Eger - hetilap, 1865

1865-12-14 / 50. szám

417 vérontásig verekedtek. Fájdalom, a megyénél oly közömbösen, és felületesen vétetett e dolog, hogy csak a magas helytartóság köz­belépte folytán nyerhettek az illetők elégtételt, és a kicsapongók megfenyitést. — Hiában sóhajtoznak annyian : „Népnevelés jöjön el a te országod.“ Míg az öregek is jó példával elő nem mennek, mig az elöljárók félretéve minden rokonságot, ba­rátságot, érdeket, egy szóval, részrehajlást, vasszigorusággal és következetességgel nem kezelik a törvényeket, hiába oktatjuk akármire gyermekeiket, szüleik, a fellebvalók rósz példája, a leg­jobb és ügyesebb tanítónak is semmivé fogja tenni fáradozása gyümölcsét. Alföldy. Diszoklevél-átnyujtási ünnepély. F. hó 10-én a városház teremében egy szerény, zajtalan, de megható ünnepély tartatott. T. ör. HeriDg József, okleveles állatorvos ur, miután szakpályáján félszázadot érdemek és foly­tonos munkásság között eltöltött, folyó év szept. 14-én a magyar k. egyetem által díszoklevéllel tiszteltetett meg. Ezen oklevél múlt vasárnap tisztelői s több hallgató jelenlétében ünnepélyesen felolvastatott, s neki szives üdvkivánatok között átnyujtatott. A lelkes beszédet városunk derék főorvosa, t. Dobrányil. ur tartotta, melyből a következőket emeljük ki: Az emberi kebelnek, mely a szenvedélyek viharaiban, s az élet küzdelmeiben el nem fásult, édes örömet, benső megelégedést szerez a kegyelet, méltánylat s tiszteletnek érzése, főleg ha az oly egyén felé irányul, ki önfelünk, kit magunkénak vallva kitün­tetésében, megtiszteltetésében mintegy részesülünk. Ez esemény fordúl ma elő reánk egriekre nézve, midőn városunk egyik nemes- lelkit polgára, a tek. városi bizottmánynak tevékeny, érdemes tagja, a m. kir. egyetem által díszoklevéllel ajándékozhatván meg, azt neki ünnepélyes tisztelettel kezéhez juttatjuk, értem H er i n g József urat, ki mint gyógykovács, mint állatorvos félszázadon át ritka buzgalommal, önfeláldozó erélylyel, tapasztalatdus higgadt­sággal élt hivatásának, élt szülőföldének, élt a hazának. Ha csak egy futó pillantást vetünk ez érdemekben megszürktilt férfiúnak eddigi pályájára, himezés nélkül be kell ismernünk: miként ő jó úgy, mint bal sorsban — miből pedig oly hosszas, oly lélekzsib- basztó korszak nehezedett az édes honra — mindig nemes keble sugallatát követve, fáradhatlanul buzgólkodott, polgártársainak, a városnak, sőt a megyének javát — mennyire hatásköre terjed­hetett — fentartani, előmozdítani. — Mig testi ereje engedé, ha e várost tűzveszély sujtá, megszoktuk öt mint erélyes tűzoltót, mint bátor tettre buzdító vezért, a veszélyben mindig elől szemlélni. Hányszor nem fenyegeté egy félszázad alatt e várost, s még in­kább e megyét vagy a pusztító marhavész, vagy egyéb kárté­kony állati járvány, s mindannyiszor nem H e r i n g József ur volt-e a férfiú, kiben úgy egyeseknek, miként a városnak s me­gyének— melynek 30 éven át tiszteletbeli állatorvosa volt,— bi­zodalma öszpontosult, ki a veszély elhárítására vagy egyesek se­gélyére éjjel-nappal készen állott ? Állatorvosi szakképzettségének fényes tanujele az is : hogy már ifjúkorában az érseki uradalom részéről állatorvosnak kineveztetvén, e minőségben jelenleg a ne­gyedik érseknek teszi szolgálatát. Nem mellőzhetem itt e tisztelt férfiú jellemvonásaiból fölemlíteni azt: hogy midőn a boldog em­lékű P y r k e r érsek Eger egyik műremekének, a székesegyház­nak építésével foglalkoznék, a munka szemléletében elmerülve, majdnem egy felbőszült bivalynak esett áldozatul, mit H. J. ur észrevéve, saját élte koczkáztatásával menté meg a jeles főpapot. Ily jeles tett hajdan nemesi oklevéllel jutalmaztaték, őt a szerény megnyugtató öntudat kielégité. Mindezeknél fogva biztosan hiszem: hogy irányában az elismerés, méltánylat és tisztelet, miként ed­dig, ezután sem fog hiányozni. Fogadja az orvosi kar részéről szives üdvözlete