Eger - hetilap, 1865

1865-12-07 / 49. szám

410 Londonban és Párisban adott, komolyan vétetett-e? A spanyol la­pok elleneznek minden erőszakos eljárást. A belpolitikára nézve a kormány nehézségei naponkint szaporodnak. A progressisták ré­széről közzétett programm, minden szabadságokat, a községek és tartományok decentralisatióját, a budgetbeni nagy megtakarításo­kat, az élelmi vámok eltörlését, a vám-tarifák reformját, decent- ralisatiót, a helyhatóságok 8 tartományok függetlenségét, a tör­vény előtti egyenlőséget, az ujonczozási törvény módosítását, a szárazföld törvényeinek a gyarmatokra kiterjedését, sajtó-szabad­ságot, a lelkiismeret sérthetlenségét, a közoktatás teljes világia- sitását, s azl856-ki alkotmányt kivánja, mint egy benn s künn becsült alkotmányos monarchia kiindulási pontját. Espartero helyeselte e programmot, a bizottmány elnökségét ellenben visz- szautasitotta, azon hozzátevéssel, hogy a progressista párt mindig számíthat karjára, ha a szabadság és alkotmányos trón megvé­déséről lesz szó. Görögország sebogysem tud rendes kerékvágásba térni. A miniszterválságok napi renden vannak, a ma megalakult kor­mány holnap újnak kénytelen helyet engedni, s igy történt, hogy négy hét óta már az ötödik minisztériumot látjuk a szerencsétlen ország élén. Ismét a B u 1 g a r i s által kiszorított Deligeor- g i s r a került a sor, ki minisztériumát következő tagokból állitá össze: Grivas hadügy-, Mauromichalis tengerészeti-, Ari s ti d e8 pénzügy-, Z ai m as belügy-, S p i t e os - An t i n o- p u 1 o cultusminiszter. Ugylátszik, hogy az ifjú király nagyon beleunt már a dolgok illetén zűrzavarába. Ugyanis, mint egy bécsi lap tudni akarja, Victoria királynőhöz levelet intézett, melyben kijelenti, hogy Görögországban való léte már türhetlen kezd lenni, s csak azon esetben nem tenné le a koronát, ha bizonyos események követ­keznének be, melyeket e levélben közelebbről megjelöl. Azt hi­szik, hogy ez alatt a garantiát vállalt hatalmak beavatkozására való felhívást kell érteni. Dánia. Múlt számunkban említők, hogy Ts eh erűin g ez­redes az előbbi s a jelen minisztérium vád alá helyezését indít­ványozta. Most kiegészítésül megemlítjük, hogy Tscherning indítványát a volksthing nov. 28-iki ülésében két óráig tartott beszédben indokold, s miután a dolog szavazásra került, az indít­vány 56 szavazattal 35 ellen elvettetett. Portugallia. A portugál cortesek közelebb fognak foglalkozni az uj polgári törvénykönyv tervezetével. Uj-Olaszország hatása Portugalliában félreismerhetlen, s az uj polgári törvény- könyv tervezetében apolgáriházasság megengedtetik azon felek számára, kik nem akarják a kizárólagos egyházi házassá­got elismerni, mely eddig a portugál királyságban egyedül birt érvénynyel. A sajtóban sa közönség közötte „reform“ felett elég élénk viták folynak. Belgium. A király súlyos beteg ; egy decz. 3-iki távirat sze­rint, állapota reménytelen, vériirülése folytonos, és végleges elerőt­lenedést szül. Amerika. Az Észak-Amerikából érkező legújabb hírek azon gyanúsítást költik fel, hogy a washingtoni kormány a harczias események bekövetkezését még távolról sem tartja lehetetlennek. A közönséget leginkább a katonai előkészületek foglalkoztatják. Louisianából Írják, hogy ott a kormány szállító hajóinak elár­verezése felfüggesztetett, és Texasba hasonló parancs küldetett. A déli lapok ismét csapatközpontositásokról beszélnek a Rio Grande mellett, sőt tudni akarják, miszerint, ha a francziák ka­rácsonyig ki nem vonulnak, az