Eger - hetilap, 1866

1866-05-24 / 21. szám

180 Bréma, május 18. Az ideérkezett porosz minister-residens 1). Richthofen az itteni kormánynak kijelenté, mikép Porosz- ország óhajtja, hogy a szabad hanzavárosok katonai s részben politikai tekintetben is , bizonyos fenségi jogokról Poroszország javára mondjanak le. Francziaország. A „Patrie“ máj. 14-iki számában a kö­vetkező fontos nyilatkozatot teszi: Ha Ausztria Olaszországban győzne, és ennek folytán túlzott követelésekkel állna elő, Fran- cziaország beavatkozásra érezhetné magát indíttatva. Tehát a szeg kezd kitűnni a zsákból. Megvalósul, hogy a Rajnánál 70,000 emberből álló franczia hadsereg öszpontosittatik. „A France“ a vett közlemények alapjáu erősiti, miként Ausztria a leghatározottabban visszautasított minden gondolatot, hogy Yelenczét Olaszországnak eladja. Ellenben Velenczének kicserését Sziléziával oly kérdésnek tekinti, mely megfontolás alá vehető. Angoloiszág. A londoni lord máj or közelebb a M an- sion-Houseban 300 vendég számára lakomát adván, ez al­kalommal különböző toastok mondattak. Többek közt alordma- yor a sereg-, a tengerészet- s az önkéntesekért emelvén poharat, ig'y nyilatkozott: „A koronának egyik minisztere nehány nap előtt azt mondá, hogy jelenleg Európában egy millió ember áll fegyverben. Ezen tényt tekintetbevéve nem tudjuk, ha vájjon An­golország vitéz hadserege nem fog-e rövid időn saját becsülete s méltóságának fönntartására hivatni föl; azonban úgy hiszem, szabad lesz azon reményt fejeznem ki, hogy Angolország soha­sem fog más czélból kardot rántani, mint az ország nemzeti be­csületének védelmére.“ Kelly, Ste phens titkára jelenti, hogy ez utóbbinak H a v r e b ö 1 apr. 28-kán kelle Amerikába indulnia, s hogy az az Egyesült-Államok városait bejárandja, Irland függetlenségé­nek Ugye mellett szónokolva. gondoltak egyébre, mint a nagybácsi elfogadására s a módokra, hogyan nyerjék meg a nagybácsi tetszését. A fiatal nő végigtekint az egykori kis paradicsomon: kert, virágok, ólak, Uvegház, min­den elpusztítva; semmi, hiszen a nagybácsi oly jó! Majd figyel­mes lesz irányában, kedvessége által meg fogja hódítani, s még visszatérhet a régi jólét. A nagy nap megérkezik; a végzetszerü óra üt: két kocsi áll meg a kapunál. Az egyik csak úgy csillog az aranytól, benne a nagybácsi s hűséges komornoka íil. A bakon két hindu begyes- kedik. A másik kocsi egész magazinja a sok keleti csecsebecsé­nek, mindenféle pipának, nádszékeknek, fürdökészleteknek stb. stb. és még több stb. Mialatt kiuyiták a kaput, s lerakák a holmit, Luczia szive erősen dobogott. Hogy fogadjam ? megöleljem-e ? milyen csókot nyomjak arra a csinos arezra? E kérdéseket tette önmagának. Vájjon .... de az ajtó feltárul. íme itt jő a milliomos nagybácsi, férjétől vezettetve, egész szultáni méltósággal. Luczia nem tud hova lenni meglepetésében. Előtte egy gömbölyű alkatú, kopasz fejű, sárga arczu, szederjes ajkú, s fekete fogú ember áll; a nagy koponyán nehány szál szürke hajjal kaczérkodik a szél, kaputja égszinü, mellénye sárgaszinü, állig begombolva, nadrágja kopott nankin, harisnyája sáfránszinü, s czipőjén a csat olyan, mint egy régi kétgaras. „Jól van, jól van asszonyom — mondá a nábob, félretolván magától Lucziát, ki karjai közé rohant — igen jól van ; és hogy vagyunk? Eh! . . . jól, nemde? De, ördög adta! én nagyobbnak hittem önt. Anyja elküldötte nekem arczképét; csúnya kép, utá­latos! ezek a festők ostobák ! eh !