Eger - hetilap, 1866

1866-06-28 / 26. szám

221

viz nyáron át gőzzé válva, a szárazabb helyekre lecsapódjék. E helyeket adnectálták, a vizet elkergették, s most se pénz, se posztó. Hogy ez valóban igy van, — már évek óta sajnosán tapasztaljuk, hogy ennek a víz, az erre rendelt viz elűzése az oka, — szomorúan sejtjük. Sejtelmünket czáfolja meg a jövő, egy boldogabb jövő, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán !“

Zejtr.

Levél annak az én Kacsaközi szomszédomnak.

Motto: Quod convivaris sine me tarn saepe Luperce,

inveni, noceam qua ratione tibi.

Quid facies inquis ? quid faciam ? veniam. Martial.

Eger, jun. 24-én.

Azaz magyarul: ön Kacsaközi uram és társai annyit trak- tálóztak már az „Eger“-ben jó s roszprádlival, lipesalátával, ó borral és Isten tudja, még mi mindennel (s talán az én kontómra), hogy már megharagudtam érte, s most én is beállítok az „Eger“-be, hogy önöket amúgy Magyar-Miskásan jól lehordjam azon bűneikért, melyeket kedves városunk és hires szépei ellen elkövettek. A föbünös ön Kacsaközi uram, azért először is önhöz szólok. Vájjon kicsoda ön, hogy merészkedik világhírű városunk tiszteletteljes ódonságait és érdekes ritkaságait becsmérelni ? Én úgy látom, hogy ön Egernek uj lakosa, és ezért még önben nem fészkelte meg magát a natale solum iránti kegyelet. De az is gyanítható leveleiből, hogy ön azt sem tudja sajátkép, honnan vette nevét vagy praedicatumát. Én tehát szabadságot veszek, önnek ezt megmagyarázni.

A papnövelde végével szemben van egy hires régi épület (vulgo kacsakocsma). A kettőt egy körülbelül ölnyi köz választja, mely a főútczát a vásártérrel összeköté, mint egyetlen járható közlekedési út. E keskeny köznek két neve volt: a régi: „bű—ős-köz;“ enév úgy keletkezett, mint nagy embernek „nagy“ neve. Midőn az útczák a kaszinó hazaliságából neveket nyertek, e közt is a kocsmáról elnevezték „kacsaköz“-nek, íenmaradván e mellett a régi név is közbeszédben. így találtam én ezt anno 1828-ban. Most a köz ugyan még létezik, de a felső végén be- épittetvén, lett belőle egy szurdok, melyben patkányok és más, Isten tudja, miféle egyéb csúszómászó teremtmények laknak. Tehát ott ütötte fel tanyáját ? ügy gratulálok, de nem irigylem. Vagy tán azon útczát tartja ön kacsaköznek, mely a Széche- nyi-útczáról a nem irigyelt közre vezet? ez ellen protestálok. Igaz, hogy ott volt a Bernet-házon felírva „kacsaköz“, de mióta a k ö z „utczának“ avangirozott, a név elrepült onnan, és lett kacsa vagyis névtelen útcza belőle, melyben több ma- gamformáju becsületes ember lakik, és tisztesb névre lenne érdemes, ha az ön által említett csatornára nem kellene oly soká va- rakoznyi. Ez utczáról tehát nem veheti ön nevét; ehhez csak annak van joga, ki ez útczát tervezte, midőn tán ön még a patka körül sem szaladgált, — ki annak létesítését sok évig szorgalmazta, reá pénzt gyűjtött, mig Bach úr boldog (!) korában sikerült a hatalomnak azt végrehajtani. így áll a kacsaközi história; innen tehát ne vegyen ön nevet, mert innen nem bocsátanak kacsákat a világra, ha csak ön nem ir ilye- ket az „Eger“-be. Tudván tehát nevének eredetét, ne becsmérelje ön azon útczát, melynek illata több orsz . . . akarárn mondani, több útczára elterjed, és igy a város érdekességét neveli.

De lássuk az ön bünlajstromát; nem fogom ugyan mind elősorolni, mert biz én nem vagyok barátja a sok Írásnak, hanem egy-kettőre még is elvesztegetem a tintát. Mindjárt első levelében megakadt ön a szent Jánosi pékmester háza előtti kőrakásban; hiszen ebben én is felbuktam, de azért í ~s .-em tettem szót érte, s épen nem kívántam, hogy oda lámpát állítson, mert átellenben úgyis van lámpa, csakhogy nem volt felgyújtva. Én tehát csak szidtam őt, miért nem rakatta be éjjelre azt a pár darab követ a járdáról? hanem aztán azt gondoltam, hogy bizonyosan azért, hogy majd valaki kitöri ott a lábát, aztán beviszik a boltjába, s mig a kirugós oda jön, addig csak elfogyaszt egy zsemlét a pati- ens, és igy az is jövedelmi forrás lett volna. így a régi jKraeh- vinklerek is azért nem csinálták a rósz utat, hogy eltörvén az utas kocsija, a helybeli kovácsnak munkát szerezzenek. A szent János pékbe tehát nem kell minden csekélységért bele kapni, mert tudja meg ön, hogy ez a pékház örö'kös szent János pákház és mindig nevezetes volt. Én már a negyedik szent János péket ismerem. Elbeszélek egy furcsa esetet egy hajdani szent János pékről, leirom, hogy fenmaradjon örök időre emléke. Egyik régen bol- dogúlt szent János pék, nem tudom már, hányadik, igen mulatságos

