Eger - hetilap, 1865
1865-02-16 / 7. szám
tése meg nem veszi, csak a román falusi gazda. A polgári osztály jelentéktelen; ezek a szükségeseket vagy a helybeli nem-románoktól, vagy párizsi iparosoktól szerzik be. A mesteremberek közöl legnagyobb számmal vannak képviselve a csizmadiák, szűcsök, kerékgyártók és kovácsok. A csizmadiák főleg festett zsinórok s apró rojtokkal szegett sárga és piros czipőket készítenek, továbbá óriási csizmákat s bocskorokat. Legjövedelmezőbb a szűcsmesterség, mert a szűcs szabó is egyszersmind, és e mellett még kertjét vagy földjét művelheti. Különben a szegényebb sorsa románok fuvarosok, béresek, pásztorok, teherhordók sat. Némileg még a kereskedésre látszik e nemzet hivatva lenni, mert a vásárokon nagy számmal vau képviselve. Erdély némely városaiban leggazdagabb kereskedők s bankárok a románok: a marhakereskedésben legfürgébbek s vállalkozóbbak a románok, a legtalálékonyabb, s raffi- nirtabb csempészek hasonlóan románok. Kizárólagos kereskedelmi czikkök a szarvasmarha, és a mit mi vegyeskereskedés alatt értünk. Csempészeti czikkek pedig: czukor, kávé, só, dohány, vászon és török szőnyegek. Az állam által felállított pénzügyőri és cordonhivatalok daczára is Moldva- és Oláhország határain ezrekre megy a csempészek által okozott kár. A román szellemi életében első helyet foglal a dal iránti előszeretet. Álljon vagy járjon, ő énekel, dalol. Azt hinné az ember, hogy a csehektől akarják e részben az elsőséget elvitázni. Azonban idáig még nem tűnt föl román tehetség az ének és zenében. Énekük nem is szép mindig, mert nagy szerepet játszik benne az orr. Derült szivömlengéseiben csak a tánczdalnak van a román előtt becsülete. Minthogy hajlandó a búskomorságra, azért igen gyakran belső és külső életére vonatkozásokkal teljes, érzelemdús, bús dalokat dúdolgat. Jellemző a paraszt énekében az, hogy a dal minden versszakát bizonyos hanggal előzi meg, melyet addig húz, hajtogat, mig szúszszal bírja. A román nép zenéje panaszos és lágy, gyakran a hősies lelkesültség kinyomatát viseli magán. Talán a hárfát kivéve, minden hangszert használ. Korcsmákban, nyilvános mulatóhelyeken, lakodalmakban, a zenét nagyobbrészt czigányok kezelik. A román a házaséletnek sem ellensége, mit eléggé O’ o O látszik igazolni az is, hogy nem ritkán 20 — 23 éves ifjak már családapák. Innen magyarázható a roppant szaporodás. — Az erdélyi szászok, kiknél az ikerszülések igen divatosak — sokat panaszosodnak ez áldásos szaporodás miatt. A házassági ismeretségek rendesen vasár-és ünnepnapokon, a korcsma előtt tartatni szokott tánczmulatságok alkalmával köttetnek. Ha a szerelmes pár tisztába jött egymással, a szülők pedig gyermekeik óhaja- s nézeteiben megegyeztek, akkor a lakodalomrai készület veszi kezdetét, pap, szomszédok, rokonok meghivatnak. Az összeke- lésre kitűzött napon templomba indul a mintegy 20 személyből — legények, leányok s czigányokból álló násznép. Van ilyenkor zaj és lárma, kurjongatás, ostorpattogás, hegedűszó! A menyasszony feje a melléig fehér posztóval födetik el, mig csak a templomból a lakodalmas házba vissza nem térnek. E szokásos arczelfodés már több visszaélésre nyújtott alkalmat: a vőlegény nem azzal esküdött össze, kivel akart. — Tudunk egy történetet, mely egy erdélyi román faluban előfordult. Ugyanis egy csinos román leányt megkért kedvese; minthogy a románoknál életkor szerint szokás férjhez adni a lányokat, a lány atyja nem akart