Eger - hetilap, 1866
1866-07-19 / 29. szám
244 Berlin, jnl. 11. Poroszország azon fölszólitásra, mikép választási előkészületek tétessenek egy német parliamentre, az 1849-ki birodalmi választási törvény alapján, — a legtöbb szövetségi kormánytól tüsténti elrendelés iránti Ígéretet kapott; Weimar s Mecklenburg részről még nem érkezett válasz; Hannovera, Szászország-s Hessen-Kasselben porosz polgári biztosok választási előkészületeket tesznek. Poroszország számára a belügyminisztériumban egy, a porosz országgyűléshez intézendő előter- jesztmény dolgoztatik ki. Olaszország. Lamarmora tábornok lemondott minden állomásról. A király saját kezében öszpontositja a főparancsnokságot. Az olaszok nem elégesznek meg Yelenczével, hanem Dél- Tirolt és Isztriát is követelik Trieszttel együtt. A porosz kormány 20 ezer db. gyutü-fegyvert küldött Olaszországba, s a tölténykészités titkát is közli a florenczi kormány - nyal. Később még 30 ezer db. oly vegyvert fog küldeni a porosz kormány. Fraucziaország. A „France“ szerint, a porosz részről tett fegyverszüneti föltételek közt Magyarország szabadsága is emlit- tetik. Továbbá követeli Poroszország: 1) az Elbe herczegségeket, 2) Kelet-Friedlandot (Hannoverétől), 3) Hannovera és Kurhessen egy-egy részét, 4) a hadiköltségeket vagy Osztrák-Sziléziát, 5) némi előnyöket szövetségesei, p. Oldenburg részére ; végre mindenekelőtt Ausztria kilépését a német szövetségből. Or oszország. A „Moskauer Ztg.“ jul. 13-iki száma írja: ! Oroszország nem óhajtja az európai egyensúly megváltoztatását; Oroszország nem vethet többé szemet Ausztriára és Poroszor- szára mint előbb, ha ezek Francziaország eszközeivé válandnak. Ausztria legyőzetése veszélyezteti az európai egyensúlyt. Porosz- ország tulhatalma északi Németországban korlátozza Oroszországot. Az orosz békeszeretet ennek közönbösségéröl nem szolgáltat tanúságot. Pétervár, jul. 14. Oroszország a mostani bonyodalmakban szigorú semlegességet fog követni. — A cholera terjed. 'Tizenöt nap óta több mint 300 ember halt meg benne. Duuafejedelemségek. Bukarest, jul. 13. Ghikának Konstantinápolyból ide küldött távirata szerint a Porta elismerte Hobenzollern herczeget. — Az alkotmányrai eskületétel alkalmával Hohenzollern herezeg a Dunafejedelemségeket egy európai háború esetében semlegesnek nyilvánította. Egy jul. 16-iki bukaresti sürgöny pedig ezt jelenti .• A Porta vonakodik elismerni a hospodárság örökösségét, s egyátalában Hohenzollern herczegnek fejedelmül elismerését oly föltételekhez köti, melyeket ez, az alkotmányrai eskütétel után bajosan fogadhatna el. Az oláhok leirhatlan kárörömmel beszélnek az osztrák hadsereg megveretése felöl. Egy bukaresti lap már is Bukovina an- nectalását követeli. Spanyolország. Madrid, jul. 11. O’Donnel ministeriuma Narvaez ministeriuma által váltatott fel ; Narvaez a ministerel- nöki és hadügyi tárczát vállalta el. A helybeli lyceum csillagdájában a folyó 1866-dik év második negyedében tett légtüneti észleletek eredményei. I. Légnyomat. a) A légsúlymérőnek a Reaumur féle 0°-ra leszármaztatott havi középállása párisi vonalokban s azok ezredrészeiben kifejezve. apritisbau májusban júniusban Reggeli 9 órakor .... 331.713 330.890 331.286 Délutáni 3 órakor .... 331.040 330.642 330.674 Esti 9 órakor ................... 