Eger - hetilap, 1866
1866-04-19 / 16. szám
139 metuél ablind, toll, kurtz sat. gyakran előfordul, a magyalnál ellenben nem. Különbözik a magyar a némettől e tekintetben az által is, hogy a magyar p. o. az egyén arcz3zinét tekintve, ennek fekete, veres vagy fehér színe után egyéneket s általa családokat nevezett meg, a német ezen túlmenve, nevez családokat Blau-nak, G r U n nek, sat.; sőt e színeket bővebben változtatva, használ Semelweis, Abendroth, Schwartzkopf, Weiskopf neveket is, a mi a magyarnál szintén nem divatos. Az oly testi tulajdonság után vett német családnevek közül tehát) csak olyanok adhatnak a szó értelmében átfordítva helyes magyar családnevet, melyek a magyarnál is szokásban vannak p.o. WeÍ8=Fehér, Stark—Erős sat. A d) alatt felhozott életmód, tisztség vagy mesterség után származtatott magyar és német családnevek közt főleg csak azon eltérés észlelhető, hogy mindenik nemzetnél bár sok az azonosság az életmód, tisztség, mesterségekre nézve, de mégis léteznek az egyiknél olyanok, milyenek a másiknál nem voltak, igy például a magyarnál divatos bán, hajdú, huszár, a németnél nem fordul elő, ellenben a németeknél szokásos mesterség, a t ücs i- n álá s után, az ezzel foglalkozót nevezhették s nevezték is N a d ler-nak, de ez iparág a magyarnál nem lévén használatban, T ücs iná 1 ó családnév nem létezhet, nem is létezik. Az épen szóbanlévő forrásból származott német családnevek is, csak az esetben fordíthatók szószerinti értelemben magyarra, ha ezek a magyarok közt is divatoztak. Az e) alatt említve volt nemzetiségek után, a német épen úgy nevez és nevezett családokat, mint a magyar, itt is azonban figyelembe veendő az, hogy csak oly nemzetiség után neveztethetett el egyéu, s utána családja, mely nemzetiségek közül származott egyén a németek vagy magyarok közt meg, települt, igy a németnél divatos az Engländer, Schweizer, Öelsasser, Öestreicher sat. de a magyarnál nem, ellenben a nálunk divatos Lengyel, Tatár, Bolgár, Oláh, Kun sat, a németeknél nem; a nemzetiségek után felveendő uj családneveknél is tehát a hazai szokás figyelembe veendő. Az f) alatt említett állatországból mindkét nemzet választott családneveket, eltérés azonban ezeknél is fordul elő p. o. a németnél gyakori Fuchs, Luchs, Adler sat. a magyaroknál nem igen vannak szokásban. A g) alatt felhozott keresztnévből kölcsönzött vezeték-nevek a németeknél ritkák, a magyarnál ellenben igen gyakoriak, s nem ritkán fi raggal megtoldva használtatnak, mely rag mindenkor arra utal, hogy a fi raggal nevezett egyén, kinek a fia volt, például Péter és Pálnak fiai neveztethettek Péterfi, Pálfi-nak, király vagy bánnak fia lehetett csak királyfi s bánfi, valamint az urnák fia urfi; az északi németeknél találkozunk, de itt is ritkán, a f i ragot visszaadó s o h n raggal, p. o. Trautsonn, Mandelsonn, Andersonn sat. A németeknél átalában divatos mann épen nem annyit tesz miut fi, hanem annyit mint e mb er p. o. Ro s z- raann, Schuhmann, Biedermann, Fleischmann, Kohlmann, Waldmann, nem annyit tesz, hogy lófi, czipöfi, jám- borfi, húsfi, sat. hanem annyit, hogy ezek oly emberek, kik lóval, csípővel, hússal bánnak, vagy jámborok, erdei emberek voltak, épen úgy, mint mai napon is Budán a vizhordó embert Wasser- mann-nak, a vizhordó asszonyt Wasserweib-nak, a szekerest Fuhrmann-nak nevezik. Eltér azonban a német vezetéknevek származása a magyarétól különösen abbán, hogy a német nemcsak az egyén tulajdonságaira, birtok- vagy származási helyére, életmódja vagy nemzetiségére vonatkozó tárgyaktól kölcsönzött vezetékneveket, hanem mindezektől egészen eltérő tárgyaktól is p. o. Stand, Krúg, Stein, Kalbfleisch, Stubenrauch, Vogelsang, Wetterhahn, Rosenbaum, Grün bäum sat. ezek s ezekhez hasonló nevek a magyarok közt nem divatozván, magyarra