beleegyezni a dologba, mig öregebb, skevésbbé csinos lányát férjhez nem adja. Nehogy azonban túladjon a gazdag vőlegényen, később megadta beleegyezését. Esküvő után lefödetvén a menyasszony, hát a vőlegény rettentő bámulatára a szép fiatal helyett, az öregebb állt előtte, mint neje. A vőlegény dühe határt nem ismert, s érezhetőleg is mutatta nemtetszését, úgy, hogy a szemfényvesztők jónak látták, lábaiul elállni. Végre a sok édesgetésre szelidebb lett. Ekkor előjött az öreg is, himezett hámozott, ígért vejének mindent, két ökröt, egy tehenet, sz. György napjára, vagy Mária születésnapjára pár uj csizmát, karácsonra báránybőrsapkát; ások Ígéretnek béke lett a vége. — Esküvő után asztalhoz ülnek, 2 — 4 czigány hegedűi, az ifjúság a ház előtt vigad, tánczol, s hogy annál nagyobb legyen a zaj, a házhoz jó ismerős legény rozsdás pisztolyból durrogtat. Sajátságos a román temetés is. Ha meghalt valaki a háznál, a templomból azonnal zászlót vagy szent képet hoznak, s a kapura függesztik, vagy az ajtó előtt fölállítják. A gyászmenet minden keresztuton megáll, és egy evangélium elolvasása, imák s füstölések után tovább halad, így aztán egy temetés 4-5 óráig is eltart. A holttestet ritkán viszik emberek, hanem a gazda befog két ökröt, s fölteszi a koporsót szekerére. Halottját ritkán gyászolja a román; de ha mégis gyászolná, ezt úgy mutatja meg, hogy télen, nyáron, hon vagy a mezőn fövegetlen jár. Vallásra nézve részint egyesült, részint nem egyesült görögök. A nem-egyesültek a karloviczi patriarchától függnek. Templomaik mind byzanti stylben épültek, több torony és kúppal. A templomban csak egy oltár van, ez azonban egy bolthajtásig érő, gazdagon aranyozott, apró faragványok s kis olajfejtvényekkel czifrázott deszkafal miatt nem látható. E válaszfal előtt a mise- s énekkönyvek számára szőnyegekkel bevont állványok alkalmazvák. A falak- és boltozatokra szentek képei festvék, s a lehetőségig faragványokkal s domborművekkel czifrázottak. Az áldozat és áldozásra az ismert kovásztalan ostya helyett kovászos kenyér siittetik. A harangok mellett még egy, két kötélre kötött deszka is van, melyen zörögve tudatják a hivőkkel az istenitisztelet idejét. Orgona sehol sincs, ezt a pap és kántor éneke pótolja ; közösen sem énekelnek. Ha egy futó pillantást vetünk még e nép sajátságaira s magára a népre, be kell vallanunk, hogy e nemzetnek igen sokat kell képződnie, mig eléri a szellemi műveltség azon fokát, melyen jelenleg Európa sok nemzete áll. Habár nem tagadhatjuk, hogy az újabb s legújabb idők oly nagy befolyással voltak e nemzetre, hogy lassankint minden tekintetben nagyobbszerü lendületet nyerend. Még 1848 előtt a gymnasiutnok, reál- és népiskolák alapításáról fogalma is alig volt, jelenleg azon városokban, melyekben a román elem nagyobb mértékben van képviselve, e tekintetben is nagy az ösztön. A kültanintézetekben nyert képzettség következtében több egyéniség tűnik már is föl a szellemi és politikai határon. De az elhanyagolt népnevelésre is kezdenek gondot forditani. Könyöradományrai felhívás! Midőn az 1863-ik évi aszály hazánk egyik részét sújtotta, akkor Marmarosmegye lakosai az elsők között voltak, kik könyöradományaikat hazafias résztvevő kebellel magyar testvéreik Ínségének enyhítésére feláldozták. Most azonban ugyanazon marmarosi népet az éhhalál veszélye fenyegeti, mert a múlt évi példátlan elemi csapások több nemei által szokott élelmi czikkeitől megfosztat-
