Eger - hetilap, 1866

1866-05-10 / 19. szám

162 szonyokból folyó ügyek nem tekinthetők közöseknek; de azok az érdekegység miatt kölcsönös megállapodás utján közösekké tétethetnek. És itt azon kérdés támad: mi történjék az 1848-ig fennállt vámsorompó tekintetében, ha a kereskedelmi ügyeknek csak egy része ismertetnék el közösnek. Az államadósság kérdését is fölemlítette Deák Ferencz, de hogy mikép, arról a nevezett lap hallgat. Az országgyűlés máj. 7-én ülést tartott, melyben gr. And­rássy Gyula alelnök ama fogadtatásáról tett jelentést, melyben »» a magyar országgyűlés feliratának átnyujtói 0 Felségénél része­sültek. Horváth Boldizsár a 12 es bizottmány részéről tett jelen­tést. Deák F. indítványa folytán az egyes bizottmányoknak a je­lentésben kitett számát, valamint a bizottmány egész javaslatát a ház elfogadván, az kinyomatni, és tárgyaltatni határoztatott. Siklósy Károly mohácsi képviselőnek újólag megválasztatván, a törvény kívánta 30 nap fentartása mellett, igazoltnak jelentetett ki. A legközelebbi ülés május 12-én lesz. A horvát küldöttség már elkészítette válaszát az eléje ter­jesztett pontokra. A „P. C.“ szerint e válaszban a horvátok mere­ven ragaszkodnak Fiúméhoz, s azt hozzák fel, hogy Horvátország földrajzi kikerekitése tekintetéből attól el nem állhatnak. Ellen­ben Muraközre vonatkozó igényükről lemondanak, sőt megenge­dik, hogy Szlavónia sem tartozik szorosan véve Horvátországhoz. Levelezés. Tata, május 6-kán. Vidékünk testestül lelkestől ragaszkodik hazánk bölcse két remek feliratában foglalt elveihez. Deák Ferencz, hazánk bölcse iránt szeretetünk és hódoló tiszteletünk határtalan, ezektől ösz- tönöztetve még april hó 8-ikán a kegyesrendiek templomában összesereglettünk, a Mindenhatót kérendők: hogy nyújtson neki erőt és állandó egészséget, hogy ezen korszakot képező, és nagy­fontosságú országügyeket a hon felvirágzására és a nemzet töké­letes megelégedésére megoldhassa és befejezhesse honatyáink bölcs közreműködése mellett. A vérnélküli áldozatot egykori tanulótársa, nt. Vida Incze tanár ur mutatá be. Mily lábon áll nálunk a cselédség, kitetszik e következő szo­morú eseményből. Múlt napokban H. urnái szolgált egy tóvárosi leány, ki elfelejtkezvén az Isten 7. parancsáról, több értékes ké­pet elcsent urától, és anyjához elhordotta, ezt gazdasszonya észre- vevén, öt keményen megdorgálta, és azok visszakozására szólí­totta ; mert ha ezt tenni elmulasztja, kénytelen lesz a hatóságnak bejelenteni az egész tényt. A leány a háziasszony szavára mit sem felelt, hanem a háztól eltűnt, hová? ki sem tudta. És csak 9 nap lefolyta után, az itteni tó a szerencsétlent partra kivetette. Mily könnyű lett volna ezen tévlépéstől eltéríteni leányát az anyának, ha anyai kötelmeit szentül teljesiti! A mostani idő súlyát mindnyájan érezzük ugyan, de leginkább a napimunka után élődő osztály. így folyó hó elején, egy a szomszéd faluban lakó, különben szorgalmas s becsületes munkás nem kap­ván napszámot, s nem tudván családjának kenyeret keresni, két­ségbeesett, kiment az erdőre, és ott az első fára felakasztotta magát. Az időjái’ás igen kedvező. Az őszi és tavaszi vetemények kiválóan szépek, és ha az ég minden elemi csapástól megmenti őket, bő aratásra nyújtanak reményt. Gyümölcs nem lesz annyi, mint tavaly volt, de