Eger - hetilap, 1865

1865-12-21 / 51. szám

422

közös ügyek közös alkotmányszerű kezelése Birodalmunk egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan követelményévé vált, mely előtt minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonulnia.

A közös ügyek kezelésének módozatára nézve 1861- dik évi február 26-kán egy nyiltparancsot bocsátottunk közre, mely azonban több oldalról élénk aggodalmakat keltett föl, — minthogy pedig e kérdést nem az anyagi vagy erkölcsi kényszer fegyvereivel, sőt inkább a kölcsönös értesülés és a szükségesség érzetéből folyó meggyőződés alapján hiszsziik egyedül czélszerüen megoldhatónak, f. évi szeptember hó 20-án kelt nyilatkozványunkban fen- nebbi nyiltparancsunk hatályát ideiglenesen beállítottuk, és jelenleg valamint ezt, úgy az 1860. évi október hó 20-án kelt Diplománkat kedvelt Magyarországunk Rendéivel és Képviselőivel érett megfontolás, beható tárgyalás és elfogadás végett közöljük.

Nemcsak Magyarországunk helyesen felfogott érdekei, hanem a birodalom jóléte és biztonsága parancsolólag követelik ez ügynek közegyetértésen alapuló mielőbbi elintézését, hogy ekként egyes országaink alkotmányos szabadsága Népeink benső szövetkezése által tartósan biztosítva, szilárd alapokon fejlődhessék, és örvendetes virágzásnak indulhasson.

Elvárjuk tehát kedvelt Magyarországunk hű Rendéitől és Képviselőitől, hogy érintett határozmányainkat a méltányos békülékenység szellemében tárgyalandják,ósha az e részben fölmerülő aggodalmak eloszlathatók nem lennének, egyedül oly módosítási javaslatot terjesztendnek Élénkbe, a mely Birodalmunk életföltételeivel öszhangzás- ba leend hozható.

Szoros összefüggésben, sőt elválhatlan kapcsolatban áll e kérdés elintézésével az l<S48-iki törvények azon részének átvizsgálata, illetőleg módosítása, mely a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkozik. A mi egybefügg, a minek egymásra kölcsönösen hatása van, ezt a gyakorlati elintézésben egymástól elválasztani nem lehet. Birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják. Bár alaki törvényességük kifogás alá nem esketik, mégis uralkodói tisztünk és népeink valódi javai iránti kötelességünk érzete egyaránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak változatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biztosítsuk.

Szükség tehát, hogy az érintett törvények azon hatá- rozmányai, a melyek fejedelmi jogainkba ütköznek, vagy az ország kormányzatának alakját változtatják a nélkül, hogy azt a Birodalom létének föltéteivel és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével öszliangzásba helyezték volna, gondosan átvizsgáltassanak, és ezélravezető- leg módosíttassanak. Eszközölhető lesz ekképen, hogy Mi is lélekismeretünkben megnyugtatva, a kellőleg átidomi- tott és az utókor számára maradandólag biztosított magyar alkotmányt királyi eskünkkel szentesítvén, föltehessük szt. István Apostoli Elődünk szent koronáját, melybe kedvelt Magyarországunk boldogságát és Népeinek törhetlen szeretetét, legragyogóbb ékszerkint óhajtjuk beilleszteni.

Mint Magyarország koronás királya nem késendlink azokon túl, miket már az 1861. évi april hó 2-ra egybehívott országgyűlés elébe teijeszténk, az országos Főrendek és Képviselőkkel még számos egyéb tárgyra nézve királyi előadásainkat közölni.

Oly tárgyak ezek, melyek a szellemi s anyagi érdekeket tág körben érintik, s melyeknek czélszerü rendezése az ország érzékeny hátránya nélkül továbbra alig halasztható.

Az isteni gondviselés akarata nagy és nehéz feladáso - kát tűzött Élénkbe, komolyakat, és tekintettel az alkotmányos életnek Birodalmunk nagy részében beállott szünetelésére, a felelősség súlyos terhével járókat az ország elébe is. Hinni szeretjük, hogy Fejedelmével egyetértve, az ősöktől öröklött áldozatkészséggel és öntagadással járu- land e feladat megoldásához, annál is inkább, miután azon helyzetben van, hogy midőn erőt és súlyt kölcsönöz, saját erejét és súlyát növeli, midőn emel, önmagát emeli, midőn az Egész íenmaradását biztosítja, saját épségét tartja fenn. Es ha sikerül egy viszontagságos időszak után Birodalmunkat a nehézségek legaggasztóbb fordulatain ez ország támogatásával szerencsésen vezetni keresztül, áldani fogjuk azon perczet, mely abbeli elhatározásunkat szülte, hogy fel- költsük újból és megszilárdítsuk a Fejedelem és ország közötti bizodalmát.

Biztos és szilárd reménynyel nézünk az országosan egybegyült Főrendek és Képviselők őszinte nyilatkozatai elébe, és midőn a magyar országgyűlést ezennel ünnepélyesen megnyitódnak nyilvánítjuk, azon élénk óhajnak adunk kifejezést, vajha sikerülne a kiegyenlítésnek nagy művét Isten segélyével valamennyi Népeink megelégedésére szerencsésen befejeznünk.

Országgyűlési tudósítás.

I.

Pest, decz. 16-án.

(*) A trónbeszéd, melylyel ő cs. s Apostoli királyi Felsége Magyarország közországgyülését f. hó 14-én személyesen megnyitni méltóztatott, valamint hazánk történetében, úgy általában az ausztriai birodalomra nézve uj korszakot, biztosan hiszszük, örvendetes, dicső korszakot nyit meg és képez. Csaknem ezer év alatt, hogy nemzetünk e vérrel áztatott hazát lakja, melyen kivül a nagy világon nincsen számunkra hely, ez az első eset, midőn a magyar király trónbeszédében magyar uymlven szólt a nemzet képviselőihez, és közvetve az egész nemzethez.

A megnyitási ünnepély az előirt progratum szerint ment véghez. Már kilencz óra felé a főrendi tábla tagjait és a képviselőket részint díszes magán-fogatokon, részint bérkocsikon láttuk Budára átmenni, megelőzve és követve úgy a városi lakosság, mint a nagy számmal itt levő vidékiek által, kik mindnyájan siettek résztvenni és tanúi lehetni a nemzet e ritka ünnepélyének, mondjuk ki, dicsőségének.

Tíz órakor a várkápolnában ünnepélye0 „Veni San- cte“ tartatott, melyet a prímás ő eminentiája végzett teljes segédlet mellett. Ó Felsége a szentmise alatt az oratóriumban volt, mig a püspöki kar és a mágnások s a képviselők közül azok, kik beférhettek, lent a kápolnában foglaltak helyet, és vettek részt az isteni tiszteletben, melynek végével 0 Felsége magántermeibe vonult, a herczeg prímás pedig a szent misén jelen voltakkal a trónterembe ment fel, hol már ekkor a felsőtábla tagjai és a képviselők díszes és fényes magyar ruhába öltözve, teljes számban jelen valának. A trónterem szűk volta miatt belépti jegyet csak igen kevesen, alig 150-en nyerhettek; ezek között is főleg hazánk első rangú hölgyei és a különféle úgy bel> mint külföldi lapok tudósitói birtak elsőséggel.