helybenhagyja — egy legközelebb Jászberénybe kitűzendő közgyűlésre áttenni kívánja, még pedig azon oknál fogva, mert, mint tudva van, az egyesület nem szűnt meg a közösen óhajtott Jász- sággali egyesülés czéljainak kivételére nézve minden módot elkövetni s érvényre juttatni, minek eredménye az lett, hogy e tekintetben az engedély fensöbb helyről jelenleg már az egyesület kezei közt van; ezen óhajtott testvéri egyesülés tárgyalása illetőleg végrehajtása végett kívánná tehát a közgyűlést Jászberénybe áttételűi, mely alkalommal azután a közgyűlés többi teendői is tárgyaltatnának.

Az indítvány elfogadtatott, s a Jászberényben folytatólag tartandó közgyűlés határnapjáéi f. év okt. 8-nak délelőtti 10 órája tűzetett ki.

Minthogy pedig egynémely t. tagok a közgyülésekbeni gyér megjelenés okául nagy részben a határidőnek kellő tudomásra nem jutását is tulajdonítják, határoztatott: hogy a közgyűlés határnapja — miután helyben nyomda létezik — egy buzdító felhívás kíséretében egyénenkint minden egyesületi tagnak tudomására juttassék; melynek eszközlésével, valamint a közgyűlés helyiségének megválasztásával is az elnökség bízatván meg.

33. Az alapszabályok értelmében jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Törőcsik József és Zsiga Pál kérettek föl.

Kelt mint fenn. Hitelesítők: Törőcsik József. Zsiga Pál. Jegyzett e Rigó Antal titkár.

Politikai hírek s események.

Ausztria. Bécsböl szept. 15-röl jelentik : hogy b. Werther oda érkezett, hogy Poroszország képviselését újra átvegye. Erre megjegyzi a „W. Abp.“ : Báró Werthernek a legszigorúbb viszonyok közt tanúsított becsületes jelleme és békülékeny szelleme isméti ideérkeztét megnyugtató tény gyanánt tüntetik fel.

— Önkéntesek fölavatása a szükség idejére, meg van szüntetve, és az önkéntes belépés ezentúl a hadsereg-kiegészitési törvény határozatai és az erre vonatkozó szabályok értelmében történik.

— B. Henikstein altbnagy a táborkar főnöksége alól fölmentetvén, a táborkar főnökévé b. John Ferencz altbnagy lön kinevezve, ki egyszersmind a hadügyminisztérium vezetésével is megbizatott.

— Ö Felsége sept. 7-dikéről kelt körrendelettel megengedte, hogy tábornokok, törzs- és főtisztek, katonai felek és hivatalnokok (3—6 hónapra a fizetés két harmadával, 6 hónapon túl az összes illetékekről való lemondás mellett,) a szolgálati idő to- vábbszámitásával szabadságra bocsáttathassanak, valamint a tiszti rangról való lemondás is az egy évi fizetéssel való kielégítés mellett elfogadtathatik.

Francziaország. Páris, szept. 17. A mai „Moniteur“ közli Lavalette körsürgönyét, melyet a külföldön levő franczia dipl. ügynökökhöz intéz. Ezen körsűrgönyben ezek mondatnak: A három északi hatalom coalitiója meg van törve. Uralkodó elvvé lett a szabad szövetkezés. Poroszország megnagyobbodása biztosítja Németország függetlenségét. Az imént végbement assimi- láló mü ellen Francziaország se kifogást nem tehet, sem oka nincs azt sajnálni, avagy féltékeny szemmel nézni azt. Mert midőn az a nemzetiséget illetőleg Francziaország elveit utánozza, oly lépést tesz, mely Németországot közelebb hozza mi hozzánk. Olaszország szintén közeledett hozzánk. A septemberi conventió loyalis módon fog végrehajtatni. Ausztria megmenekülvén olasz- országi és németországi gondjaitól, erőit többé nem vesztegetvén meddő vetélykedésekre, hanem a Keleten összpontosítván azokat, még mindig 35 millió lélekkel biró hatalmat képez, s Frau- cziaországtól semmiféle ellenségeskedés, vagy érdek nem tartja elválasztva. Ha Európa erősebben van constituálva, az kezesség a békére nézve, a mi Francziaországra nézve sem nem veszélyes, sem nem káros. A császár közbenjárói szereplése helyes volt, hanem a semlegesség megsértése, a fajgyűlölet miatt háború veszélyével járhatott volna. A kormány felfogja az elkerülhetlen szükség által követelt bekeblezéseket. De az utóbbi háború eredményei feltüntették a katonai szervezetben bizonyos módosítások haladék nélküli szükséges voltát; melyeket a franczia nemzetnek elmulasztania nem szabad; de a melyek senki ellen sem foglalandnak magukban fenyegetést. i

Oroszország. Karakasoff, azon egyén, ki a czár ellen |

merényletet kísérlett meg, Péterváron szept. 15-én nagy néptömeg jelenlétében kivégeztetett.

