Eger - hetilap, 1865
1865-03-02 / 9. szám
bavehető csekélységre leszállítva. A villany egy pár óra | alatt egész Európában szórja szét egy-egy jelentékenyebb esemény hírét, vagy a hatalmasok esetleg kifejezett s a közviszonyokra vonatkozó czélzatát. A kutató ész legújabb fölfedezménye : a p e t r o 1 e- u m, magyarítva k ő- vagy ásványolaj — ámbátor nagyszerűségre nézve a fönnebb említett vívmányokkal vagy például a fényképészettel, a versenyt ki nem állja ; mindazáltal, a mennyiben hasznossága rövid idő alatt a falusi kunyhó lakójánál is ismeretes lett, s az üzletvilág jelentékeny czikkét teszi, megérdemli, hogy egy fran- czia közlemény után a következő ismertetését adjuk. Északamerikai Pennsylvánia nevű állam nyugati részében, nemkülönben Ohio tartományban a pusztai nép régóta ismerte az ásványolajat, mely leginkább az Alleghany hegylánczolat vizmedenczéiben, s az ide leszármazó csermelyekben található, sőt a kutakból is meregették; hasznát azonban nem ismervén, azt inkább káros elemnek tekintették, a mennyiben a vizet ihatlanná tette. 1859-ben történt először, hogy az Alleghany-k szomszédságában azon gondolatra jöttek, hogy a palakő s az ezzel rokonnemű ásványokban található olajat elkülönítsék és használhatóságát megkísértsék. Egynémely észlelők ugyanis tapasztalták, hogy némely patakokban a gátak által feltartóztatott, vagy a melléktócsákban megállapodott víz felszínén olajtartalmú hab képződött. Észrevették továbbá, hogy némely posványok szélein zsíros folyadék szivárgott ki, melyet széngőz tartalmú buborékok borítottak el. A tünemény végre arra bírta a vizsgálódókat, hogy kutakat ássanak oly helyeken, hol az ily folyadékok legnagyobb mértékben mutatkoztak; remélvén, hogy igy az ásványolaj leszivárogtatható csak úgy, mint az artézi kutakban a viz. A próba sikerült; minek láttára sokan hozzáláttak a kutak ásásához, s rögtön jelentkeztek vállalkozók, üzérek a világ minden részéből, kik a tértulajdonosokkal szerződésre lépvén, ezek számára az általuk nyitott kutak terményének felét engedték át, vagy évi határozott jövedelmet biztosítottak nekik. 1860-ban egy élelmes vállalkozó nagyobbszerű tért foglalt el. Törekvését oly siker koronázta, miszerint rövid idő alatt, valóságos forrásra akadt melyre gőzerejü szivaty- tyut alkalmazván, roppant mennyiségű kőolajat nyert. Azontúl az ásványolajos tájakon oly kutatási láz szállta meg az embereket, minő egykoron Californiában az arany- keresés után uralkodott. Egynémely földbirtokos ilyetén vállalkozás utján rövid idő alatt milliónyi vagyonra tett szert. Az év vége felé több mint 2000 kút volt tevékenységben, s ezek közt találkozott olyan is, mely naponkint kétszáz mázsa olajat adott ki. Mai nap már olyan kút is létezik, mely hatszáz lábnyi mélységű s huszonnégy óra alatt 567 mázsa olajat ad ki. 1863-ik év tavaszán egész Pennsylvániában az olajtermelés hetenkint 567,000 mázsára emelkedett. A kutásás nagy veszélylyel van összekötve, ennélfogva a muukálat körül igen nagy óvatosság kívántatik. Az ásás alatt és után jó ideig akut torkolatából roppant meny- nyiségtí légszesz gőzölög ki, mely a levegőt több napon át megtölti, s a legcsekélyebb szikrától meggyulad. Ez okból a források közelében dohányozni, vagy pedig tüzet rakni szigorúan meg van tiltva. A múlt év óta ezen szigor egy előfordult nagy szerencsétlenség