Eger - hetilap, 1866
1866-06-28 / 26. szám
218 biztos állásukból maguk után csalják, s ekkép erejök szétforg á_ csolását idézendik elő. Mindkét reményükben csalatkoztak, s kénytelenek lőnek hadi tervüket megváltoztatni, miért is a megszállt német államokat többnyire odahagyván, gyorsan délnek Porosz-Szilézia felé kezdtek húzódni, és a hadizenet átadása utáni napon osztrák területre törtek be, mintáz alább, „A harcztérről“ czimü rovatunkban közlőit táviratokból kitűnik. • Az olasz hadizenetet Lamarmora tábornok Cremonából jun. 20-án küldte meg Albrecht főherczeghez, mint a déli cs. k. hadsereg főparancsnokához. Ezen az olasz kormány eljárását jellemző hadizenet tartalma következő: Az osztrák császárság századok óta föoka Olaszország felosztásának és erkölcsi valamint anyagi sérveinek. Ma a nemzet constituálva van; Ausztria félreismeri azt, midőn továbbra is elnyomja legnemesebb tartományunkat, s abból nagy tábort csinál, hogy birtokállapotunkat veszélyeztesse. A hatalmasságok tanácsai eredmény nélkül maradtak. Elkerülhetlen volt, hogy Olaszország és Ausztria az első európai bonyodalomnál egymással szemben találják magukat. Az indítványok s egyezmények visszautasítása tanusitá Ausztria ellenséges szándéklatait. Egész Olaszország feltámadt, s ez oka, a miért a király, az olasz terület őre és védőié, hadat izén az osztrák császárságnak. Az ellenségeskedés három nap múlva kezdetik meg, kivéve, ha talán e határidő el nem fogadtatnék, mely esetben Lamarmora felkéri a főherczeget, hogy őt erről tudósítsa. E szerint az olaszok minden bajának az osztrák császárság az oka! Jellemző, hogy Lamarmora Velenczéről, mintáz olasz királyság tartományáról szól. Sajnáljuk, hogy aziránt is fölvilágositást nem adott, hogy mikor szerezte meg s mióta birja Viktor Emánuel király Velenczét, mert eddig úgy tudtuk, hogy ezen tartomány a bécsi congressus óta az osztrák birodalomhoz tartozott, s azelőtt sem volt sem Piemonté, sem az olasz királyságé, mely csak 1859-ben keletkezett. Hasonló szellem lengi át Viktor Emánuel király manifestu- mát népeihez. Ebben is természetesen Ausztria vádoltatik, hogy ő volt a kihívó fél, hogy Olaszország biztonságát fenyegette, hogy a béke iránti alkudozásokat visszautasította, mi bizonysága annak, hogy nem viseltetik bizalommal ügyének igazsága iránt! Olaszország ennélfogva kénytelen volt, szintén fegyvert ragadni. Igen szépe manifesztumtól, hogy őszintén megvallja, miszerint az olasz kormány 1859. óta azon volt, hogy a birodalmat tengeren és szárazon erősítse, „várva a kedvező alkalmat Ve- lencze függetlenségének létesítésére.“ E kedvező alkalom az osztrák porosz viszályban bekövetkezett. És igy a manifestum maga bevallja, hogy Olaszország nem azért fegyverkezett, mert Ausztria által fenyegetve volt, hanem mert a hét óv óta folyvást várt kedvező alkalmat Velencze elfoglalására, mi a fegyverkezés egyedüli czélja, végre elérkezettnek hitte. Feltűnt, hogy a manifesztum egy szóval sem említi a Porosz- országgali szövetséget; nyilván szégyenlette Viktor Emánuel király népe előtt bevallani, hogy oly kormánynyal árul egy gyékényen, mely azáltal vált híressé Európában, hogy a szabadságot otthon zsarnokul lábbal tapodja. De másrészt Poroszország is szégyelni látszik, hogy a forradalommal kezet fogott, miért Berlinben is hallgatnak e szövetségről, nem érzik magukat hivatva, azzal fen- hangon dicsekedni. Az olasz király nemcsak Ausztriának, hanem még külön Bajorországnak is hadat izent, ennek azon nyilatkozata folytán, hogy Poroszország ellen Ausztriával együtt föllép. Hogy a többi német államiknak, melyek hasonlag nyilatkoztak, miért nem küldött szintén hadizenetet, azt ö tudja. Egyébiránt erre nem is volt szükség, miután