Eger - hetilap, 1865
1865-02-09 / 6. szám
47 Néhány pillanat múlva egyedül valók Anatoléval, nyakamba borult, megcsókolt mindkét arczomon, azután eltávozott, hogy kö- nyeit elrejtse. — Anatole! kiáltám, hova mégysz ? Megfordult. — A remeteségbe, feleié, s tovább folytató útját. A remeteségbe, gondolám, ez talán megmentheti. Azután ágyamra vetém magam, de lehetetlen lön aludnom. Reggelig vártam Anatole visszatérésére, de nem hallottam belépni. Hat óra felé egy pór levelet hozott, melyet Stern kisasszony irt, s igy hangzott: „Midőn ezen levelet meg fogja kapni, már távol leszek Weilertöl, és kétségkívül már tudni fogja azon borzasztó drámát, mely remeteségemben lejátszatott. Sietve irok, minden tagomban reszketve amiatt, mi itt történt; szolgám a málhákat rendezi, és a kocsi, mely Constanzba visz, ajtóm előtt áll. „Tegnap egészen egyedül valók, hiában keresve az okot, mely miatt Anatole engem igy magamra hagyott. Azonban azt gondoltam, hogy önt elkísérte a szomszéd városig, mert már önt a párisi utón véltem. Sokáig virrasztók, és még zongorám mellett ültem, midőn zörejt hallottam hátam megett. Azon pillanatban szobám ablaka borzasztó robajjal felszakittatott, én rémülve emelkedtem föl, észrevevén Derly urat, ki hozzám jött, az erkélyen mászva keresztül. Arcza borzasztóan sáppadt volt, színtelen, és homlokának izmai rémületesen összeránczolva. „A félelem nem engede szóhoz jutni, futni akartam, öreg ne- velönömet hivni, de lehetetlen volt, csak egy lépést is tennem. Egy támlányba roskadtam, inig Anatole mereven bámult reám. — „Asszonyom! mondá, felém közeledve, Emilia meghalt! — „Ez nagy szerencsétlenség, szóltam, egy kissé erömhöz jutva, tudom, hogy ön e miatt sokat szenved, de az óra roszul van megválasztva arra nézve, hogy fájdalmát velem közölje. Mit gondolnának az emberek, megtudva, hogy ön éjjel jön hozzám ?! „Úgy látszott, nem értett meg. — „Ön jegyesem, folytató, arám Isten előtt. Én felkérni jöttem önt, hogy az utolsó útra jöjön velem, én egyesülni akarok nővéremmel. „Ez megörült, mondám magamban, de hogyan távolitsam el? Valakit hívni lehetetlen volt, elhitetni embereimmel, hogy ezen egyén csak azért volt nálam, hogy az utat megmutassam neki, any- nyit tenne, mint magamat gyanúsítani anélkül, hogy öt megmenthetném. Derly ur lábaihoz vetém magam, s kértem a távozásra. Jőjön holnap, mondám neki, holnap együtt fogjuk siratni azt, kit ön elvesztett, de az Isten szerelmére ! távozzék, mert érzem, hogy elájulok. — „Matild! mondá nekem, ön fél a haláltól, az élet oly szép önnek, ... ki sohasem szenvedett. Én elutazom egyedül, de engedje kimondanom, hogy én önt nagyon szerettem, és e szerelem az, mely engem megöl. Ez nem szemrehányás, én boldog pillanatokat köszönök önnek, melyekről utolsó leheletemig megemlékezem. Ön sir, e könyek bizonyára az elsők, melyeket kiöntött, de fel fognak száradni hamar; boldognak érzendem magam siroinban, tudván, hogy valaki gondol rám. „Mig Anatole beszélt, zokogtam, mert érzém, hogy a mit mondott, igaz, és hogy meg akar halni. De nem tudtam neki mit felelni. . . . . ő valóban örült volt! „Megfogta kezemet, s óriási erővel szoritá, azután lehajtott, hogy megcsókolja.— Menjen, mondám neki, ime a nap fölkelt, mi csakhamar látni fogjuk egymást. — „Én elmegyek, felelt, miután ön elűz, de nem fogjuk többé látni egymást. Isten önnel! Mi talán mind a hárman boldogok lettünk volna, mormogta zokogva, de a szerencsétlenség, mely engem üldöz, nem fog elhagyni e világon ......... „Ezen szavakat mondva, a kunyhó erkélyére ment, mely alatt, mint ön tudja, borzasztó mélység tátong. Követém. „A nap első sugarai kezdék a látkört megvilágítani, és láttatni engedék Anatole borzasztó helyzetét, ki örülésében nem gondolva a veszélyre, az erkély széle felé huzódék. „A csengetyüzsinórhoz ugrottam. „— Segítség ! kiáltám. „E kiáltásra Anatole megfordult, elhibázta a lépést........egy z uhanás......... s elvesztettem eszméletemet. „N evelönöm gondoskodása magamhoz téritett; azonnal rendelést tevék a késedelem nélküli elutazásra. Ön meg tudja érteni, hogy nem maradhatok tovább. Hála a rejtélyességnek, melylyel körülvevém magamat, sürü fátyol fogja födni a történetet, és el tudhatok kerülni egy meg nem érdemlett szégyent. Ön egyedül ismeri a talány kulcsát, őrizze meg titokban. „Szükség, hogy röviden végezzem be a szomorú elbeszélést, mert az óra közeledik, és én kényszerítve vagyok futni, mint egy bűnös. Derly ur meghalt, szolgám egy moh-ágyra helyezé testét az erdő bemeneténél, ott fogja találni, ha ön levelemet előbb kapja meg, mintsem ez uj szerencsétlenség hire fülébe menne. Ha valamikor Bécsbe jő, látogasson meg; ott fog találni, mint aggleányt, és akkor hidegvérrel beszélhetünk e borzasztó eseményről, mely ma mindkettőnket sújtott. Matild.“ Egyenesen a remeteségbe mentem. A levélben kijelölt helyen találtam barátom hulláját. Eltemettük Weiler sirkertjébe, Emilia sirja mellé. Fervalné, én s néhány pór voltunk az egyedü- liek, kik e két szerencsétlent utolsó lakhelyükre kisértük. Sir William nem jelent meg többé. Mi Dufour urat illeti, ö elutazott családjával Anatole halála napján, erősen zúgolódva a szerencsétlen két eset miatt. Az emberek különfélekép gondolkoztak e szerencsétlenekről, a rágalom a halottakat sem kíméli..... szolgáljon az elbeszélés védelmükre ! ........ — ■ Ez a Derly ur örült volt, mondá egyik a hallgatók közül. — Költő volt, mondá a másik. — Mindenesetre egyik a másikat kiegészíti, szólt a harmadik. — Én, uraim ! mondá a grófnő, én hiszem, hogy Derly ur- i nak nemes szive volt, melynek sokat kelle szenvednie, és kinél a | szenvedés hamarabb megölte a szellemet, mint megölhető a testet. (Francziából.) V—e. Vegyes hírek.-j-(Az egri ál 1 a m v iz s gál a ti bizottmány) következőleg állíttatott össze : elnök : mlgos Földváry János, Heves és ! K.-Szolnok t. e. megyék föispáni helytartója ; alelnök: Gál János, j megyei másodalispán, tagok : Szalay József, dr. Vida József, dr. | Hubert János, dr. Horváth János r. ny. jogtanárok, Hanák Sándor, Sávoly Lajos, Bolváry Antal tvszéki bírák, Mártonffy Lajos, Szu- ■ háriyi János hites ügyvédek. (A „Sürgöny“ Fenyvessy Ferencz ügyvédet is említi, ki azonban még az 1863. év nyarán elhunyt.) f (Fogadalomtétel.) Az egri angolkisasszonyok intézetében f. hó 2-án megható ünnepélynek voltunk tanúi. Ugyanis e napon tette le egy angolhölgy-ujoncz, Ürményi Emilia kisasszony, fogadalmát érsek ö nagy méltósága kezébe, ki a fogadalmat tevő szűz - höz atyai szeretetet lehelő, megható szavakat intézni kegyeskedett. A fogadalomtétel után a szent misét, számos segédlettel, ö nagyméltósága mutatta be a Mindenhatónak az ájtatoskodókkal zsúfolásig telt kápolnában. — (Jótékoriyczélu h a n g ver s e n y.) Mint halljuk, városunkban a bekövetkező böjt folytán hangverseny fog ren- deztetni az árvamegyei szükölködők javára. Ezen, már nemes czéljánál fogva is széles pártolásra érdemes vállalat, még válogatott tartalmú programmja által is — a mennyiben abban a classicai zene is képviselve leend — figyelemre méltó
