Eger - hetilap, 1865
1865-02-09 / 6. szám
44 vége előlhátul lefügg. Gyakran a széles karimája férfi- ; kalapokat is fölteszik. -- Ha szép az idő, akkor a leányok födetlen hordják fejüket; ilyenkor aztán két részbe fonják hajukat, s hátukon lebocsátják. E szép barnák több sor festett üveg-gyöngygyel ékitik föl magukat, mit a gazdagabbak értékesebb pénzdarabbokkal— úgymint húszasok, tallérok, orosz rubel és csillogó aranypénzekkel egészítenek ki, miket átfúrván lánczformári összefűznek. Szegény falusi lányok mezítláb járnak, kiktől a tehetősbek sárga czipő vagy puha borjubőr-csizmával különböztetik meg magukat. Télben a bundácskára is rákerül a sor, ezt azon- j ban nagyon kímélve, ritkán hordják. A nagyobb bunda családi kincs és tulajdon, mert ez apáról fiúra marad, s a család minden tagja viselheti. Mintha mindannyi jeges medvét látna az ember, midőn esős időben egy csapat román a szomszéd helységbe sétál. A városiak eddig franczia divata öltönyt viseltek, de 1861. óta nemzeti sajátságokat keresnek. Igazat mondva, az erdélyi román viselet, mit ők nemzetinek neveznek, csak a magyar viselet második, de elferdített kiadása. A románnak eredeti öltönyén kivűl megvannak eredeti ételei is. Sajátságos, hogy minden ételét, de főleg süteményeit egészen vagy részben kukoriczalisztből készíti. Ilyen a tej vagy vízben főzött mamaliga vagy némely I helyen palukesz, ezt friss íróval eszik. Ünnepi ételei egyike a placsinta, ez is kukoriczalisztből készült; de ehhez sok vaj vagy zsir járul; nagy növényleveleken sütik, és savanyu tejföllel elköltik. A kenyeret a szép sárga színű, ugyancsak kukoriczalisztből sütött maloi helyettesíti. Jellemző sajátsága van még e népnek lakhelyeiben, azért tekintsünk szét ezekben is. Mig templomai, különösen a városiak, mondhatni, derék épületek s több ezerbe kerülnek, addig saját lakására kevés figyelmet fordít. A paraszt lakásául egy sárral ragasztott, meszeletlen faházacska szolgál. A belső tér két fő részre van osztva, melyek egyike a lakszoba, másik a gazdasági s más eszközök tartóhelye. A románnak ritkán van két szobája, sha mégis van, akkor a nagyobbik konyha is egyszersmind, hol a tűzhely fölött egy köpenyforma fal emelkedik, mely minthogy nem végződik kéményben, nem is viszi ki a füstöt mind, hanem ez az ablakokon és ajtón keresi a kijárást; miért a házak felső padolata és padlása korommal teljes, a szoba falai pedig a füsttől szép barnák. A házak közönségesen szalmával födöttek. A szoba falai körül falóczák húzódnak, s minthogy ezek az ülő- és fekvőhelyek, azért szőrtaka- j rók és vánkosok hevernek rajtok; ide számítva még a sárral kitapasztott szoba földjébe ásott asztalt, és a lóczákon nyugvó 2 — 3, tarkánál tarkábbra festett és szekrény gyanánt szolgáló ládákat, ismerjük a. román ember bútorát. Vannak még a falakon kiáltó-vörös színre festett szentek képei is. Az ablak négy táblára van fölosztva ; de azért az egész ablak nem nagyobb egy közönséges táblánál. Az ablaküveget sok helyen ökörhólyaggal pótolják. A ház külső falát is prispa nevű lócza köríti. Gondatlanság- vagy társai iránti határtalan bizalomból, ha a román paraszt hazulról távozik, ritkán csukja be mással háza ajtaját, mint egv tölgyfa-kalincscsal, melyhez az ajtón 5 — 6 hüvelyk nagyságú nyilás vezeti a kezet, s igy csak az nem nyitja ki az ajtót, a ki nem akarja. Több helyen azonban lakat is látható. Ez a paraszt lakása. Ettől a polgárok, papok és ne- 1 meseké keveset különbözik, legfölebb abban, hogy a szál- i mafödél helyét zsindely foglalja el, s hogy a fedélzet ge- 1 rincze mindenféle apró taragványnyal czifrázott s a végein esztergályozott oszlopocskák villámháritó-ként állanak s ezek házain itt ott kémény is — vagy a födélzeten ezt pótló nyilás szemlélhető. Ilyenek a városi házak is, melyek nagyobb épületekkel vegyest különös ellentétet képeznek. (Vége köv.) Kereskedelmi s üzletlevelek Pestről. III. Február 5-én. Múlt hó derekátóli tudósításom óta nem igen történt följegyzésre méltó kereskedelmünk terén. Buzaforgalmunk a lefolyt két hét alatt 85.