Eger - hetilap, 1866
1866-09-13 / 37. szám
307 fensöbb revisio alájönek; az értelem tapasztalati adatokat egybevetve s szoros vizsgát tartva Ítéli el: mi jó vagy káros az embernek; hol kell s lehet megállani, s hol tanácsos kitérni a veszély elöl. Mindemellett az érzékek s önfentartásunk között a létező természeti viszonyt tagadni nem lehet,mintezt a fájdalom, undor, vágy érzései eléggé bizonyítják. De ez nem mindig határoz, nem is szükségesség az emberre, a mártyrok története erre fényes példákat mutat fel, hol a fájdalom, irtózat, kin érzete a meggyőződés szent tüzében öröm s kielégítés érzeteivé dicsőültek át; erős akarat, egy magas, isteni eszme a lélekben, erős kötelesség-érzet az érzékek hatalmát, s a testi érzések élét megtörék. A világi történetekből a többi közöl itt csak aMucius Scaevola hőstettét említjük fel . . De más részt igaz marad, s ezt tagadni nem lehet, hogy bizonyos fokig legtöbb materialista él a világon ; mert a lelki tehetségeknek csak magasabb fejlettsége, tudományos műveltség teszi s teheti az embert valóban értelmi lénynyé. Ki ne hallotta volna még műveltebb körökben is, hogy a vitázók szavaiknak súlyt adni s minden kétséget leverni e mondattal szoktak leginkább: „magam láttam, magam hallottam? Pedig ez mit sem bizonyít, sőt többnyire téved, hibáz, ki erre hivatkozik; mert sok, hogy ne mondjam, legtöbb esetben hamisak és tévesek az érzéki felfogások: nem azt adják s mondják, a mi való és igaz, és végre is az értelem igazítja ki csalódásaikat, tévedéseiket, midőn több érzéki hatásokat egybevetve, az egészből az egyes esetre a valót elvonja, mely az érzékek tudósításaival gyakran merőben ellenkezik, vagy azokat tetemesen módosítja. Példákat hozzak fel ? Bővében vagyunk, de leginkább a látás érzékét illetőkről szólandunk, mert ezeklegmindennapiabbak, legkönnyebben érthetők azokra nézve is, kik finomabb vizsgálatokra vagy nem készültek, vagy kedvök nincs. A láttán tanítja, hogy a mindenséget betöltő aethernek bizonyos sebességű lebegése, hullámzó mozgása, ha szemünkbe ér, benne a kék szin látását eszközli, de vannak szemek a kék szin iránt érzéketlenek. Ezek a kék helyett világos vagy sötétes szürkét látnak a kéknek gyengébb vagy erősebb árnyéklata szerint. Az ily kék vak ember (akyanoblectic) tehát sohasem látja a kék tárgyat, péld. az eget a maga színében. Ily feltűnő tapérzékiink érzése is a nagy hőnél: itt t. i. megszűnik a melegség érzete s éles fájdalommá változik át, és az legkülönösebb ebben, hogy a nagy hő és hideg reánk hatásánál nincs különbség az érzésben : éles s egyforma fájdalmat okoz mind a kettő. (Folyt, követk.) Óvintézkedések a cholera ellen. Eger város orvosi bizottmánya a következőiratot intézte a város polgármesteréhez: Eger városának gyakorló orvos-sebészei, f. évi szept. 3-án a közegészségi ügy fölött tanácskozván, úgy találták: hogy Eger városában jelenleg még a járványos cholera nem lépett föl, mind- azáltal némely óvintézkedések tekintetéből elhatározták: 1) Egy vegyes egészségügyi bizottmány szervezését, mely a helybeli orvos-sebészekből, s a városi hatóság némely tagjaiból meg is alakíttatott. 2) Minthogy bebizonyúlt tény: hogy a cholera-járvány leginkább ezen bajban szenvedőknek erjedésbe ment ürülékei által megfertőztetett árnyékszékek, kutak, valamint ruhák s levegő által terjesztetik, ennélfogva rendeltetett: 3) Az árnyékszékeket illetőleg, minden ház- vagy intézettulajdonos köteleztetik az árnyékszékek kellő tisztogatásáról akként gondoskodni: hogy ha ezek elvezető csatornákba nyílnak, úgy azokba naponkint 3 akó vizet öntessen; ugyanezen szabály, csakhogy nagyobb mennyiségű vízzel, áll a gyárak ürülékeinek kitisztítására; ha pedig azok csak emésztö-gödrökkelbírnak, úgy kitisztittatásuk addig hagyatik meg, mielőtt a járvány fellépne, azontúl meg nem engedhető, hanem az ilyenek későbbi lefertőzte- tése vasgálicz-oldat által, 1 font vasgáliczot 20 itcze vízre számítva eszközlendő. Szegényebb sorsúaknái, hol árnyékszékek hiányzanak, ott ragály esetében a test ürülékei szintén vasgálicz-oldat, vagy szénpor és hamu által lefertőztetendök. 