Eger - hetilap, 1865
1865-12-07 / 49. szám
408 az ily hírekben, reproducálnám azokat, de hagyjuk el . . . Hogy H. L. pártja félt, — az való; de nem a R. pártjától, hanem Szathmáry J. volt 61-ki egyhangúlag megválasztott követünktől, ki ha lektizdi keblének méltólag fájó érzéseit, 8 föllép a a küzdtérre, bizonyára a levelező által annyira magasztalt párt vajúdásának eredménye leendett egy nagy — ridiculus mus! E miatt tartattak a „Pesti Naplóban“ említett „szerény áldomások“ szept. okt. s november hónapokon keresztül az avasi s tetemvári pinezékben, a „Koronán“ és a „polgári egyesület“ helyiségében stb. és nem R. A. ur pártja miatt, mely ha Sz. I. ur föllép, vele egyesült volna. R. A. ur pártja soha sem ringatta magát csalódásokban. Mert ha nagyobb eredményt akar vala előidézni, felhasználva az ellenfél szavazatkészitési modorát, a „szerény áldomásokat“, bizonyára mutatott volna hasonló, vagy — erősen meg vagyok győződve — nagyobb sikert, mint az ellenfél. R. A. legalább nyílt homlokkal elmondhatja, hogy a kik ügyét pártolók, meggyőződésből s nem anyagi érdekből, etetés, vagy itatás miatt tették; ámbár nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy minden H. párti ez indokból szavazott reá; tisztelet, becsület a kivételeknek. „Az egyhangúlag H. L. nevét hangoztató lelkes választó közönség soraiból alig került elő az a tiz ember, ki az elnök felhívása folytán s a törvény értelmében R. Alajost ajánlja követjelöltül“. Ej ej édes levelező ur, még gúnyolódni is tud !! Nem bán juk mi, örüljön s vigadjon H. L. ur megválasztásán, de annyi méltányosságot mindenesetre megvárhattunk volna, hogy a lefolyt tényeket elfogulatlanul, tiszta szemüveggel tekintse és észlelje. Hogy R. A. pártja nem ment oly zajjal s az oláhok medvéire figyelmeztető nagy dobbal, — az áll; de abból, hogy egyenkint mentek a választó-helyre és szétszórtan állottak, mi sem következik. Híjába gúnyolódik, hogy alig volt tiz ember, volt ott 10x10- nél is több. Egyébiránt, hogy szerfölött sokan lettünk volna választók — a czizmadia szin ledöntött kerítésén át berohunókat nem értem ide — szó sincs róla, mert nem nagyítjuk a dolgot, ha állítjuk, hogy a 773 bejegyzett választó közöl, mindkét jelölt részére alig volt 300—350 a választási helyen. Az iparosok zöme teljesen kimaradt. Miért ? Erre — úgy hiszem — nem várja s nem is akarja a feleletet... Seperjünk édes levelező ur előbb saját házunk előtt, s ne bántsunk mást, úgy szent lesz köztünk a béke. A családi ünnepélyre pedig, mely levelező szerint a „polgári egyletben“ ment végbe, s melyben — biztos hírek szerint — a kortesi időben oly gyönyörű jelenetek fordultak elő , csak j annyit jegyzőnk meg, hogy ily családi ünnepélyeket csak ellenségünknek kívánunk. Sajó. Nagj'-Kálló, nov. 28. Követválasztásunk e hó 27-ére volt kitűzve. Már 26-án délután városunkban nagyszerű tömeg alakult, hogy zene kíséretében tisztelegjen népszerű, közszeretettí B ö- s z ö r m é n y i László, mostani jelölt, volt 61-iki képviselőjénél. Este városunk, tiszteletére kivilágittatott. Másnap 27-én vagyis a választás napján 10 óra körül bevonultak az ellenjelölt Gr e n c 8 y Ferencz úr kortesei is nagyszámú szavazóikkal; mi félni kezdettünk, hogy jelöltünk megbukik, de annál nagyobb volt örömünk, midőn pártunk még kétszer akkora tömege, élén új városi lovasokkal vonult be. A két fél szemközt állíttatott föl a piaczon, csakhamar az ellenfél kortesei szavazóink közé vegyültek, embereinket csábítgatták, sokat el is tántorítottak, de a nagyobb rész hű maradt feltételéhez. Később egy kis ezivódás is kiütött a két fél között, mire az elnökség utján a helybeli katonaság felkéretett, hogy a két fél között sorfalat képezzen, mi megtörténvén, megszűnt a ezivódás is. A szavazás déli 12 órakor kezdődött, s midőn javában folyt, Kis-Kállóban tűz támadt, mire embereink nagyobb részt oda siettek, s