ember volt, szeretett pitizálni, s rendesen mindennap gyakorolta ebben magát, de nem otthon, minek az ö szép felesége a legjobban örült. Mikor aztán a dolgot kellő mértékig vitte, akkor hazafelé ballagott, támogatva az útcza két oldalát, nádbotjával hado- názva hangosan dalolt mindenről — feleségéről is. De hogy az olvasónak a jelenetről tökéletes képet nyújtsak, képzeljen magának egy lepkeszárny módjára libegő hosszú kaputos embert fölemelt bottal, itt-ott a ház falához dőlve, egy vagy más háznak gazdáját sajátsága szerint (gyakran találólag) megtisztelve, mert hiszen in vino veritas, és e közben oly acceutussal dalolva, minőt cseh- morva magyaroktól halihatni; és a jelenetről némi fogalmuk lehet. Midőn pedig haza ért, botját nem szokta a szögletbe támasztani, hanem úgy mulatta magát, a hogy neki tetszett. (E kifejezést nem én találtam fel, hanem egy boldogult barátomnak egykor névnapján számos vendége lévén, kettő annyira fel- hevtílt, hogy egymás hajába kaptak, és midőn a többiek őket szétválasztani törekedtek, a kedélyes házigazda közbelépett mondván : ne bántsák őket, az ö házánál mindenki úgy mulassa magát, a hogy neki tetszik.) De térjünk a pékmester urra. Az érdeklett mulatság után le szokott vetkőzni, néha aztán a legények igy is kitették a szűrét azaz a pék urat magát ingben g . . . ban, mezítláb ; mely esetből hogy szép spektákulum szokott kifejlődni az egész útcza mulatságára, azt kiki elképzelheti. Ily mulatságban azonban legfölebb háromszor-négyszer részesültünk egy héten ; néha ugyan egy nap is megtörtént a repetálás. No de nem ez a fődolog. Ezen pékmester kocsit, lovat tartott, a kocsinak szükelvén udvarát, azt rendesen az útezán tartotta éjjel nappal, mi nagy hátrányára volt a járó-kelőknek és szomszédoknak. Egyszer azonban egy sötét éj után úgy találta a pékmester, hogy ko- csirudjának fele le volt fűrészelve. És ez eset megmentette az útczát a kocsiállomástól.

Ez esetet csak azért hoztam fel, hogy lássa ön, mily szabadság uralgott városunkban mindenha: egyik a kocsiját tartotta a legjártabb útezán, másik a szemetjét gyűjti rakásra, a harmadik egy faderékkal foglalja el háza elejét, vagy épen, mint e napokban történt, itt szomszédságomban egy polgártárs a köztérből kerített egy jó darabot udvarához sat. Lássa ön, ily szabadság csak nálunk létezik, és ez Egernek nem megvetendő érdeme.

Második levelében megrója ön Egert, hogy a vasút ügyében az országgyűléshez folyamodott. Ebben nincs semmi megróni való, sőt dicséretet érdemel azon buzgalmáért, hogy még ott is kér, a hol mit sem kaphat. Roszalja továbbá, hogy nálunk a vásári bódék nem szedetnek szét időközben, mint ez más városokban történek; hiszen épen az az érdekes nálunk, hogy mi nem követünk másokat, hanem saját lábunkon járunk ; hogy pedig a láb becses portéka, az is bizonyítja, hogy ön megénekelte. — Betelt a papirom ; a többit jövőre hagyom.*) Kacsa-útczai.

Vegyes hírek.

— Érsek ő nagyméltósága, mint értesülünk, ma csütörtökön tér vissza székhelyére.

— (Nyilvános vizsgák.) Az egri érseki joglyceum- ban az előadások jul. 7-én fognak befejeztetni. A nyilvános félévi vizsgák a következő napokon lesznek. Szóbeliek: a polgári törvénykezésből jul. 16-án, a magyar magánjogból jul. 17-én, a statistikából jul. 18-án, a váltó- s kereskedelmi jog és pénzügytanból jul. 23 án, a büntető- és bányajogból jul. 24-én, a római jogból jul. 25-én. írásbeliek: mind a három osztályban jul. 14. és 21 én. Hálaadó isteni tisztelet jul. 28-én leend.

— (Zenészeti és szavalat i mű előadás.) Jövő szombaton este 8 órakor a lyceumi díszteremben Baráty ur és Baráty de Rougé Charlotte asszony, műkedvelők közreműködésével, zenészeti ésszavalati előadást rendeznek, melyre ajánlólag figyelmeztetjük a közönséget. A müsorozat következőleg állapíttatott meg: 1) A „Sevillai borbély“ első felvonásából, énekli Baráty de Rougé Ch. assz.; 2) Magyar ábránd zongorára, előadja egy mükedvelőnő ; 3) Jelenet a „Hunyady László“ operából, énekli B. de R. assz. ; 4) Szavalat, előadja egy műkedvelő; 5) Kettős az „Észak csillaga“ czimü operából, előadják Baráty ur és B. de R. assz.; 61 Töredék az „Afrikai nő“ egy jelenetéből, előadja B. de R. assz.; 7) Kettős a „Hugenották“ czimü operából, éneklik Baráty ur és B. de R. assz.; 8) Kaczagví-keringő Aubertöl, énekli B. de R. assz.

*) Jobban szeretnek, s a közönség is bizonyára szívesebben venné, ha Ka- csa-utczai ur már megirt dolgok fölmelegítése helyett újakat Írna, s ekként a bölényvadászaton levő Kacsaközit visszatértéig helyettesítené. S z e r k.