Eger - hetilap, 1866

1866-05-17 / 20. szám

171

ban tör ki, s telve van sötét előérzelmekkel. Már lemondásáról is beszélnek.

Triestböl Írják, hogy a mexícói önkéntesek elszállítása fel- filggesztetett, és e csapat mint ilyen feloszlattatott. A legénység nagy részt késznek nyilatkozott önkéntesül az északi seregbe lépni.

A „Narodni Listy“ szerint Theresienstadt erősítése szakadatlan erélylyel folytattatik; számos házról a födelek már leszedettek. Ugyané e lap írja, hogy Kőniggratz lakosai felhivattak, hogy 3 hóra élelemmel lássák el magukat. Sok család elhagyta a várost.

A Corr. Havas szerint Mantua vízzel árasztatott el, Peschi- era védelmi állapotba helyeztetett, a legnanoi erődítmények pedig kiszélesittetnek.

Poroszország. Berlinből hallani, hogy ott a hangulat a mérvadó körökben annyira ingerült, miszerint minden pillanatban várható a parancs a harcz megkezdésére. A király katonai környezetében annak szükségességét proclamálják, hogy Poroszország haladéktalanul lépjen ki a német Bundból; hadat üzenjen az ellenséges indulatu szövetséges államoknak, és hadseregével Szászországba nyomuljon. — Ugyanezen befolyásos katonai egyének kijelentik, hogy Ausztria és Szászország lefegyverkezé- se — miként ezt S a v i g n i Frankfurtban indítványozta — többé nem fog beváratni. A király nem hagyhatja a szövetségi seregek kezében az Elba folyó mindkét partját Szászországban, mert ekkor a főváros el volna veszve. Poroszország— mondják e harcz- kedvelö férfiak — rugaszsza szét a Bundot, és kezdje meg a háborút.

Azon fiatalember, ki Bismark ellen merényletet köpetett el, máj. 6-án tollkésével több szúrást ejtett torkán, minek következtében másnap reggel meghalt.

Poroszország II. Fri drik politikájához híven oly sereget

állított fel, a minövel még sohasem birt. A 8 hadtest, melyeket most mozgósított, 380,000 emberre rúg, és az első felhívási Land- wehrekkel, a kik szükség esetében szintén részt vesznek a harcz- ban, 500,000 emberre megy.

Olaszország. Florenczböl Írják e hó 9-dikéröl: A kormánynak elég oka van az ország közbiztonsága felett aggódni. Mindenütt, még a hadsereg soraiban is bizonyos izgatásokat és fondorkodásokat vehetni észre, melyek hordereje s eredménye előre be nem látható. Hogy a kormánynak ezen állapot sok gondot okoz, bizonyos. Feltűnő, mikép a nápolyi terület várai is védelmi állapotba helyeztetnek; úgy látszik, jelentékeny fölkeléstől tartanak Nápolyban. A túlzók már előre biztos reményeket táplálnak a győzelem iránt, és csak azt sajnálják, miszerint valószinti, hogy Francziaország ezúttal szintén segíteni fog Olaszországnak.

A „Gazetta di Milano“ írja máj. 8-ról, hogy nehány nap múlva a király átveendi a főparancsnokságot; a főhadiszállás Bolognába tétetett át. —• Azon rendkívüli teljhatalmak közé, melyeket a kormány a közbiztonság érdekében a parlamenttől kívánt, a sajtószabadság megszorítása is tartozik. Mint látszik, az indivány el fog fogadtatni.

Francziaország. A „MemóriáiéDipl.“ írja: ADunafejede- lemségek helyzete igen komoly, minthogy Oroszország a német háború kitörése után azonnal 150,000 emberrel szándékozik a Dunafejedelemségekben interveniálni.

Az esti „Moniteur“ nagyon komor színben tünteti fel a németországi eseményeket, és azt adja értésül, hogy a háború most már több mint valószínű.

Párisban valószínűnek tartják, miszerint európai conflagra- tio esetére a román fajú nemzetek, úgymint Franczia-, Olasz- és Spanyolország, szövetségre lépnek egymással.