331.342 330 763 330.884 Álta lános minden észleletből 331.365 330.752 330.984 b) Legmagasb és legalantabb állása. Legmagasb állás 334.189 (24-én reg. 9 ór.) — 333.468) 6-án reg. 9 ór.) 333.295 (10. r. 9. ór.) Legalantabb állás 328.024 (29 én esti 9 ór.) 325.945 (2-án d. u. 3 ór.) 326.418 (17. e. 9. ór.) Legnagyobb különbség . . . 6.165 7.523 6.877 c) Napi középállás. Legmagasb 333.809 (24-én) 333.188 (6-án) 333.781 (10-én) Legmélyebb 328.024 (29 én) 326.282 (2-án) 326.870 (17-én) Legnagyobb különbség . . 5.785 6.906 6.9ll II. Szabad légnek hőmérséke. a) A Reaumurféle hőmérőnek havi középállása. áprilisban májusban júniusban Napkeltekor............................-j- 6.°64 -j- 8,°69 -f- 15.°20 Déle lőtti 9 órakor...................-j- 10. 41 -j- 12. 00 -f- 19. 26 z etni. Toulon kapuira falragaszok fognak kitétetni, s a birodalom minden városába küldetni. Ekkor szabad lesz önre lőni, ha élve el nem fogathatik.“ A felügyelő bizonyos vad tetszelgéssel elolvasva ezt, vévé szivarét, visszadugta zsebébe a könyvet, s elment. Most már mindennek vége volt. Fegyencz valék és (oh! kétszeres rabszolgaság) egy fegyencztárshoz lánczolva. Föltekiu- ték, s szemeit rám szegezve találám. Ez egy sötét kinézésű, mintegy negyven éves férfiú volt; nem volt nagyobb nálam, de végtelen erős testalkatú. „így,“ rnondá ő „ön élethossziglan rab, nemde?“ „Honnan tudja ön, hogy élethossziglan ? kérdém boszusan. „Innen,“ s durván érinté sapkámat. „Zöld, élethossziglan. Vörös, bizonyos évig. S miért van ön itt?“ „A kormány ellen esküdtem össze.“ Megvetőleg rázta vállait. „Ördögbe! Eszerint ön nemesember! Sajnálom, ön nem ide való -— mi szegény fegyenczek gyűlöljük az ilyen finom társaságot.“ „Sok politikai fogoly van itt ?“ kérdém pillanatnyi szünet után. „Egy sincs.“ Azután mintha kitalálta volna gondolatomat. „Én nem vagyok ártatlan,“ tévé hozzá esküdözve. Már negyedszer vagyok itt. Hallott ön már Gasparó-ról ?“ „Gáspáréról, a hamisítóról?“ Igenlőleg bólintott. „Aki három vagy négy hónappal ezelőtt megszökött és “ — „És keresztülhajintotta az őrt a sánczon, épen amint vészjelt akart adni. Én vagyok azon ember.“ Hallottam róla, mint olyanról, ki már ifjúságában egy sötét, magános börtönbe záratott, s ki később abból mint tökéletes vadállat lépett ki. Reszkettem, s amint borzalom futott végig rajtam, gonosz szeme boszuállólag pihent rajtam. E percztöl gyűlölt engem. E percztöl undorodtam tőle. Egy csöngetyü hangzott, s egy csapat fegyencz tért haza munkájából. Az őr által azonnal megvizsgáltattak, s kettesével egy, a csarnok közepén emelkedő oszlophoz lánczoltattak. Ekkor hozák elő estebédünket, mely egy adag bab, egy adag kenyér és kétszersült s egy adag ritka borból állott, A bort megittam, de mitsem tudtam enni. Gasparo vévé az érintetlenül hagyott étkekből, ami neki tetszett, mig a közeli fegyenczek a maradék után kapkodtak. A vacsora meglevén, egy éles fütty hangzók a csarnokon át, mindenki fogá keskeny matraczát, betakará magát valami durva szövetfélébe s lefeküvék. Öt perez múlva minden csendes volt. Olykor-olykor hallottam, amint a kovács körüljárta a folyosókat, kalapácsával próbálgatva, ha vájjon a lakatok és ablakrácsozatok be vannak-e jól zárva. Olykor-olykor az őr ment el mellettünk fegyverével vállán. Időnkint egy fegyencz nyögött, vagy megrázta lánczait álmában. Társam mélyen aludt, s végre én is öntudatomat vesztém — elalvám. (Folyt, köv.)
