Eger - hetilap, 1866

1866-06-07 / 23. szám

IV. évfolyam.

23. szám.

jtiuius 7-én 1806.

Előfizetési dij:

Egész évre . . 5 ft - kr

Félévre . . . 2 ,, 50 ,,

Negyedévre . . I ,, 30 ,,

Egy hónapra . —

EGER.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden esiitöríökiin.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. lüftli/.i'üsfkcf elfogad a szerkesztőséi) (Busti-ház, 803. szán), — Jentsek O. könyvkereskedés

s mhrdni cs. kir. postahivatal.

Pest, jun. 5.

Az ország fővárosa megszólalt, s tántorithatlan hűségét, mély hódolatát ünnepélyesen nyilvánitá a közös fejedelem iránt a jelen válságos időben, midőn birodalmát több oldalról veszélyek fenyegetik. — Bár az első szót másunnan vártuk, de üdvözöljük a jó példát innen is ; óhajtjuk, hogy fent és alant bátor visszhangra találjon.

Máj. 30-án Pest városháza tornyára felhuzatott a nemzeti lobogó, s Rottenbiller főpolgármester meghívására délután 4 órakor nagyszámú polgárság gyűlt össze nagyteremében. Az e gyűlésre elnökül megválasztott Rot- tenbiller ur felszólítására lényegileg következő indítvány tétetett: „A birodalmat több oldalról jogtalan támadásoktól fenyegetve s annak népeit a legerélyesebb önvédelemre szorittatva látjuk. Ily válságos időben a Fölség erőt s vigaszt az isteni gondviselés után leginkább népei hűsége, ragaszkodása s áldozatkészségéből meríthet. A történelem tanúsága szerint a magyar nemzet rendületlen hűséggel s törhetlen odaadással oltalmazta mindig királyát, hazáját és alkotmányát. Őseink emez érzületét Pest város polgársága is öröklötté, s valamint mindig tanúsítani iparkodott, úgy a jelen válságos idő küszöbén is ünnepélyesen nyilvánítja : hogy fejedelmének ügye a legmélyebben érdekli, és sorsát sorsával összefüggőnek s attól elválaszthatlannak tartja. E hódolati nyilatkozatot az indítvány azon kérelemmel végzi: „ha a netán elhárithatlan háború esélyei Fölségedet vitéz hadserege élére szólítanák, akkor dicső királyi asszonyunk s fejedelmi magzatainak számára hazánk szivét, Buda-Pestet lakhelyül választani, s kir. bizalmának e legdrágább zálogát a nemzet hűsége s becsületének védelme alá helyezni méltóztassék. “ — Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott, s másnap fényes küldöttség nyújtotta azt át tárnok ő nmsgának azon kérelemmel, hogy terjeszsze azt mint Magyarország hódolati nyilatkozatát az ap. kir. Fölség elé.

E gyűlésben egyszersmind elhatároztatott: hogy háború esetére gyűjtések rendeztessenek, annál is inkább, mert már eddig is 7000 frt ajánltatott fel netán sebesülendő hazánkfiai segélyzésére.

Junius 2-kán ős Budavár is, ifjabb testvére példáján fellelkesülve, hódolati s htíségi nyilatkozatot határozott O Fölsége elé terjeszteni. „A nép — mondja — mely az ellenség által nemcsak fejedelme érdekeit, de saját jogait, családi tűzhelyeinek szentélyét is látja fenyegetve, nem puszta kötelességérzet, hanem hazafiui lelkesedés által vezéreltetve nyilvánitja ragaszkodását Fölséged magas személye iránt, — s ősrégi hűséggel s állhatatossággal ho- zand áldozatot a királyért és hazáért.“ E feliratokban nemcsak a magyarhoz méltó hang s dynusticus érzet, hanem ama eszélyes politika is nyilatkozik, mely a bizalmatlanságot ekép megszüntetni s a kibékülés útját, egyengetni törekszik. A magyar nemzet ragaszkodik törvényes alkotmányához, s azt mielőbb életbe léptetni s élvezni óhajtja; de jelleme sokkal nemesebb, minthogy a mai hazug, ravasz Bismark-féle politikától el ne fordulna; jogérzete sokkal erősebb, mint hogy ama jogtalan s rablásra törekvő megtámadásokat , mik jelenleg a birodalmat fenyegetik, ne kárhoztatná; és sokkal inkább ragaszkodik a sanctio pragmatika főelveihez, mint hogy annak egyenes követelményét ne ismerné és el ne fogadná. ,,A s. pragmaticában világosan és határozottan kifejezve van — mondá Deák Ferencz —az elválhatlan és eloszthatlan birtoklás s annak következtében a közös és kölcsönös védelem elve. Ez magában foglalja azon eszmét, hogy ha a közös biztonságot bárhonnan veszély fenyegetné, az alkotmányos Magyarország soha nem fog hátramaradni törvényszabta legszentebb kötelességének teljesítésében, s a birodalom többi részeivel együtt erejének végső megfeszítéséig fogja védeni hazáját, királyát és fejedelmének birodalmát.

A párisi tanácskozásokra az azonos meghivó- jegyzékek az érdekelt hatalmakhoz: Ausztria-, Porosz-, Olaszország és a németszövetséghez megküldettek, és elfogadtattak. E napokban tehát Párisban e világfontosságú tanácskozások megkezdetnek; mi czim alatt? miniszteri con- ferenczia lesz a neve, de mely congressusra is átváltozhatik. A hatalmak mind külügyminisztereik által vesznek részt benne, a Bundot Bajorország képviseli Pfordten ur személyében. A conferenczia tárgyát a német szövetséghez küldött meghivó ekkép jelöli ki: „A béke érdekében diplo- matiai utón meg kell oldanunk a herczegségek, az olasz- országi viszály kérdését és végre azon kérdést, hogy a német szövetségben mily reformokat lehetne létesíteni, amennyiben azok az európai egyensúlyt érinthetnék.“ A tanácskozást maga Napoleon császár akarja megnyitni egy beszéddel; azután eltűnik, de vezetni fogja ezt szellemileg, mig annak látható elnöke Drouyn de Lhuys lesz.

Semmi kilátás arra, hogy ily tanács a jogot érvényre juttassa, és a népek jogos igényeit kielégítse. Csak akkor lehetne azt várni, ha minden állam ott becsületes szándékkal s kellő jogtisztelettel jelenne meg ; de mig a főszerepet az viszi, ki tán mind-e zavarnak előidézője; mig Olasz és Poroszország arra törnek, hogy más hatalom birtokait annectálják, s máskép ki nem elégíthetők: addig a conferencziától mást alig várhatni, mint időhúzást, mely a népekre uj terheketró. Ausztria Velenczét a campoformioi béke által bírja, azon kettős áldozat árán, hogy ez minden jogáról Németalföldre és a cisalpini köztársaságot képező birtokrészekre lemondott. Ezen a szerződvényekben gyökerező positiv jogon kívül Ausztria mellett még a tényleges birtok-