eloltván a tüzet, visszatértek; a szavazás félbeszakítás nélkül egész éjjel tartott, mig végre 28-án, minthogy az ellenpártból még hírmondó sem maradt, a mienk pedig már 1 196-tal volt előbb, az elnök 8 órakor kikiáltó az „éljen Böszörményit,“ mit a roppant tömeg százszorosán viszhangozva, sietett választottját üdvözölni. — Hogy éjjel ablaktörések is voltak, azt felesleges említenem; mert az mindennapi dolog. A leégett kis káliói házat, melynek fölgyujtását a közhiedelem az ellenpárt embereinek tulajdonítja, aláírás utján közköltségen építjük föl___h ___s. M átravidék, november 30. A haza minden részében képviselőválasztási mozgalom uralg, siet a haza képviselőit megválasztani a nem sokára megnyitandó országgyűlésre. E tér jutott nekünk is, midőn a mátrai kerület képviselőjét megválasztók. Egyszerűen registráinám a választás lefolyását, minthogy nálunk erre vonatkozólag a körülmények változatossága szerepelt; reményiem senki sem veendi rósz néven, ha kissé magyarázattal kísérem. A mátrai kerület jelöltje most is ugyanaz volt, ki 1861-ben egyhangúlag megválasztatott. Gróf Keglevich Gyula birá a megtör- hetlen bizalmat, mely ismét képviselői állásra akarta emelni; azonban az isteni gondviselés nem engedte meg, hogy ebbeli örömünket élvezhessük, mivel a választást megelőző napon villámkiut sújtotta a közönséget a gyászhir, hogy Keglevich Gyula, a mátrai kerület jelöltje nincs többé. E gyászos hir átalános levertséget okozott, mindenki mélyen fájlalta a szeretet, bizalom és népszerűség emberének halálát, fájlalta, mert benne tántoritbatat lan házafit, nemes emberbarátot vesztett. Földi maradványa szeretettjei körébe hozatott, Pétervásárán november 29-én a családi sírboltba tétetett örök nyugalomra. Megszámlálhatatlan néptömeg csoportosult össze, minden rendű által képviselve. Jelen volt a boldogult testvére Keglevich Béla, az elhunyt fiai, György és Gábor. A kastély udvarából a Podmaniczkyak és Orezyak vitték ki, hol a választókerület tekintélyesb birtokosai váltották föl; ezeket követte a pétervásárai elöljáróság, azután a fiatalabb birtokosok, iparos-osztály, végre tisztjei által vitetett a templomba, hol engesztelő áldozat mutattatott be a Mindenhatónak. A szertartáson főtiszt. Szögby István kanonok pon- tificált. Minduyájan érezzük a közös fájdalmat képviselőjelöltünk elhunyta felett. Gróf Keglevich Gyula haláláról értesülvén a választóközség, ha nem is együttesen de annak jelentékenyebb, a választásra befolyásos része azonnal t. N á- násy Ignácz , leleszi közbirtokos, volt alkotmányos főszolgabírója mellett nyilatkozott, kit november 27-én egyhangúlag képviselőnek kiáltottunk ki, igy lön utóda annak, kinek elhuny- tát soká fogjuk fájlalni. P. F. Czáfolat. T. szerkesztő ur! Lapja 48-ik számában megjelent bizonyos d é d e si levélben, több oly valótlanságok foglaltatnak, melyeket vissza kell utasítanom. Nem való az : hogy Zsoldos Imre csak egy éve lakik Borsodmegyében, mert már hét éve lakik ott. Nem való: hogy La tinók Márton, szavazatszedő kiil- dötteégi elnök, a törvény tiszteletlensége mellett, magát Zsoldos irányában részrehajlókig viselte, mert az nemesen, férfiasán felelt meg tisztének; nem való: hogy a választás megkezdése nyolez órára volt határozva, mert az9órára tűzetett ki; helytelenül képzeltetek, hogy a központi választmány, valamint az illetéktelenül beirt gyármunkásokat, úgy a Hevesmegyében kebelezett mikófalvi és bocsi nemeseket is a választók névsorából kitörölte ; mert azok, daczára a jelzett reclamátióknak, az illető központi választmány által szavazóképesekuek megerősittettek. Igaz: hogy a szavazatok két asztalnál szedettek; de miért? mert ezt kényelmi szempontból mindkét fél jónak tartotta ; az azonban nem való: hogy Latinák substituált a másik asz tálhoz elnököt; mert e tisztet a központi választmány által kinevezett helyettes elnök teljesítette.