4) A város minden részeinek és helyeinek tisztántartása különösen megkivántatván, ezekre nézve a t. ez. városi hatóság figyelmeztetik, milyenek a patak árka a város egész kiterjedésében ; az útezára nyíló némely árnyékszék-csatornák, a melegvíz körüli tájék, gyárak ürülékei, vágóhidak; — ez utóbbiaknak a szabály szerint csak akkor kerithetö kézre, ha az azzal megbízott hivatalnok minden erejét reáforditja. — Igen, feleié a felügyelő — de nem szükség mondanom, hogy ez a Donald síkos, mint egy angolna, és sokkal ravaszabb, hogysem közönséges gonosztevők hibáiba esnék. Ön nem fogja öt valami sorházban találni, ép oly kevéssé New-York szállodáiban. Nem New-Yorkban tette-e ön első fogását ? — Igen , felügyelő ur. — A másikat pedig Philadelphiában, hol könnyű volt a játékot megnyerni. De ezúttal egészen más eset forog fenn. Donald a déli államokba menekült. — Oda is követni fogom — kiálték föl. A felügyelő erre körülményesen tudatta velem, minő tudósítások érkeztek be a rendőrhatósághoz, átadta a szükséges pénzt az útiköltségek födözésére, egy bankházra szóló utalványnyal együtt, hol szükség esetében még több pénzt is vehetek föl, s kezembe szolgáltatta a Donald elfogatását elrendelő s az államtitkár által aláirt parancsot. A szökevény fotograf-arczképét is megszereztem azon művésztől, kinél a gonosztevő magát Londonban levétette, s ki szokás szerint egy másolatot magánál tartott. Ha e kép hat hóval előbb birtokunkban van, a jómadarat valószínűleg már akkor nyakon csíphettük volna; mert később megtudtuk, hogy embereink közül többen látták őt két Ízben is , de nem tudták, hogy ö az, kit keresnek. — Tehát szerencsés utat! mondá a felügyelő távozásomkor. Ha önnek, mit nem hiszek, még más indokra is volna szüksége, hogy fontos feladatának teljesítésénél minden lehetőt megtegyen, azzal is szolgálhatnék; mert főnökünk egyenesen önt szemelte ki ez ügyre, s úgy nyilatkozott, hogy ön, szerencsés eredmény esetében, biztosan számíthatna azonnali felügyelővékineveztetésére. És most — Isten önnel, s ne térjen vissza Donald nélkül! Útra keltem. Mialatt a gőzös az idő kedvezése mellett New- York felé vitt, s megbízatásomat komolyan fontolóra vettem, teljesen beláttam annak nehézségét. Korábbi két izbeni utam Amerikába meggyőzött, hogy az nagyon különbözik Angliától, s hogy az északi és déli amerikai államok közt még kevesebb hasonlatosság van, vagy volt legalább akkor. Bennszülöttekkel sokat beszéltem az ottani viszonyokról, sokat olvastam, fülemet és szememet folyvást nyitva tartottam, miért is nem volt ismeretlen előttem, hogy a törvénynek Délen kevés tekintélye volt, s hogy az utczai harezok és gyilkosságok napirenden voltak. Donald ravaszságát bizonyította azon körülmény, hogy az elorzott pénzzel a déli államokba menekült, a helyett, hogy, mint más, kevésbbé ügyes jómadarak szoktak, a kikötővárosok pálinkaházaiban és vendéglőiben keresett volna menedéket. Belátta, hogy mennyivel nehezebb lesz egy hivatalnokra nézve, öt nyomozni és elfogni, ha sok ezer mérföld, egészségtelen és vad vidékek lesznek közte és az Angliából érkező utazók rendes kiszálló-helyei közt. Azonkívül a Dél lakói hő vérmérséktiek, s minden, külföldi rendörhivatal- nokok által megkisérlett elfogatásnak ellene szoktak szegülni, mert azt államuk megsértésének tekinték, s azért nem tartottam lehetetlennek, hogy a gonosztevőnek segélyére jövök valamelyike töltött pisztolyával vagy tőrével kiszólit ez árnyékvilágból. Mindamellett nem vesztettem el bátorságomat, de föltettem, hogy a legnagyobb óvatossággal járok el. (Folyt, követk.) *