— M u r a w i e f f Mihály hg., hírhedt orosz tábornok, ki még az utolsó lengyel forradalom alkalmával oly rémitöleg dühöngött, meghalt. Benne a despotismus leggyalázatosabb eszköze szűnt meg. E férfi, kit soha gyöngeség, vagy az emberi érzet legcsekélyebb árnya sem szállott meg, oly képet hagy hátra magáról, mely alá igen jói illenek Uhlandeme szavai: „Komoran és sápadt arczczal ült szókén, mert a miről gondolkozik, az a rémület, szemei dühtől lángolnak, beszéde ostor, és a mit ir, az vér.“ E nehány szó híven ecseteli a modern Álba tevékenységét élte 5 utolsó évében, azaz, azon pillanattól kezdve, midőn nevét először ismerteié meg az emberiséggel irtóztató önkénye, s azon ördögi kéj által, mely- lyel a legalábbvaló hohérszolgálatokat teljesité.

— Északnyugati Kaukaziában közelebb igen jelentékeny lázadás ütött ki azon rendelet kihirdetése folytán, mely a jobbágyságot ott is megszünteté, s melytől mind a parasztok, mind a földesurak idegenkednek. A lázadás teljes erőben van. A fölkelők üldözésére 14,000 orosz haderő küldetett ki.

Németország. A diplomatiai tárgyalások, melyek Porosz ország és a többi német kormányok között függöbentvannak, nagy nehézségekkel kénytelenek küzdeni. Szászországgal még eddig nem történt megállapodás. A Meiningeunel folytatott tárgyalások, melyeket a herczeg hajthatlansága miatt meg kellett szakítani, még nem tétettek újból folyamatba. Cak az idősb ágú Reuss herczegséggel jött létre az egyességhez való közeledés.

— A „N. Fr. Pr.“ arról értesül, hogy Poroszország nagyobb hajlandóságot tanúsít Szászország önálló diplomatiai képviselete iránt, a katonai kérdésben azonban kérlelhetlenül azt követeli, hogy a szász hadsereg teljesen alárendeltessék. Szász körökben azt beszélik, mikép János király alig menend többé vissza Drezdába, hanem fia javára lemondand, mely esetben könnyebb volna Poroszországgal tisztába jöni.

Sz.-János-utczai levél.

Eger, szept. 17.

T. szerkesztő úr! Tetszik tudni, hogy én a zenének, kivált a szép éneknek, nagy kedvelője vagyok, nem csoda tehát, ha egy hét óta estvefelé nyílt ablakomon, szokásom ellen, gyakran kidugom fejemet, mert onnan az utcza felső végéről bájos hangokat hordanak a szellők füleimhez. Múlt csütörtökön alkonyat táján már hegedűk, fuvolák, kis és nagy bőgők öszhangzatos zenéje özönlött be hangtalan utczánkba, ellent nem állhatván zeneéivvá- gyamnak, fogtam kalapomat, siettem a csábitó hangok irányában, s ime dr. Fekete Károly ur házának ablakaiból hangzott le a tömör zene. Azonban nagy sajnálkozásomra épen akkor hangzottak el valami symphoniának végaccordjai, midőn élvezctsováran a ház előtt megállapodtam. No de gondoltam magamban, ily szép nyitány után alkalmasint még több szép dolgok is fognak következni, s minthogy nincsen szerencsém a háznál bemutatva lenni, kénytelenittettem a ház előtt folytatni ácsorgásomat, képviselvén az ingyenpublikumot; szerencsémre a kapu mellett függő fényképészeti kirakat eléggé kimentbeté a jövömenök előtt tétlen ácsorgásomat, gondolliaták magukban : de nagyon tetszhetik annak valamelyik arcz ott a kirakatban!

Azalatt megcsendült ott fenn egy gyönyörű nöihang, azután belevegyült egy magas férfihang, utóbb egy mélyhang, s gyönyörű hármas lett belőle , utóbb belevágott egy kis énekkar, de a fölséges nöihang uralkodott az egész felett, csalogányszerü csattogásaival bájos hangcsokorrá fűzte össze az egészet; s én, ott lenn fülelő, annyira elragadtattam az élvezettől, hogy az előttem ismeretlen operarészlet végeztével, önkéntelenül éljen tört ki ajkaimon.

Ne csodálkozzék azon kedves szerkesztő ur, hogy már előrehaladt korom daczára is ily lelkesedésbe tudok jöni egy zenge- dezö ablak alatt; mert híjában, nem mindennapi dolog városunkban ilyesmit hallani: a dalárda már több évvel ezelőtt terveztetett, s még eddig sem alakúit meg; egy másik kis zenekör szép reményekre jogosított, midőn a felvidéki Ínségesek javára oly sikerült hangversenyt rendezett, mely classikai iránya és magyaros zamatjával bizonyára több élvezetet nyújtott a zenekedvelő közönségnek, mint az olyan átutazó Baráti-féle eröködések; azonban ezen zenekör is most, úgy látszik, igen hosszasan szünetel. Csak úgy látom, hogy a lelkes zenebarát és műkedvelő dr. Fekete úr, kinek házában rendeztetett az általam megfülelt ma-