Eger - hetilap, 1866
1866-07-26 / 30. szám
252 vesztett. Több órai harcz után az olasz hajóhad legyőzetve űzőbe vétetett, és Lissa teljesen fölszabadult. Az osztrák hajóraj tökéletesen harczképes; a kár, melyet szenvedett, igen csekély. A „Moniteur“ jul. 22-iki száma jelenti, hogy az olasz hajóhad a Lissánál szenvedett vereség után kénytelen volt Anconába visszatérni. Nyugat. M a i n z b ó 1 jelentik: F. hó 14-én délután Aschaf- fenburgnál jelentékeny ütközet fordult elő, melyben a poroszok győztek. Ez utóbbiak a 8-ik szövetségi hadtestet törekedtek a bajorokkal való egyesülésben gátolni, és teljesen elérték czélju- kat. A poroszokkal szemben darmstadtiak, bajorok és osztrákok állottak. Ascbaffenburg julius 15-én reggel lángban állt. Hivatalos porosz jelentés szerint, a Nyugaton működő poroszok öt csatában győztek. A Falkenstein tbk. parancsnoksága alatt álló, s a szövetségi csapatok ellen működő összes porosz hadsereg legfölebb 91.000 emberből áll, mely ellen a 8-ik szövetségi hadtest (90,000 ember) s a bajor hadsereg (50,000 ember), összesen tehát 140.000 áll. Ha a szövetségi csapatok működése ügyesebben vezettetett volna, nem szenved kétséget, hogy a nagy erő által tönkre lettek volna verve. A szövetségi vezérek ügyetlenségének rovandó fel hibául, hogy az ellenséget elszigetelve támadták meg, sa majna-vonallal Frankfurtot is kénytelenek voltak kiüríteni. Mint Frankfurtból jelentik, oda legfölebb 1500 porosz vonult be, s jul. 19-én a városra hat millió forint hadi sarcz vettetett ki. Falkenstein tbk átvette a kormányzást Frankfurtban, Nas' sauban, valamint Hessen és Bajorország megszállt részeiben. A frankfurti senatus feloszlattatott. Veruns és Speltz senatorok elfogattak. Mainz ellen a rendes ostrom, egy onnan érkezett jul. 19-iki távirat szerint, megkezdetett. Hajók többé nem mehetnek el a vár előtt. A vasúti közlekedés meg van szüntetve. Berlinijük 23 iki távirat jelenti, hogy a délnémet államok a Majnánál mintegy 130,000 főnyi hadsereget concentrálnak; — a würtembergi király hirszerint hadserege élére fog állani. Politikai hirek s események. Ausztria. Bécsből írják jul. 17-ről: az elhatározás órája közeledik nem csupán a diplomatiai tárgyalásokat illetőleg, hanem katonai tekintetben is. Benedetti berlini franczia követ, ki tegnap Brünnböl, hol jelenleg a porosz király és Bis mark gróf időzik — Bécsbe érkezett, a Poroszország által felállított és Francziaország által ajánlott békeelözmények alapfeltételeit hozta át, miután a párisi cabinet Poroszországnak előbbi indítványait további tárgyalásra alkalmatlanoknak nyilvánította. Karintiában átalános népfelkelés fog rendeztetni. A „Debatte“ hiteles forrásból Írja, miszerint a kormány részéről már is minden intézkedés megtétetett, melynek Karintia és Krain lakosságának hazafias fölkelését közvetlenül meg kell előznie. Bécs, jul. 17. A községtanács a föliratot vita nélkül elfoga- dá. Annak főhelyei kijelentik, hogy az állam szerencsétlensége nem annyira a harczi balsikerek, mint a szerencsétlen politika által idéztetett elő. Egy országgyűlési képviselőkből álló magán- gyűlés egy fölterjesztést határozott el, a helytartónak a nép- fölkelésrei fölhívása ellen. A polgármester kijelenté, hogy a helytartósági kibocsátvány czélja nem a népfölkelés, hanem csupán önkéntes csapatok fölállítása. A polgárőrség csak a belzavarok kiütése ellen van irányozva. Bécs, jul. 20. A jbékealkudozások folyvást tartanak. A hannoverai királyon kívül — ki már ide érkezett — a bajor király megérkezését is várják. Bécs, jul. 19. Öszhangzó tudósítások szerint, Poroszország a béke megkötésére elengedhetlen föltételül követeli Ausztriának a német szövetségből leendő kilépését; mely eszmével az osztrák lapok lassankint kezdenek kibékülni. Ezen követelés a miniszter- tanácsban ismételve behatóan tárgyaltatott, s állítólag ez ügyben I már véghatározat is hozatott, még pedig, úgy látszik, nem ezen követelés értelmében; azon párt, mely Ausztriának a Bundbóli kilépése mellett volt, kisebbségben maradt. Ezen párt a miniszterválsággal is összeköttettésben áll, mely minden félhivatalos czáfolat daczára csakugyan létezik, s valószintileg nemsokára el fog