az olasz önkéntesek Dél-Tirolban a német területet megsértették, mi a Bundra nézve hadesetet képez Olaszország irányában. _________ A harcztérről. Dél. Az olasz hadsereg jun 23-án a Mincio folyón átlépett, s másnap véres csata vivatott, mely az osztrákokra nézve győzelemmel végződött. E csatáról Albrecht főherczeg ö fensége következő jelentést tett a császár Ö Felségéhez: Zerbara, jun. 24. éjjel. Az osztrák hadsereg ma elő nyomulván a Mincio felé, Viktor Emánuel király seregének egyes részei által megtámadtatott; Monteventot s végre 5 óra után Custozzát is rohammal vettük be; itt a császári hadsereg több ágyút zsákmányolt, és sok olaszt ejtett foglyul. A császári hadsereg rendkívül kitartólag és vitézül harczolt. — A király a Mincio-hadsereg mind a három hadtestével s a tartalék-lovassággal Albaredo felé vonult volt, azt vélvén, hogy az osztrákok az Etsch folyó mögött vannak. — Amadé hg. és sok olasz tábornok megsebesült. — Úgy látszik, hogy az ellenség valamennyi csapatát tüzbe vitte. Második hadijelentés: Zerbale, osztrák főhadiszállás. A császári hadak az ellenséget heves csata után minden ponton visszanyomták, nem jelentékeny veszteségek nélkül. Custozza rohammal vétetett be, sott 2000 olasz fogatott el. A csapatokat a legjobb szellem lengi át. Harmadik hadijelentés: A Garda-tón levő osztrák flotilla 6 ágyunaszáddal lövette az ellenség ágyutelepét, s a Gardató lombardiai partján állott olasz önkénteseket, a nélkül, hogy veszteséget szenvedett volna. £) Az ellenség (Cialdini parancsnoksága alatt) e hó 23-án jelentékeny haderővel a Pó folyót Polesellatól lefelé több ponton átlépte. A császári elöhad ellenállás nélkül húzódott vissza. A mantuai helyőrség a figyelő olasz csapatok ellen kirohanást intézett, ezeket a curtatonei vonalon át visszaüzte és sokakat foglyul ejtett. A negyedik, legújabb hadijelentés szerint, az ellenség jun. 24-én este visszahúzódott a Mincion túlra. Hadseregünk győzelme a custozzai csatában teljes volt. A cs. hadsereg a legjobb helyzetben van, s kész újabb ütközetekre. A „P. Ll.“-nak távirják, hogy a csata a Mincionál f. hó 25-én megújult. A dél-tiroli határszélen az előőrsök jun. 25-én éjjel egy ellenséges hadosztály által riasztattak föl; egy féldandár állván az ellenségből a határon, ezt át is lépték. Észak. A poroszoknak a megszállt német államokbani gazdálkodásáról oly hírek érkeznek, melyek ha valósulnak, akkor az összes népjogi és erkölcsi törvényeknek botrányosabb megszegését alig lehet az újkor történetében találni. Különösen áll ez Szászországot illetőleg, hol postákat fosztanak ki, magánosoknak szóló pénzküldeményeket erőszakosan elvesznek,avasuti pénztárakat kirabolják, a távirdai készleteket elviszik, adókat vetettek ki, Hernhutban pedig 36,000 szivart requiráltak sat. A szász vasúti személyzetet minden habozás nélkül elmozdították, s helyüket magukkal hozott poroszokkal töltötték be. Mindenütt, hova bevonultak, rögtön a porosz czimert tűzték föl, s porosz biztosokat helyeztek be ideiglenes hatóságokul. Már a postakocsik kirablásával sem elégesznek meg, hanem a kiürített kocsit rögtön elárverezik, s a kocsisokat besorozzák. De mindezeket fölülmúlja az, hogy a szász fegyverfogható férfiakat 18 évtől 36 évig erőszakosan besorozzák, s Poroszországba viszik. Hiteles közlések szerint a szász fiatalság tömegesen vándorol Csehországba, hogy a besoroztatás elöl meneküljön. És mindezt a porosz király rendes, czivilizált és fegyelmezett csapatjai teszik ! A háború most már Ausztria és Poroszország közt is megkezdetett. A poroszok jun. 22-én éjjel Oderbergnél osztrák területre léptek, s másnap Schluckenautés Rumburgot elfoglalták; 1 24-én pedig megszállották Kamenitzot, Reichenberget és más