átfordíthatók ugyan, de valódi magyar családnevekül nem használhatók, még visszásabbakká válnának pedig akkor, ha valaki ezekből i ragú családneveket akarna alkotni, példájára a már alkotott Kiáltosi, Vágási, Tányérosi, Rózsaági neveknek, lennének a fönnebb példaként felhozottakból Állási, Kor8Ósi,Bornyúhúsi, Madáréneki, Zöldfai vagy Z ö 1 d f á s i családnevek; az ilyen, vagy ezekhez hasonlók azon uj magyar családnevek, melyek felől fönnebb emlitém, hogy századok múlva is ujjal lehet rcájok mutatni, hogy ezek nem eredeti, hanem csak fordított, erőszakolt magyar családnevek. Az eddig mondottakból tehát kiderül, hogy lehet magyar családnevet választani egy tagú, bár most már alig értelmezhető, de magyar hangzású szavakból, lehet helynév, személyes tulajdonság, mesterség, tisztség, ipar, nemzetiség, állatország, és ke- í re8ztnevekböl is. Láttuk azt is, hogy vannak német családnevek, j melyek magyarra helyesen átfordíthatók, de vannak olyanok is, I melyek ilyesekiil épen nem használhatók; ez utóbbiak helyett tehát egészen uj családnevek választandók, és pedig miután azt tapasztalom, hogy a névmagyaritásoknál leginkább az i és fi raggal végződök a legkedveltebbek, a kinek ilyen tetszik, válasz- szon az elsőre családnevet honunkban létező község, puszta vagy táj neve után ; úgy hiszem, hogy a Kompolti, Kerecsendi, Ostorosi sat. uj családnév sokkal szebben hangzik, mint a Tányérosi, Vágási, Rózsaági sat. családnév. A fi ragot pedig csak mindenkor oly név után használják, melynek emberfia csakugyan lehetett, mert a Szénfi, Szélű, Tollfi, mindannyian hibás magyar családnevek, a szélnek, szénnek, tolinak fia nem lehetvén sat. Megkönnyítendő a választást, közlök számosabb, általam Hevesmegyében gyűjtött oly hely- és tájneveket, melyek közül igen sok, i rag nélkül is helyes magyar családneveket adand, mások pedig i raggal használhatók Ilyenekül ajánlhatom és pedig miuden rag nélkül e következő tájneveket. Almár, Demes, Bere,Geden,Gereg,Szokorcz, Bögör, Ecser, Kardics, Vámló, Nyeste Csortos, Gárdon, Büge, Zámor, Ragyos, Mike, Lancza, Galya, Szilos, Bakna, Tihamér, Borzsa. Ugyancsak hevesmegyei tájnevek közül helyes családnevet adnának i raggal e következők : Bérva, Ereszvény, Rábcza, Oroszvár, Lápolna, Eremény, Görgő, Nyesetvár, Hegyesd, Peskö, Tarkő, Ösvény, Tiba. Telekér, Sámágy, Remetefő, Mocsolyás, Csereg, Csiklód, Várhegy, Békő, Butaj, Derencse, Döbörgő, Tar- dos, Gerzsány, Dula, Sirmány, Ornok, Szelep, Somlyód, Kalokány, Boczorád, Türilgy, Darnó, Csiklód, Sornostő, Cséptelek. Lebet, mint föntebb emlitém, családneveket választani községek és puszták után is p. o. Ders, Kötelek. Nánn, Fügéd, Visznek, Boczonád, Kompolt, Karácsond, Kápolna, Deménd, Átány» Makiár, Kerecsend, Tálya, Debrö, Sólymos, Atkár, Hasznos, Tar- jány, I erpes, Kövesd, Párád, Bállá, Dorogháza, Szuha, Bodony, Derecske, Szajla, Szarvaskő, Beköcze, Aranyos, sat. A puszták után : Tardonya, Dorog, Vezekény, Tiribes, Pósvár, Kőkút, Fajzat, Sósrév, Pázinánd, Varnyas, Tarnócza, Nagyút, Bútelek, Alatka, Ecseg, Kérsziget, Bánhalma, Magyarád, Domaháza, Császlód, Csapóköz, Hidvég, Szelevény, Istvánháza, Gyalú, Jenő, Sárszög, Mártfü, Várfenek, Cserőköz, Taskony, Szauda, Szászberek, Mizse, Tenyö, sat. Ismétlem azon reményemet, hogy Egernek magyar érzésű j polgárai közül azok, kiknek ősei más országból származtak hoz- ! zánk, de kiknek utódai már testben lélekben magyarok, névre I nézve is hováelöbb azokká leendnek. *j Í ' Martonffy Károly. *) A uévmagyaritási engedélynek különös pénzbeli dija nincs, azérti folyamodások — a kereszlevéhiek csatolása mellett — 5 írtos bélyeggel ellátott ivre írandók, s a megyehatósághoz intézendök, ki is az engedélyt a cancellária utján O Felségénél kieszközölni szokta. — A folyamodás ilyformán szerkeszt-