“ Luczia asszony, ki gondolatában összehasonlitá az üde ar­Oroszország. A lengyel határszélről érkező levelek az orosz sereg feltűnő mozgalmairól értesítenek. „Nehány nap óta — Írják az „A. A. Ztng“-nak — ismét megkezdetett a lengyel királyságban a seregmozgalom. Oroszországból uj csapatokat vár­nak. A tisztek erősen meg vannak győződve, hogy Poroszország- gali szövetségről van szó Ausztria ellen, és azt hiszik, mikép Krakő és keleti Galiczia a görög orthodox ruthenek országához fog csa- toltatni. Törökország. Konstantinápolyból 9-ről kelt tudó­sítások szerint, a szultán az egyiptomi alkirály nak meg- adá az egyenes öröklési jogot. A tartományokból számos ujonezok érkeznek, s a három európai hadtest, (főhadiszállása Monastir) melynek főparancsnoka S e r d a r basa, azon oknál fogva szintén mozgósittatik, mivel Al­bania felől, kiválólag pedig Montenegro részéről, mely Novo-Selot minden áron vissza akarná hódítani, uj támadástól tartanak. Miu­tán továbbá Szerbia, Bosnia és Herczegovinában sem lehet igen bízni, e hadtest feladata leend a déli szlávokat szemmel tartani. Albania kormányzójának a portához intézett jelentései nagy ké­születekről szólanak Montenegróban. Dunafejedeleiuségek. A miniszter-elnök f. hó 16-án a tör­vényhozó gyűlés elé egy, az állam-tanács által a legszabadabb elvű s legszélesebb alapokon kidolgozott uj alkotmáifyt terjesztett. Amerika. A spanyolak Valparaiso, chilii kikötővárost Dél- amerikában bombázták. A kárt 20 millió dollárra teszik. A meg­semmisített vagyon nagyobbrészt angol, franczia és amerikai ke­reskedők sajátja volt. Kacsaközi levél. Eger, május 20. Valami Vrabély György 1861-ben „Nemzeti Hangcső“ czim alatt úgynevezett humorisztikus lapot akart megindítani, s arra előfizetést is hirdetett ; azonban már programmja annyi együgyü­ezu nagybácsit a sárga arczu nagybácsival, hajlandó volt szintén elitélni a festészeket, s már szólni akart, amint nagybátyja ma­gas hangon folytatja: „Eszerint asszonyom, ön nem szereti állataimat! sem benga 1 majmomat, sem szép madaramat, eh!“ A támadás hirtelen volt; Luczia habozott felelni, s a nagy­bácsi folytatá: „S mit bánom én ezt, asszonyom ? Ugyan ne fáradjon, s ne keresgélje azokat a phrázisokat; nincs szükségem az ön phrázi- saira. Mindössze azt akartam, hogy önnél legyenek szemfényeim. Remélem, miszerint cselédeim megfizették önnek az élelmezést. Önök olyan korlátolt eszüek! Önöknek akartam adni, már most másnak adom, punktum. Vannak emberek, kik nem szeretik a kí­gyókat: kiki ízlése szerint.“ „Anyám, aki .... vága közben Luczia félénken. „Eh! anyád ostoba volt; félek, leánya sem lesz különb. Ah én nem harapom el a szót, tudja meg azt asszonyom.“ „De uram! . . . szakitá félbe a férj. „Uram, uram, semmi lárma! kiáltá a nábob. Én nem tudtam mit csinálni az állatokkal, s azért akartam önöknek adni; külön­ben nem is gondoltam volna arra, hogy odaajándékozzam, érti ön ? ez világos .... És önt Lucziának hívják, asszony? he . . he . . . „Igen, uram, ez a nevem,“ feleié a nő. „Ah! igaz, ön holt gyereket szült, mondja csak .... komor- nokom mesélt valami bolondot a kígyómról, meg a gyerekről* Ostobaság! mi köze van a gyermeknek a kígyóval ?“ (Folyt, köv.) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom