Eger - hetilap, 1865
1865-03-16 / 11. szám
90 levő ruhák és ágynemüek használatba ne vétessenek addig, mig először nagy hőfoknak kitéve nem voltak, p. o. sütés után a kemenczébe, — mert a ragály csak + 60 R. hőségben semmisül meg, — és azután kimosattak, mert az iz- zadás leghatalmasb vezetője a ragálynak. A typhosus beteg ápolására nézve azon emberbarátoknak, kik orvosi segély hiányában önmaguk szokták az orvosi ápolást gyakorolni, következő tanácscsal szolgálok: A hagymázos beteg szobája nagyon meleg ne legyen, mert mentül melegebb a szoba, annál inkább fejlődik a ragály, mely nemcsak a körüllevőkre, de magukra a betegekre is visszahat; elég, ha a szoba melege -j- 14 vagy 15 R.°, de ha a beteg erősen nem köhög, még kevesebb is lehet; — a beteg minden más- vagy harmadnap, hacsak kivihető, fürdessék meg langyos vízben, mert ezáltal a ne- taláni izzadás folytán erősen kifejlődött ragály a test felületéről eltávolittatik, a pórusok inkább megnyílnak, és a kóranyag a kipárolgás által annál inkább eltávolittatik a szervezetből; — ezen két érdemben foglaltatik méltánylása a vizgyógymódnak a typhosus betegeket illetőleg. Ha a fürdés kivihető nem volna, vagy félni lehetne az alkalmazás tökéletlenségétől, akkor legalább háromszor (de nem árt, ha többször is) mosassék meg a beteg egész teste részletenkint szivacs vagy rongy segélyével, oly vízzel, mely nem meleg, de nem is fagyos, és melybe egy tizedrész tiszta boreczet Öntetett; hason vagy még erősebben elegyített vizzel mosassék ki a beteg szája is, és kiméivé dör- göltessék meg az ínye és fogai, mert naponkint határozottabb lesz azon nézet, hogy a legerősebb ragály, mely magát a beteg szervezetét is fertőzteti, a nyál lenyelése által, a száj üregben fejlődik ki; ez tehát minden módon eltávolitandó. A betegeknek friss viz adagoltassék, még azon stádiumában is a bajnak, midőn már a betegek sem enni, sem inni nem akarnak. A mi a typhosus beteg táplálását illeti, praxisomban igen jó sikerrel használtam mindig a frissen és még állati melegtől áthatott tejet, melyet reggel és estve szoktam alkalmazni, még pedig, ha a beteg nyelni nem tud, és obstructiója van, allövet gyanánt is — délre egy csésze langyos húsleves teszi a legjobb szolgálatot. Némelykor a betegek arcza kigyulad, és szemtekéjük vereses lesz, hirtelen felülnek és reszketnek; ekkor igen jó, ha az egész főre hideg borongatás alkalmaz- tatik, mindaddig, mig a most említett tünetek szűnni kezdenek. Midőn a betegek egészen közönbösen, és elerőtle- nedve fekiisznek, üdítő hatást idéz elő a tiszta ó bor, napjában két-három kanálnyi; a czitromos viz, ha nem köhög erősen a hagymázos, szintén üdítő, és jó hatással van. Ha a beteg ágyneműje és ruházata minden nap frissel váltatik fel, oly jótékonyan hat, hogy tapasztalásom után bátran ajánlhatom. — A hagymázos beteg gyógyulására vonatkozó szereket mindenesetre csak orvos határozhatja meg, de minthogy a természet maga is gyakran kifejti a gyógy - erőt: azért, ha még a mondottak alkalmazása által szintén elősegittetik, inkább biztosittatik a beteg az életnek, és ajó- akaratú emberbarátok csak örömüket fogják találni abban, ha a különben halál martalékát az életnek visszaszerezték. Ki a typhosus beteg körül foglalkozik, az naponkint mosakodjék meg tetőtűi talpig eczetes vizzel oly formán, hogy egy itczényi vizben egy negyeditcze eczet legyen, ruhája pedig szellős