Eger - hetilap, 1865
1865-03-09 / 10. szám
83 Kereskedelmi s üzletlevelek Pestről. IV. Márczius 5-én. Ép oly nehéz feladat, napjainkban kereskedelmi levelet Írni, mint pénzt költeni, midőn egy dénárunk sincs. A közönség rég megunta olvasni e stereotyp mondatokat: kereskedelmünk pang ; üzletünk nyugszik; s megunta érezni e, fájdalom, igaz s magát folyton ismétlő mondatok igazságát, mely annál súlyosban nehezül reánk, hogy jövedelmeink s keresetünk apadásával ellenkezőleg a reánk mért terhek sistematicus fokozottsággal gyarapodnak, s kitörik a nyomor kezéből a keservesen keresett, vagy hitelre szerzett falat kenyér felét is. E mellett még az idő is ellenünk látszék esküdni, megakasztván közlekedésünk ereit, s az a nélkül is csak lappangóan tengő életet halálra dermesztve. A hosszú farsangi idény iparosainknak csak hitelkönyv-lajstromát nyújtá meg, de korántsem lendite a szükségen, s a küszöb előtt álló józsefnapi vásár is csak az esetben reméltet, de csak reméltet némi kedvezőbb fordulatot, ha a közlekedés javultával a külkereskedelem befolyása nem gátoltatik többé. Gabnaforgalmunkra nézve csaknem egész február hó, piaczunk egyébkori élénkségét tekintve, nyomtalanul tűnt el, mig legvége s e hó eleje némi kis lendületet hozott, a mennyiben Olaszország s a Rajnavidék részéről némi érdekeltség kezde mutatkozni, mely buzaforgalmunkat 45,000 mérőig rugtatá; a rozsét pedig mintegy 8—10 ezer mérőig. Az árak ma igy jegyezvék : Bánsági búza 84—87 ftos : 2 ft 55—90 kr. — ugyanaz 87—88 ftos : 2 ft 90—3 ft 15 kr; — tiszai 84—87 ftos: 2 ft 55 kr. — 3 ft; — 88— 89 ftos: 3 15—30 kr; — fehérmegyei 84—86 ftos: 2 ft 50—80 kr; — bácskai 85—86 ftos: 2 ft 75—85 kr. Rozs 78—80 ftos: 1 ft 65—85 kr. — Serfözöárpa szlavóniai 70—72 ftos : 2 ft 20— 40 kr; fehérmegyei 69—71 ftos: 1 ft 30 —50 kr. — Abrakárpa 68—70 ftos: 1 ft 20—30 kr. — Zab 45—50 ftos : 1 ft 15—2ö kr. — Kukoricza 76—79 ftos : 1 ft 35—45 kr. Magyar értékpapírokban is ez alkalommal csak csekély forgalomról tehetünk jelentést, az árak azonban szilárdságukból mit- sem engedtek: kereskedelmi bankrészvények 702 ft, pesti takarék- pénztáriak 1030 ft, budaiak 443 ft, magyar biztosításiak 728 ft, Pannónia kölcsönbiztositásiak 390 ft, iparbankiak 228 fton keltek, mely árak azonban a hét végén nehány forinttal emelkedtek is. Gyapjúból 200 mázsa kelt el, mely összegből 50 mázsa a külföld, 150 pedig brünni gyárosok által vásároltatott meg. Időjárásunk két nap óta komolyan tavaszivá kezd válni, gyenge északai fagyokkal, mely utóbbiak a hó rögtöni olvadását gátolván, az árvizektőli félelmet némileg eloszlatják. V. F.-4 TÁRCZ A. Megőrizte, mint Serédy uram Kassát. — Történeti beszély. — (Folytatás.) IV. Serédyéknél Nagyidán aligha rósz rendben nem volt a ház szénája, mert az öregur, a szeretetteljes mama és Anikó néni minden interpellátiója daczára is összetört vagy hat tányért, és tiz kávésedényt, és vad dühében tán még legkedvesebb ivópoharának is áldozatúl keilend esnie a rendkívüli megrázkódtatás következtében, ha ugyan az történetesen nincs ezüstből. Dúlt, fúlt, reggeltől estig csapdosta az ajtókat, és szidta rettenetesen a jánospártiakat, és pedig szokásán