Eger - hetilap, 1865

1865-01-12 / 2. szám

III. évfolyam.

2. szám.

Januar 12-én 1865.

Előfizetési dij:

Egész évre . . 5 ft — kr

Félévre . . . 2 ,, 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „

Egy hónapra . — 44 „

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön,

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. KIftfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és Jen tsch O

könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal.

Kifizetési fölhívás

az

EGER

czimü, vegyes tartalmú hetilap 1865. évi folyamára.

Előfizetési föltételek:

Egész évre

...............................5 frt — kr.

F

élévre.............................................2 „ 50 „

N

egyedévre...................................1 „ 30 „

E

gy hónapra...............................— 44 „

A

z „EGER“ kiadó hivatala.

(Lyceumi nyomda.)

Hogy mérünk légsúlymérővel magasságokat ?

(Vége.)

Mindenekelőtt figyelembe veendő, hogy a melegség minden testet kiterjeszt, hogy tehát a higany a légsúly - mérőben annál magasabban áll, de maga a levegő is annál inkább ritkul, s tömöttsége és vele együtt nyomása annál inkább fogy, mennél nagyobb a hőmérsék, mely mellett az észlelet történik. Másodszor: hogy a nedves levegő a meleg által valamivel nagyobb mértékben kiterjesztetik, mint a száraz. Harmadszor: hogy a földnek önmaga körüli forgása következtében középfutóerő keletkezik , mely a testek súlyát csökkenti, kisebbíti. E csökkentés mennyisége a középfutóerő nagyságától függ, ez pedig a föld egyenlítőjén legnagyobb, mig a sarkokon teljesen elenyészik. A középfutóerő következtében tehát a lég súlya is kisebbül, még pedig egyenes arányban a föld- ielület egves pontjainak földrajzi szélességével.

Mindezeket összefoglalva a magassági képlet tehát a következő tagokból fog állani : 1-ször: a légsúly- mérőnek a felső és alsó állomáson észlelt állásából;

2-szor: a szabadlevegőnek a felső és alsó állomáson vizsgált hőmérsékéből; 3-szor: az észleleti helynek földrajzi szélességétől függő, s a fu- tóerőnek a légnyomás mennyiségére gyakorlott hatását kifejező tagból; 4-szer :a levegő nedvtartalmától függő tagból,és végre 5-ször: egy állandó mennyiségből, mely vagy a levegőnek és a higanynak tömöttsége közt fönnálló ismeretes arányból, vagv közvetlen háromszögtani mérésekből meghatározható, és mely 18336 franczia meternek találtatott.

Az elősoroltakból kiderül, hogy a magassági képlet nem egyszerű; de kellő figyelem mellett és pontos eszközökkel mégis elegendő pontossággal nyerhetjük belőle a keresett magasságot. Azonban még a legügyesebb észlelő sem számíthat absolut pontos eredményekre, részint azért, mivel észleleti hibák elkerülhetlenek, részint pedig azért, mivel maga a magassági képlet oly feltételeken nyugszik, melyek nem mindazon körülmények közt helyesek, melyek mellett magasságmérések történnek.

Jelesen említendő itt:

1) Hogy a hibák első forrása már az észleletekben rejlik. Majdnem lehetetlen a higanyoszlop magasságát egy ötödrész vonalnál pontosabban észlelni. Hogy paránymérővel (noniussal) apróbb részeket is megmérhetünk, azt mindenki tudja, ki az ily dolgokhoz ért, de ebből nem következik ám az, hogy a végeredmény is hasonló pontossággal bir, sőt gyakran épen annál nagyobb hibákat követünk el, mennél apróbbak a részek, melyekre a paránymérő fel van osztva: mert a finomabban felosztott paránymérőnek helyes beillesztése több időt igényelvén, az észlelő tovább időzik a légsúlymérő előtt, teste melegsége tovább hat a higanyoszlopra, mint ha a paránymérő nagyobb részekre van osztva, beillesztése tehát hamarabb végrehajtható. Ide járulnak még a hajcsövesség-, az osztás-, a mérlemez (scala) hőmérsékokozta kiterjedése- vagy összevonulásától, végre a szem elhelyezésétől származó hibák, úgy, hogy a pontosságnak fönnemlitett határa ellen alig lehet kifogásunk.

2) Még kevésbbé mérhetjük meg teljes pontossággal a légsúlymérő higanyoszlopának hőmérsékét. Itt a pontosság határa fél fokra rúg, minthogy a meleg a légsúly - mérőhez erősitett hőmérőre és a légsúlymérőben foglalt higanyoszlopra nem egyenlő gyorsasággal hat, kivált ha a légsúlymérő tokja fiiból készült. E hiba megszüntetéséről az újabb szerkezetű légsúlymérőkön gondoskodva vau ugyan, de egészen mellőzve még sincsen.

3) Még bajosabb a szabad lég mérsékének pontos meghatározása, minek oka az, hogy igen-igen nehéz úgy elhelyezni a hőmérőt, hogy rá egyedül a meleg hasson, ne pedig egyetemben a közvetlen napsugarak, a szél, az eső, a köd, vagy más légtünemény is.

4) A magassági képletben is rejlik a hibák egyik oka. Mert e képletben egy állandó mennyiség fordul elő, melynek értéke vagy a levegő tömöttségéből, vagy közvetlenül végrehajtott háromszögtani mérésekből származtatik le. A meghatározás első módja teljes egyensúlyt tételez föl a légkörben, mely szorosan véve, soha sem létezik, a másik mód szerint nyert értéke pedig az állandó mennyiség! nek, egész pontossággal csak oly körülmények közt volna