következtében ket- tőztetve van. Történt ugyanis, hogy nagy légszeszkigő- zölgés alkalmával egy a kuttól ezer lépésnyi távolságra fekvő kéményből égő szikra vegyült közbe, s ennek következtében pár nap tartama alatt s egész mérföldnyi kiterjedésben valóságos lángtenger keletkezett, mely által számtalan munkás s egy gazdag vállalkozó életét veszté. Az ásványolaj eredeti állapotában különbözik attól, mely a kereskedésbe adatik át Átlátszó edényben a világosság felé tartva, sötétbarna folyadéknak látszik. Meleg időben megsiirvedik, s ilyenkor sajátságos s igen kellemetlen bűze van. Csak hosszabb ideig tartó tisztítás, illetőleg finomítás után, mely a környékbeli e czélra készült gyárakban megy véghez — nyeri azon átlátszó fehér színét s folyékonyságát, mely immár mindenütt ismeretes. Az ásványolaj szállítási nehézségei nem csekély gondot okoznak a vállalkozóknak. A tonnákban való szállításnál a legfőbb akadály az, hogy az ásványolaj nem szívódik be, vagyis nem dagasztja meg a fát, s ez okból a porosokon sokszor keresztűlüti magát; e mellett a rendes utak hiánya miatt a közlekedés, illetőleg szállítás igen bajos; de különben is a termelés vidékein az ásványolaj készletei roppant mennyiségben vannak összehalmozva; innen van, miszerint már is a tovahajtásra alkalmas alag- csövezet vagy csatorna létrehozásáról gondolkoznak a termelés helyszínétől egész Kiltanningig, vagyis negyven mérföld hosszúságban; honnan aztán a szállítás New- Yorkig könnyen eszközölhető; oly vállalkozás, mely megfelel az amerikaiak vállalkozó szellemének, mely már eddig is bámulatos dolgokat hozott létre. 1862-ben a finomított kőolaj New-Yorkban 40 centimen, vagyis annyi krajczáron kelt fontonkint; azóta ára már nálunk is, mint átalán tudva van, jelentékenyen alábbszállt. Canadában, Kuniskillen város és Blackreck erőd szomszédságában, a great- western-i vasút Wyoming nevű állomásától négy s St.-Lőrincz folyó Sarnia nevű kikötőjétől 27 mérföldnyire már régóta fölfedezték a kőolajat. Itt is, mint Pennsylvániában, kutakba szivárogtatják le a kőolajat, honnan közönséges szivattyúkkal meregetik. Sok helyütt pedig Ötven láb mély és tizenöt láb széles gödrökbe gyűjtik, melyek nem egyszer oly gyorsan telnek meg, miszerint a gödrök túláradván, az olaj nagy mennyiségben a szomszéd medenczékbe foly át. A canadai kőolaj súlyosabb, sűrűbb s sötétebb színű a pennsylvániai nál; a mellett a szaga is kellemetlenebb; azért kevésbbé keresett, mint emez, ámbátor azt tartják, lángja fehérebb és élén- kebb. (Vége köv.) Farsang végén. Verpelét, február 22. Egy pár nap és a farsang végére értünk már. Máskor ez időtájon többet tudtunk a farsangról. Feltűnő jel, hogy a csaknem már elhaladt évszak daczára, a múltakhoz képest oly keveset hallottunk s olvastunk a farsangról, a bálokról. — E helyett az emberek, ujságirók összesúgnak, búgnak és beszélnek arról, a miről azelőtt csak a pénzmaggal kereskedő rejtélyes és fontoskodó képű börzei sárkányok beszéltek: — t. i. a pénznek szűk voltáról, melyet a bölcs finanzierek különféle műszavakkal oly épületesen tudnak magyarázgatni, Én azt tartom, hogy midőn agazdag emberek panaszkodnak pénzhiányról, az azt szokta jelenteni, hogy különösen sok kiadni való pénzük j van; az hát nem volna baj, ha csak a börzianerek sava- ' nyu rókaképeivel találkoznánk. Hanem mikor a szegény