helyen veregettessék ki, vagy chlor- gázzal járassák át. Sokat lehetne még mondanom ezen, az egész szervezetet gyökerében megtámadó kórról, de minthogy nem e lap köréhez tartozik a bővebb orvosi ismereteket föltételező értekezés, csak abban találnék örömet, ha valaki a mondottak által a szenvedő emberiség javára leendett. Dr. Frantz Alajos. Levelezések. Gyöngyös, márczius 12. T. szerkesztő ur! Megfogja, úgy hiszem, engedni, hogy ha nem mint rendes levelezője is az „Egerének, de legalább mint szárafeletti, olykor-olykor vidéki, különösen pedig helyi tudósításaimmal becses lapját megkeressem. *) — Beismerve tehetetlenségem, nem akarok én a rendes levelezők sorába lépni, annyival is inkább, nehogy a költészet ihlett nyelvén azt verseljék reám, hogy a „juhnyájban is a szamár jár elül,“ mire könnyű volna ugyan hasonlóval rímelni, de én nagyon prózai ember lévén, csak azt válaszolnám, hogy talán ö is ott szeretne járni a nagy kolomppal, a hol az a juhnyájvezér jár. -b Megelégszem tehát azzal is, ha számfeletti gallyazó névvel illetnek, csak levelem s nevem nyomtatva lássam. A politikai lapok merő combinatioi, — a szépirodalmiak csupa fordításai, — a vidéki közlönyök végtelen panaszai egész unalommá váltak. — Nevem, tisztem szerint kilépek hát a rendes kerékvágásból, lévén ugyanis rendkivüli levelező, —• s egy örvendetes hirt közlök a tisztelt olvasóközönséggel. Városunkban ugyanis, mely mintegy 16 ezer, nagyrészt iparoslakost számlál, régi égető szükség volt, több más hason nagyságú városok példájára egy kath. iparossegédek egyletének megalakítása, mely szükségen, hála az ég Urának! mielőbb segítve le- end; mert e város jóakaratú s nemes törekvésű iparospolgárai, belátva a czél magasztos voltát, az egylet messzire kiható jótékonyságát, minden igyekezettel oda működnek, hogy egy ily kath. iparossegédek egylete mielőbb létesít tessék. — Ez érdemben tétettek is már szükséges lépések. A városi tek. polgármesteri hivatal által engedélyezett gyűlésen az ipar minden szakmája, kebelükből választott tagok által képviselve lévén, a helybeli főt. prépost, fő- esperes s plébános, Béla József ur elnöklete alatt az egylet megalakítása szükségesnek ismertetett el, s azonnal egy, több tagból álló bizottmány neveztetett ki, melynek feladata, a helyi szükségek figyelembevétele mellett az egri kath. legényegylet szabályai alapján az alakítandó egylet alapszabályait kidolgozni, — ez az egylet megalakítbatása érdemében a nm. helytartótanácshoz benyújtandó folyamodványhoz felsőbb jóváhagyás és megerősítés végett leend csatolva. A részvét, melylyel az ügy fölkaroltatott, följogosít a legkedvezőbberedmény reményére. Az ügy fejlődése s állásáról, ha alkalmatlan nem leszek, idönkint részletes tudósítással szolgálandók. Időjárásunk nagyon változó, majd téli, majd tavaszi színt öltvén magára. — Szőlőhegyeink nyugati oldalai sok helyen még hóval fedvék, azért eddig a szölömunkához hozzá sem foghattak. Az erdőkben pedig a hó úgyszólván semmitsem fogyott. Üzletünk a majdnem tökéletesen járhatlan utak miatt pang. Városunkban a sárban uszunk. Utczai lámpáink a verebeknek alkalmas éjjeli szállásul szolgálnak, s meg vagyok győződve, hogy tavaszkor, hacsak valami pajkos vargainas üvegét össze nem töri, mint legbiztosabb helyen, ott fognak háborítlanul fészkelni és költeni. Pagát 1-mo. *) Tudósításait jövőre is sziveten veszszi'.k. Szerk.