Unió interveniálni fog Juarez elnök javára. G r a n t, ki minden alkalommal nagy rokonszenvet tanúsít Juarez kormánya iránt, New-Yorkban most a legün- nepeltebb egyéniség. A „Daily-News“ tagadja, hogy a washingtoni kormány kö­vetet küldött volna Juarezhez, s azt állítja, hogy az Mexicót ille­tőleg eddigi politikájához ragaszkodik. T A R € Z Montanzes kikötőjében. (Folytatás.) „A kapitány Juanita nyugodtsága által fölbátoritva, fejte­getni kezdte, hogy kénytelen öt elhagyni. Most azt hitte, hogy Juanita majd könyekben tör ki, és szemrehányásokkal fogja elhal­mozni; de Juanita szemei szárazak maradtak; csak arezszine lett halványabb. Azonban nem nagy női sziv-ismerőnek kellett lenni annak megítélésére, mily nagy fájdalom foghatta el szivét, midőn a jövő szép álmait egy csapással megsemmisítve, s épen itt hazájában, hol csak kevéssel előbb oly büszke és boldog volt, ma­gát elhagyatva és eltaszitva látta. Nemsokára öt is elhagyta lelki ereje; mint a sebzett oroszlán ugrott föl helyéről, s kipirult arczczal, szikrázó szemekkel kiáltotta : — Tehát el akarsz engem hagyni! és mért? mivel érdemlet­tem ezt meg ?“ — Drága Juanita —• mondá a kapitány — tudod, mennyire szeretlek; de fontos okok késztetnek, hogy ez áldozatot megte­gyem ; bizonyára ez szivem legnagyobb áldozata. — Igen, okok! kezdé újra a nő. — Hazugság, hiú mentség, hogy megcsalhass; semmi más, mint hazugság, hogy akadály nélkül engedjelek elutazni, aztán hazádban más nőt vehess, s az esztelen creolnöt, Juanitát, együtt kinevethessétek; azt hiszed, hogy igy meg hagyom ölni magamat, a nélkül, hogy boszút áll- nék? roszúl számítottál! Akarod, hogy szerencsétlen legyek? jól van, én leszek, de úgy, hogy te e fölött ne örvendhess: Juanita megveti ajánlataidat, ö semmit sem akar tőled, semmit! A nő — folytatá dühösen — kit te az egész világ előtt szerelmednek föl­áldoztál, kit más gazdag fehérnok elé tettél, s kit úgy tekintettek melletted, mint jövendő nődet, ezután a nyomornak adja át ma­gát, mert nekem élni kell, élni második gyermekedért, kit szivem alatt hordozok, és a mellettem elhaladó emberektől csak ezt fo­gom hallani: — Nézd, ez Juanita, kit az amerikai kapitány dön­tött e nyomorba. „Talán azt hiszik önök, hogy Juanita csak színlelt; nem, ő nem volt színésznő. — Csakhamar az egész vidéken az elhagyott Juanitáról beszéltek; állították, hogy megörült, azonban lélekbe- tegség világos jeleit nem lehetett rajta észrevenni. „E rendkívüli jelenet óta a kapitánynak nem engedtük meg a kabinetből távozhatni, de különben is a kiállott heves kedély­rázkódás folytán veszélyesen megbetegedett. Szerencsétlensé­günkre a hajón még sok igazítani való volt, mert különben átve­szem vezetését, és mielőbb elhagyjuk a kikötőt. Mig embereink a javítgatással siettek, én távcsövem segélyével távol a parton egy nőt vettem észre, ki a félelem bizonyos kinyomatával szemlélte munkánk haladását; és nem bírtam fölfogni, hogy miért jelenik meg ő oly rendesen azon helyen; talán fiát akarta még egyszer látni, kit mi a födélzeten őriztünk, vagy e megjelenés által ked­vese fájdalmát fölébreszteni ? „A kapitány betegségéből fölüdülve — kérésünk daczára is — elhatározta, hogy még egyszer kimegy a szárazra, Juani­táról tudomást szerezni. Én féltem megvallani neki, hogy Jua­nita naponkint órákig áll a parton, mert azt hittem, ez még jobban fölizgatja kedélyét; azonban alig lépett húszat a födélzeten, midőn kedvesének nyúlánk varázsalakját megpillantotta, ki a

Next

/
Oldalképek
Tartalom