mellett ama biztosítást, miként az örömmel vall­ja körébe tartozónak, s büszke arra, hogy az egészségügy e szak­májában, oly jeles, oly tapasztalat-edzett férfiút bir, kire minden viszonyok között biztosan számolhat. Fogadja polgártársainak őszinte szerencsekivánatát, mely abban öszpontosul: adjon a Min­denható sok ily jeles férfiút a hazának ! s engedje, hogy a sors minden mostoha csapásaitól megóva, a méltán kiérdemlett nyugal­mat sokszoros áldás között élvezhesse; s legyen m eg bosszú év­soron át polgártársainak öröme, buzdító példányképe, és jótékony kalauza. Éljen! (Miis viszhangozzuk: Éljen! Szerk.) Politikai hírek s események. Ausztria. A „P. L.“-nek Bécsböl Írják, hogy az osztrák kormány diplomatiai utón több Ízben közbenjárt azon osztrák lengyelek megkegyelmeztetése ügyében, kiket az orosz haditör­vényszékek elítéltek; de siker nélkül, az orosz kormány mindany- nyiszor tagadó választ kapott. Angolország. Az uj angol cabinet, mint látszik, igen hig­gadtan viseli magát a reform-mozgalommal szemben. A Bradt- fortból érkezett küldöttség előtt Russel kijelentette, mikép elér­kezettnek hiszi ugyan az időt, hogy az országos képviseletben való résztvevősre a munkásosztály is meghivassék, de tekintve a tetemes ellenzéket, mely a rendszabály ellen nyilvánul, a kor­mány nem tartja időszerűnek a javaslatot megtenni, mig hiteles tények által annak szükségességéről meg nem győződik. Miként a dolgok most állanak, a kormány alig fog reformjavaslatot elő­terjeszteni. A fenián-ügy még mindig kiváló tárgyát képezi a sajtói discussioknak. Afeniánok pőrében Angliában e hó 1-sején hozták az első ítéletet. Az elitéit Clarke Luby Tamás, az „Iris-People“ fe- nián-lap szerkesztője, ki 20 évi börtönfogságban marasztaltatott el. Ez esetnek különös politikai jelentőséget ad az elitéltnek az ítélet kihirdetésekor a birákhoz tartott beszéde, melyben a fe- nian-mozgalom összes eszméi találtak kifejezést. Vádlott a neki és társainak felrótt gyilkossági terveket határozottan viszszauta- sitá, de megengedte, hogy a britt törvény szerint bűnös. De ha vétkessége vagy ártatlansága — úgymond — az örökké érvé­nyes jog magasb mértéke szerint döntetnék el, s az Ítélet honfi­társaira lenne bízva, ezek túlnyomó többsége bizonyára azt nyi­latkoztatná ki, hogy ő nem bűnös, hanem ellenkezőleg ir hazája körül érdemeket szerzett. Végül kijelenté, hogy Irland ügye mind­addig nincs elveszve, mig csak Irlandban lesznek oly egyének, kik képesek azért a fogsággal, sőt még a halállal is daczolni. A windsori kir. kastélyban f. hó 2-án családi ünnepély volt: Ilona angol herczegnőjegyeztetett el Keresztély schleswig- holsteini herczeggel. Londoni hirek szerint, az egybekelés kará­csonykor lesz. A parliamenthez azon kivanat fog intéztetni, hogy a herczegnő számára 8000 font sterlingnyi dotatio ajánltas- sék meg. Francziaország. Párisba decz. 3 án Shoffield ameri­kai tábornok érkezett; ő most Párisban a nap hőse, a franczia lapok sokat foglalkoznak vele, mert utazása czéljáról különféle hirek keringnek. A „Patrie“ azt mondja, hogy Shoffield meg van bízva Mexikónak a franczia csapatok általi kiüríttetését kieszközölni. A „Presse“ azt hiszi, hogy Shoffield kétségkívül megbizatással jött Francziaországba, de nem merné azt állítani, hogy Mexikó kiüríttetéséről van szó. Shoffield tábornok oly titokteljesen mozog, hogy nap­ról napra mindinkább nagyobb hitelre találnak a hirek, melyek rendkivüli küldetést tulajdonítottak neki. A közvélemény általá­nosan azt hiszi, hogy Shoffield tábornok küldetése a mexikói ügyre, eshetölegesen a francziáknak Mexikóból való elvonulására vonatkozik, daczára a félhivatalos lapok azon állításának, hogy Shoffield nem bir külön missióval, s csak egészségi tekintetből jött Európába, hol ez okból hosszabb ideig fog mulatni. Újabb párisi hirek szerint Shoffield unionista tábor­

Next

/
Oldalképek
Tartalom