dőlni. Francziaország. Ha a franczia császár egyátalán Ausztriának kedvező nézeteket táplált valaha, úgy meg kell vallani, hogy ezek utóbbi időkben lényeges módosítást szenvedtek, mutatja ezt a félhivatalos lapok megváltozott hangja is. A császári kormány Bécsben folytatott alkudozásai alapjául Ausztriának a Bundból leendő kirekesztését fogadta el, azon engedményekről ellenben, melyeket Poroszország tenne Ausztriának, eddig mitsem hallani. Meglepő csupán az, hogy Drouiu de Lhuys is oly könnyen megbékült e fordulattal. E szerint Francziaország ismét a figyelő semlegesség politikájához tért volna vissza, és Rouher csak legközelebb ismét kijelentette Forcade, a „Revue des deux Mondes“ politikai levelezője előtt, hogy Francziaország semmi által sem engedendi magát szemlélő magatartásából kiragadtatni, annál kevésbbé, mert a császári kormány meggyőződött, miszerint Poroszország nem teend oly követeléseket, melyek az európai egyensúlyt megzavarhatnák. Toulonból jelentik, hogy a matrózok ujonczozására vonatkozó rendelet visszavonatott. A fegyverkezések megszüntettek. Páris, jul. 20. A mai „Moniteur“ írja, miszerint a berlini cabinet oda nyilatkozott, hogy a fegyverszünetbe csak a béke- előzetek megállapítása folytán egyezhetik bele. Ennek folytán a párisi és berlini cabinetek közt alkudozások kezdettek meg, a melyek folytában a párisi cabinet oly egyezkedési alapokat ajánlott, melyeket Poroszország a fegyverszünet létesítésére elfogadhatóknak talál. Ezek folytán Poroszország kötelezi magát — a viszonosság feltétele mellett — az ellenségeskedéseket öt napra beszüntetni. Ha a bécsi cabinet válasza beleegyező lesz, és Olaszország hozzájárul, ez esetben a fegyverszünet haladéktalanul létrejöhetne. (Az 5 napi fegyverszünet jul. 22 én csakugyan megköttetett.) A „Morgenpost“-nak távirják Párisból f. hó 18-ról: A császár most már categorice kívánta Viktor Emanueltől, hogy Tyrol eile ni katonai demonstratioival felhagyjon. A békefeltételek, melyeket a porosz kormány Francziaországgal elfogadtatott, hallomás szerint nem csonkitják meg az osztrák birodalom területi épségét, s azokban nincs szó a badiköltségek visszafizetéséről. Páris, jul. 18. Az esti „Moniteur“ jelenti: Napoleon herczeg Viktor Emánuel királynak szóló küldetéssel megbizatva, elhagyta a fővárost. Poroszország. A berlini „Staatsanzeiger“ egyik közelebbi száma kijelenté, hogy alaptalanok azon hirek, melyek szerint a porosz kormány Cseh- és Morvaország átengedését kívánja. A porosz politikának czélja uj szövetség alakítására s német par lament összehívására irányul. A „Staatsbürger“ czimii porosz lap következőleg ir: „Katonatisztek, kik mint a fogoly-szállitmányok kísérői érkeztek a csatatérről, erősitik, hogy a porosz főhadiszállásra magyar mágnások érkeztek, fölkérendők Poroszországot, hogy a magyar nemzet fölkelését támogassa. Az említettek legfelsőbb helyen állítólag kihallgatásban részesültek, és óhajtásukat nyilvánították : vegye át Frigyes Károly hg. vezényletüket, hogy aztán az osztrákokon kivívott győzelem után magyar királylyá legyen. Bármily kalandosnak lássék is az egész dolog, a nevezett tisztek határozottan erősitik, hogy a főhadiszálláson mindenki e tervről beszél. Magyar tisztek véleménye szerint, kik mint foglyok szállíttattak át városunkon, az összes magyar ezredek azonnal átmennek, ha Poroszország, miként tettleg történik, a hadifoglyokból magyar légiót szervezend.“ Nem szükséges olvasóinkat ily czélzatos közlemények értékére, vagy jobban mondva, értéktelenségére figyelmeztetnünk. Hogy a porosz kormány, a nemzetközi jog sértésével, Magyarországot fel akarja lázitani, azt nem vonjuk kétségbe; de meg vagyunk győződve, hogy csalatkozik, ha azt hiszi, hogy Magyarország az ő fenhéjázó czéljaira magát eszközül használtatni engedi. Ha Poroszország annyira pártolja a nemzetiségeket, gyakorolja nagylelkűségét mindenekelőtt otthon, szabadítsa föl lengyel alattvalóit. Bismark gróf szabadságszeretete nagyon is ismeretes előttünk. — Kossuthnak a „Köln. Ztg.“-bana magyarokhoz intézett legújabb proclamatiójára is kár volt az a festék, mely kinyo- matására elfogyasztatott. Kossuth, úgy látszik, még mindig ábrándozik.