Oroszország. A lengyel határról írják a „Debatte“-nak,

„Hát nyergeljetek egy lovat! A szegény ember borzasztón szenvedhet. Minél elébb itt legyen a seborvos.“

„Biztosíthatom, uram, mondá Ricze egész keleti komolysággal, hogy a dolog csekélység. A tört láb helyrehozható, de egy oly ind madár, ha elvész . . . .“

„Jó, jó, felele Preston ; menjetek sebesen ; segítsetek a szerencsétlen emberen. Ami az állatokat illeti, akarom, hogy ajtaik erősen be legyenek zárva, és senki ne közeledjék feléjök; kívül majd őrt fogtok állani. Ha nem vigyáznak, ismét valami baj történik.“

Sem Ricze, sem a sárga turbánú hindu nem volt megelégedve Preston igazságszolgáltatásával. A nagybácsi komornokanem részesült kellő figyelemben: nem adtak neki bort és viaszgyertyát, hanem csak sört és faggyúgyertyát; ez szerinte boszuért kiáltott, s elhatározta, miszerint panaszt fog ura előtt emelni. A hindu óriás Prestont őrültségről s Tamást hálátlanságról vádo- lá, igy okoskodván : „Tamás hálátlan, mivel majd elveszett; még él, tehát szerencsés, tehát hálát kell adnia az égnek, tehát hálátlan, ha hálát nem ad.“ A szolgáló, kinek Tamás jegyese volt, halálra méltónak Ítélte a madarat, szerinte Preston barbár volt, mert csak egy orvost s nem hármat hivatott. A szakácsnő s a többi cseléd pedig átkozta, valamennyi turbános ember van a világon. Osszeszidták a nagybácsi embereit, állatait, kik megzavarták szolgálatukban, s kik miatt meghidegíilt a mellékétel, megégett a pudding, s összement a tej.

A kedves béke végre visszatért: Tuwit megérkezett; a törést helyreigazitá, s a kertésznek, kinek bére igen nagy volt, három hónapig kelle megfektinnie az ágyat. Az üvegházi almák, baraczkok s gránátalmák ápoló hiányában egy szálig elvesztek, s ezenfölül még fizetni kellett az orvos látogatásait.

Másnap reggel, angol szokás szerint, a család a társalgóteremben gyűlt össze, hol a reggelit adták fel. Bizonyos kedves csin és házias fényűzés uralgott e szobában. Mert Preston az Ízlés embere volt, s nagy kedvelője annak, amit az angolok comfort- (kényelem) nak neveznek, s igy különösen gondja volt a társalgóterem berendezésére.

(Folyt, köv.)

Újabb mozzanatok a fényképészet köréből.

A.) A varázsfényképek.

A fényképészek már régóta tapasztalták, hogy a negativ üvegképek, ha azok az állandósítás után maróhigany (mercuri- us subli. corro.) hatásának tétettek ki, lassan-lassan halványabb szint öltenek magukra, sőt egészen is eltűnnek, ha a sublimatol- dat hatásától meg nem szabadíttatnak.

Ép úgy tapasztalták továbbá azt is, hogy a positiv papirké- pek, melyek a másolás után állandósítva maróhigany-oldatban fürösztettek meg, halványak lesznek, ugyannyira, hogy a mosás és szárítás után a fényképnek még nyoma sem látható a papíron.

Grüne berlini fényképészt illeti az érdem, hogy e napjainkig kevés figyelemre méltatott tényt a feledékenység homályából napfényre hozta, azt gyakorlatilag alkalmazta, s hasznossá tette, a mennyiben öjött ama szerencsés ötletre, hogy a sublimat hatása következtében lappangó képet újra előidézze; ezen előidézést ö, minthogy az a fényképészre nézve nem nagy fontosságú, csekély kártalanításért a kiváncsi s tudni vágyó nagy közönségre bízza.

Ezzel a közönséget kellemes s valóban meglepő mulatságban részesíti, mely különösen az ifjúság által karoltatott fel;