kívül erősen. — Ugyan mi okozhatta a jó öreg kedélyében e rendkívüli változást ? Ezt suttogták a cselédek egymás közt a konyhában, az ud- vaion, a fészer alatt, az istállóban, meg mindenütt, a hol csak a Sertdy-czimer uralkodott. Senki sem gyanította az okot, csak Dóra, az a gyönyörű, ábrándos ftketeszemü leány, ki szobájába félrevonulva könyeivel áztatá gyönvtrü arczát, és még Anikó néni, ki előtt Dóra felfödözte a titkot, mely Serédy Gáspár uramban ily hirteleni változást idézett elő. Az öregur pedig mindegyre dühöngött, mint a vulkán, mely kitörni készül. — iestye fattya, átkozott kölyke ! még a házam küszöbére meri tenni a lábát; még találkozásra meri hívni leányomat, kit jobban őrzök, nintha egy akkora darab gyémánt volna, mint maga; hogy . . . erre, arra, meg amarra . .. még utóbb annyira telebeszéli gyönge fejét, hvgy . . . .Pedig ilyen léhütönek csakugyan nem neveltem leányom», . .. Hogy ezek . szép czimek kit illettek, gyaníthatják olvasóim. Es egy kis padarabbal kezében belépett Dóra szobájába, ki reszketett, mint anyárlevél, melyet pajzán szellő hoz mozgásba, és vörösre sirt szemelkel, s halvány arczczal várta a szigorú apától Ítéletét. — No, kedves lenyom, hogy érzed magad ? . . Mit látok, te sírsz? . . Ha tudtam volna, hogy most is imádott mákvirágoddal foglalkozol, bizonyára nem háborgatlak . . . Ismered-e e levélkét ? Nézd meg jól, ott találtam a virágágyak közt, bizonyosan úgy vesztetted el . . . — Atyám! kedves atyám ! — szólt Dóra, kit ez izgatott állapot, százszorosán érdekesebbé tön, olyan volt, mint a szerelem megtestesített mártírja, két csillogó könycseppel éj szemeiben. De már erre az öregur is majd elfakadt sírva, erre a tekintetre nem volt elkészülve. — Adta leánya, egészen megboszorkányozza az embert, nem csodálkozom, hogy az a lurkó belebolondult, — mormogá magában. — De már édes kedves leányom, — szólt, elvesztve minden tüzét — hogy tudtad ezt tenni ? — Szeretem! — szólt szilárd hangon, a mennyire zokogása engedé. Valami oly kimagyarázhatlan erő rejlett e kifejezésben, a mely az öreget megnémítá. — Ej, dehogy szereted ! Ha atyádat, anyádat szereted, mint jó gyermeknek kell, úgy lemondasz erről a.. . — Nem, nem lehet! Soha! —válaszolt szilárdan Dóra, kinek a kétségbeesés kétszeres erőt kölcsönzött. — Elég!.. Holnap bemégysz Anikó asszonynyal kassai lakásunkra, büntetésed az lesz, hogy nem vehetsz részt a mulatságokban, melyeket itthon tartunk. * # * Aki a kalendáriumban járatos ember, tudhatja, hogy micsoda nevezetes nap az a deczember negyediké. Nem, mintha ezen a napon födözték volna fel Amerikát; sem, mintha e napon ment volna végbe a Waterlooi ütközet; sem azért, mintha e napon jelent volna meg az „egyetemes bécsi hírmondó“ első száma: hanem csupán azon okból, hogy mikor egy- gyel előbbre, vagy hátrább nem ugrik, mindig ezen napra esik — Borbála napja. Lévén pedig Serédy Gáspár uram hitvestársa, született nemzetes Kulcsos Borbála asszonyság, e napon ősi szokásként a család apraja, nagyja együtt szokott lenni, s szép módjával tisztelkedni Nagyidán, nemzetes Borbála asszonyomnál. Hogy aztán erről a családi ünnepélyről valahogy elmaradjon Serédy uram,
