Eger - hetilap, 1866
1866-06-21 / 25. szám
214 hanem a tavaszi idő is annyira előre haladott, hogy e kerteket a szándékolt czélra már most fordítani nem lehetne, úgy az épületeknek átidomitása, a földnek megfordítása több időt igényelnek: a kert berendezése a jövő őszre halasztassék. Azonban a külvárosi iskolák melletti térecskék pénzen vett, s a kert kiterjedéséhez képest 5—10 db. vad csemetével már most beültetendők. A kaszárnya melletti kert pedig, nehogy ez évi haszonbére elvesz szén, november 1-ig, mely idő alatt a teendők teljesitéséről, kertész vagy vállalkozó félfogadásáról gondoskodni lehet, — továbbá is haszonbérbe adható azon föltétel mellett, hogy a czélba vett építkezés a haszonbérlő által ne gátoltassék, a kert teréből pedig 10—20Q ölnyi tér, mennyi t. i. legalább egy itcze eperfa- magnak elvethetésére szükséges, általengedtessék. A Deák Lajos nyugalmazott százados úrtól megszerezhető eperfamag elvetése s gondozása, hogy azok még e nyáron kikelvén, a jövő őszszel kiül- tettethessenek, a városi inspector gondoskodására volna bízandó. Kelt Egerben, apr. 7-én 1866. —.A küldöttség nevében Martonffy Károly, küldöttségi elnök. 896 866 Folyó év május hó 21-én Eger városa részéről tartott közgaz- dászati bizottmányi ülésben V égeztetett: A felolvasott küldöttségi jelentés tudomásul vétetvén, az abban felhozott okok alapján egész terjedelmében belybenha- gyatik; s valamint a kertnek szükséglendő beosztása és elrendezésével, úgy a költségszámítás és a kert kezelésére szükséglen- dö szakértő kertész félfogadása, illetőleg a pályázati hirdetmény megkészitésével, nemkülönben ezen kert feletti főfelügyelettel Mártonffy Károly bizottmányi tag — eljárásáról szóló tudósításának bevárása mellett — megbizatik. A felmerülendő költségek — tekintve a házi pénztár szőrűit pénzügyi viszonyait, de tekintve továbbá azon kiváló hasznokat, melyek a faiskola minél terjedtebb felállítása és czélszerü berendezése által minden egyes polgárra, s általában az egész ország anyagi érdekeire hatnak; — az ajánlati pénztárból lesznek fedezendők. Miről Martonft'y Károly bizottmányi tag a küldöttségi jelentés visszavárólagos kiadásával, továbbá Végh József, és Ürményi Antal, mint az ajánlati pénztár kezelésével megbízottak, végzéskivonaton értesitendök. Kacsaközi levél helyett. I. Ruczaközi Árnyikközinek. Ne sutor ultra crepidam. Eger, jun. 17. Drága Armányközi ur! Ön merészkedett engem megróni, hogy a lepkéket meg nem láttam, holott majd kiverték önnek a szemét. Hát miért nem tetszett őket elkergetni ? Nem vagyok én i gyerek, hogy a lepkék után futkossak; aztán meg nem is szorultam én arra, hogy lepkeszárnysalátát egyem, ehetem én zöld salátát is (bocsánat, nem az ön levelét értem.) Azt mondja továbbá urambátyám, hogy talán nem főzetek otthon, azért nem tudom, hogy a hús fontja? Nem szoktam én a konyhában kuktálkodni, mint ön, hogy még a hús árát is eviden- tiában tartsam. Csak forgassa urambátyám a fözökanaiat, jobban is illik az kezébe, mint a toll. A mi pedig a lóhust illeti, csak egye meg barátjával azt a „r o s z p r a d 1 i t,“ (nagyon jó, merem recom- mendálni) és csináltasson belőle mellényt magának, akár ki is zsi- nóroztathatja; de éu majd csak a jó „prádli“ mellett maradok, s fogadom, hogy egész Eger városa velem tart, mig urambátyám- nak a patkányokon kívül alig akadna utánzója. Azt is szememre hányja ön, hogy nem járok fürödni, azért nem láttam meg azt a szemétdombot, melyen a tilalomfa begyes- kedik. Járok biz én fürödni, ha nem hiszi, tessék a fürdős urat megkérdezni; a szemétdombot is láttam, de nem vagyok én kakas, hogy szemétdombon kotorászszak, ezt a dicsőséget urambá- tyámnak engedem. Végül mivel az utczák öntözését bátorkodtam nem indítványozni (hallatlan merénylet! segítség! hamar odkolonyt ide, mindjárt elájulok!) azt fogja ön rám, hogy háziúr vagyok. Uram, ez rágalom, ezért elégtételt kiváuok! Én és háziúr 1 Hova gondol ön? Hát úgy nézek én ki, mint egy háziúr? Micsoda okoskodás ez ? Baculus in angolo, ergo pluit. Tessék azt a logicát kissé jobban