—90.000 mérőre rúgott, melynek több mint fele Trieszt, a Rajnavidék és Sveicz felé szállíttatott, a többit a helyi szükség: emésztette föl. A rósz utak miatti szállitás csökkenése ez utób- bi hétben a búzának 5—10 krraii emelkedését ^eredményezte, s a gabnaárak mainap ekkép állanak : bánsági 84—87 ftos búza: 2 ft 50—85 kr, konkoly nélküli 87—88 ftos: 2 ft 90 kr. — 3 ft 15 kr; — tiszai 84—87 ftos: 2 ft 50—95 kr. 88—89 ftos: 3 ft. 15—30 kr; — f e h ér in e gy e i: 84—86 ftos: 2 ft. 45—75kr; — bácskai 85—86 ftos: 2 ft 70—80 kr. Rozs igen csekély forgalom mellett 78 — 80 ftos: 1 ft 65—85 krig kelt. — Serfözö- á r p a 70—72 ftos : 2 ft 20 —40 kr. — Abrakárpa 68-70 ftos : 1 ft 10—20 kr. Zab 45—50 ftos: 1 ft 10—25 kr. — Tengeri 76—79 ftos: 1 ft 35—45 kr. — Köles 80—82 ftos: 1 ft 50—75 kr. Gyapjuüzletiink az előbbi hétben csekély lévén, ez utóbbiban 1000 mázsára rúgott, mely többnyire a külföld részére kelt el. Az árakban, daczára az igen meggyérült készletnek, nem történt semmi lényeges változás. Az UUman-Szitányiféle gyapjúból 160 mázsát egy franczia kereskedöház 140 ftért vett meg, tehát 14 fttal olcsóbban, mint tavaly. — Gróf Brunszwick-féle gyapjú 70 mázsáját pedig hazai iparunk vásárolta fel, szintén 140 ftjával. Gyapjúról lévén szó, lehetetlen itt föl nem emlitenünk azon körülményt, mely gyapjutermelésünket az angol gyarmatok részéről fenyegeti. Az angoloknak ausztráliai gyarmataik ugyanis ez utóbbi három év alatt 33'/2 százalékkal növelték Angolországban gyapju- szállitmányaikat, melyek a múlt évben 1,287,304 mázsára rúgtak fel. Ha Ausztrália gyapjutermelése az eddigihez egyenlő arányban növekedik, hét év múlva a szállítmányok a harmadfél millió mázsát fogják meghaladni, mely összeggel az európai gyapjutermelök alig fogják a versenyt megállhatni, hacsak idejekorán nem gondolnak valamely módról, mely e nagy valószínűséggel f enyegető esetben segélyükre legyen. V F. Levelezések. Jász-Fél)} szaru, febr. 5-én. Farsang van, a vigalom, mulatság s bolondság ideje; bocsásson meg tehát szerkesztő úr, s a szives olvasó, hogy bolondságokat Írhassak, különösen, hogy az általam rendezett fényszarui szainár-carnevalt leirhas sam. Én teljes életemben a szamárnak mindig nagy tisztelője voltam, nemcsak azért, mert Krisztus Uruukat hordozta egykor, nemcsak azért, mert az emberiséget a szőlőmetszésre megtanította : írva van tudniillik a szamárról, hogy a szőlővesszöt lerágta, s midőn látták az emberek, hogy a lerágott szölőveszö gazdagabb termést ád, mint az épen meghagyott, a szölömetszés gondolatára jöttek: hanem azért is tisztelem a szamarat, mivel páratlan időjós, különb a legjelesebb astrologusnál. XI. Lajos, francziák királya, ki az astrologiát különösen szerette, egy szép reggel vadászatra készült, s megkérdezett egy udvarában lévő időjóst: vájjon reményibe, hogy szép idő lesz, s kimehet-e udvarával a vadászatra? az astrologus azt felelte: „bízvást felség, szép idő lesz.“ — Á király csakugyan elment a vadászatra, útközben azonban találkozik 1