annál több a bor. A baraczk és a szilva szé­pen mutatkoznak. Réteink ha még egy párszor jól megáznak, szénánk is elég lesz. Nádi Nándor. Politikai hirek s események. Francziaország. Párisba érkezett bécsi távsürgönyök szerint, ha a poroszok Szászországba bevonulnának, az osztrák hadsereg azonnal előre fogna nyomulni. Ezt császári proclamatio T A R C Z A. Országosztás. Felkapott Bismark ur az ugorkafára, Egyet gondol, s igy szól: „Francziák császára! Látom , Belgiumra pislogatsz félszemmel; Jól van — értjük egymást — neked adom , tedd el.“ Újra gondol egyet ö nagy bölcsesége, S a bajor királynak ezt súgja fülébe : „Neked adom Tirolt, Salzburgot akképen : Országot rabolni ha segítesz nékem.“ Csupa aranyszavak, csupa aranybeszéd, Nagylelkűség, másét ajándékozni szét, Bölcs egy módja az az ajándékozásnak : A mi nem az enyém, azt odadni másnak. De már ezt magain is praktizálni fogom , Ezáltal hajszálnyit sem csorbul a jogom ; Adok fűnek, fának országot, világot : A lengyel szomszédnak nagy Muszkaországot, Jó Törökországot adom a görögnek, Gróf Bismark minisztert pedig az — ördögnek. Kacsaközi. A nabob visszatérése. *) A Preston család, mely Preston Ferencz mint családfőből, fiatal neje Luczia s ép oly csinos két kis leánykából állott, a thea­*) A nábob-ok a mongol birodalom tartományainak örökségi joggal biró kormányzói valónak, s tágas értelemben gúnyneve lett azon angolnak, ki Indiákon meggazdagodik önző s kényuri életmódja által, s azután gazdagon tér vissza Angliába. asztalnál ült, s könnyű reggelijét költé el, amint egy kürt hangja, egy megálló postakocsi zaja s a levélhordozó kettős kopogása le­vél megérkeztét jelenték. Preston, ki igen müveit ember volt, s emellett igen szerette nejét, a falut és nyugalmat, kellemes reme­teéletet élt. Egy mosolygó völgy keblében, a hol kis háza állott, s melyet egy szép park kerített, feledé a világot, melylyel nem sok összeköttetése volt. Milyen levél lehet ez, s honnét jő ? A levéldij két font, s a sárga, zöld pecsétes s cczetbe ftirösztött borítékon olvasható : Ke- let-India, Preston asszonyságnak czimezve. A fiatal férj egy pil­lanat alatt átfutja a levelet, s közli tartalmát nejével. Preston asszony nagybátyja visszajőni készül Angliába: valódi neve Frumpton, gazdagsága iszonyú, s gyümölcse tengerentúli hosszú számitó nyerészkedéseinek. A kincs-összekapargatás vágyát s a nyereség szóraját az unalom váltja fel nála, mihez nem kis adag járult abból a rémséges és hajöszitö zavarból: ki legyen hát eny- nyi vagyonnak az örököse? Rokonok, ismerősök nélkül állván, az öreg náléob, ki a nagy világon csupán pénzasztalát ismerte és szerette, elszigetelve érzi magát s unatkozik : ez átka a vagyonnak­A nábob jellemrajza ez : önző és hóbortos. Mindig ellentmond ' veszekedő, goromba, mint egy muzulmán, szemtelen, mint az ugorkafára felkapott úrhatnám emberek, makacs, mint egy osto­ba, szeszélyes, pikánt, mint egy fogatlan nagynéne. Bőkezű volt és piszkos, gazdálkodó és pazar, engedékeny és parancsoló, ba­rátságos és vad, aszerint, amint étvágya, emésztése, köhögése, náthája s láza magával hozta, s melyek mint megannyi szomorú gyümölcsei voltak a forró égöv alatti tartózkodásának. Egész életét Ízlésének s szokásainak változtatásával töltötte el. A siker

Next

/
Oldalképek
Tartalom