megtanulni, különben tertiába teszem. Az öntözésre nézve pedig csak azt jegyzem meg, hogy nem volt szükség azt indítványozni, mert úgyis emberemlékezet óta szokásban van nálunk (már t. i. husvétkor). Hanem persze ez már túlesik urambátyám széles tudomáuykörén. No de hiszen nem is tudhat mindenki mindent. Dicsekszik urambátyám, mint egy bakancsos, hogy ilyen meg amolyan rettentő sasszemei vannak, hogy mindent meglát; pedig azt sem tudja, hogy hol építik a második egri gőzmalmot ? No tehát majd megmondom én: tudja meg, hogy sehol. Gőzzé vált az egész gőzmalomterv. Az egész lármaütésnek csak az a haszna volt, hogy egy pesti lap eredeti egri levelet csinált belőle, s hogy a gőzmalom tulajdonosa Schwartz ur egy kicsit megijedt. Zegyib semmi. De nem folytatom tovább a polémiát, a többit majd elvégezzük egymás közt. Igaz, hogy még most nem tudom, kihez van szerencsétlenségem az álnév alatt, mely az ön arczát beárny é- kozza; de ne búsuljon, rájövök én arra még, a gazdasszonyom jó kártyavetö, majd kiugratja ő a nyulat a bokorból. Adieu! Maradok, a ki voltam és vagyok. Ruczaközi. II. Árnyikközi Rnczaközinek. Si vales, bene est, ego qnidem valeo. Ci e. Eger, jun. 18. Még drágább Luczapanní ur! Szerencsés jó reggelt kívánok! Hogy mint szolgál az egészség? Én bála Istennek, jól érzem magam, kivált mióta levelét olvastam, melyet a szerkesztő ur szives volt velem elölegesen közölni (miért is Allah hosszabbítsa meg árnyékát!) Bár ellenségem igen tisztelt Réczeközi ur, nem tagadhatom meg azon elismerésemet, hogy nagytalentumu prókátor veszett el önben, kinek mint rabulistának hét puszta faluban nincs mása. Mindig másról beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik, a miről pedig szólnia kellene, arról hallgat, mint pap a zsákban ; s a mellett aggatódzik, mint a csipkebokor. Hát illik-e ez egy öreg- urhoz? (mert hiában is titkolózik urambátyám, megismertem a madarat tolláról.) A lepkékről nagy bölcsen azt jegyzi meg urambátyám, hogy nem futkos utánuk. Kár is volna, mikor a lepkék maguk úgy körülrajongják, mintha nagybácsijok volna, ki után zsíros örökséget remélnek. Similis simili gaudet. Azt állítja ön, hogy nem szokott kuktálkodni, azért nem tudja a bus árát. Igaz biz az, mert oldalán a kamarája, mint a baranyai embernek, nines módjában kuktálkodni. De csak nagy baj is az az agglegénység! Szeretne urambátyám élezeskedni a lóhus fölött az én rovásomra, csakhogy persze nincs hozzá szerencséje, mint a czigánynak a buzavetéshez; duda önnek az élez, nem ért ön ahhoz. Azt mondja ön, hogy jár fürödni, s bizonyításául hivatkozik a fürdősre. Bothné mondotta, Domanszkyné bizonyította; ergo el kell hinni. Ha kívánja, még azt is elhiszem, hogy nem kakas urambátyám, hanem — kappan. Párbajjal is fenyegetőzik ön, csakhogy nem félek én attól: nem rúg patkót a bakancsos lova. Egyébiránt, ha elégtételt kíván urambátyám, bármikor szolgálatára állok, csak tessék velem parancsolni. Úgy föbelövöm, mint az oladi pap a kitömött nyulat, s azzal quittek leszünk. Azt hiszem, hogy ily fényes elégtétellel megelégszik kedves urambátyám. Ön még az én tudománykörömmel is gúnyolódik, mintha bizony ön találta volna föl a puskaport. Különben megengedem, hogy urambátyám még a fü növését is hallja, s hogy nagy tudományától a füle is kétfelé áll. Oh én nem tagadom, hogy ön rendkívüli ember, ki borral mosdik, s kolbászszal törölközik sat. sat. Azt is szememre veti urambátyám, hogy sasszememmel nem tudtam fölfedezni, hol építik az uj gőzmalmot; s aztán vitézül kisüti, hogy : sehol. E valóban csodaszerü fölfedezéséért az összes emberiség nevében hálás köszönetemet nyilvánítom önnek. Ha e titkát az emberiség javára föl nem fedezi, Isten tudja, mi nem történhetett volna velünk. — De hát urambátyám tudja-e azt, hogy ha a bókát tóba dobják, locscsan e vagy pocscsan? Egyébiránt adjon Isten három b-t, három f-et, h^árom e-t.*)**) Árnyikközi. *) 3 b = bor, búza, békesség; 3 f — fris, fiatal feleség; 3 e = ész, erő, egészség. Árny. **) Ezzel a csúnya polémiát lapunkban befejezettnek nyilvánítjuk. S z e r k. 1
