Eger - hetilap, 1865
1865-11-23 / 47. szám
393 várost elhagyni. (A keresztények 20 évtől 24-ig, a zsidók 20-tól , 23-ig katonakötelesek.) A váltság-dij 400 ezüstrubel. Hirszerint Varsóba már hivatalosan megérkezett azotí czá- ri ukáz, mely a katonai szolgálati időt 10 évre szállítja le, ebből 6 évet a rendes szolgálatbeli, 4 évet a tartalékszolgálatban kell eltölteni. Avarsói egyházmegye érseki helyettesévé Zwolinski praelatus választatott meg. Mondják, hogy kegyben áll a kormánynál, de azért a jelen nehéz viszonyok közt még mindig kétséges marad, sikeriilend-e neki a jó egyetértést a hatósággal hosz- szasb ideig fentartani. Berg gróf, az ismert lengyelországi helytartó, a gyénián- tos fekete sasrenddel diszittetett fel. Ez is oly tény, melyhez a történet fekete lapjai adják a commentárt. Görögország. Athene, nov. 16. Deligeorgis miniszter beadta lemondását, Bulga ris van megbízva uj minisztérium alakításával. Szerbia. Béig rád, nov. 12. A megnyílt zágrábi országgyűlés élénken foglalkodtatja az itteni közönséget; a szerbek ‘ mitsem akarnak ugyan tudni a déli panszlavismosról, mindazáltal a Lajtán inneni tigyek menetét osztatlan llgyelemmel kisérik. Minthogy a horvátok, ép úgy mint a magyarok, a Száván túli szerbeket átmeneti hid gyanánt tekintik az európai török birodalom keresztényeihez, ez okból nem is titkolhatják, mily súlyt fektetnek a szerbek barátságára. S ez különös tekintetbe veendő, mert e politikai combinatio döntő befolyással lehet a pesti or-4 T Á R Montanzes kikötőjében. (Folytatás.) „Egy nemsokára bekövetkezett komoly körülmény alkalmúl szolgált Juanitának, hogy kedvese iránti igaz szerelmét bebizonyítsa. A kapitány sárgalázba esett. — Lehetetlen leírni Juanitának a beteg körüli hősies önföláldozását; a leggyöngédebb anya sem tehet többet szeretett gyermekéért, mint Juanita a kapitányért tett, éjjel-nappal őrködött kedvese fölött, s a betegség ideje alatt alig aludt két órát. Az orvosok később is nyilvániták a kapitánynak, hogy életét leginkább Juanita rendkívüli ápolásának tulajdoníthatja; —- s valóban annyira dühöngött akkor a sárgaláz az európaiak közt, hogy háromszáz beteg közöl alig épült ki negyven. Ezek után fölfoghatják önök, ha a kapitány és Juanita közti viszony még szorosb lett, mert föláldozó gyöngédsége által Juanita szerelmét, de háláját is kiérdemelte. „Nem is csodálkozott senki, midőn fölgyógyulása után a kapitány — Juanitát mint jövendőbeli nejét mutatta be a nyilvánosságnak; együtt lehetett őket ezután látni a nyilvános helyeken és sétatéreken, sőt bajónkon is Ünnepélyes fogadtatást parancsolt számára ; minden matróz ünnepélyesen állíttatott föl, s midőn a hajóra szállt, majdnem katonai hódolatban részesült. A város előkelő hölgyei, hidalgok és nagyobb hivatalnokok nejei ezt botránynak kiáltották, — mert meg kell önöknek jegyeznem, hogy Juanita itt e vidéken az úgynevezett színes nők megvetett osztályához tartozott, minthogy szépanyja négernö volt, s igy a tiszta spanyol vérből származott nők meg nem bocsáthatták neki, hogy oly férfit hódított meg, ki habár idegen volt, de jelentékeny társadalmi állásánál fogva általános tiszteletnek örvendett. De épen ez okok Juanitát büszkébbé és boldogabbá tevék. „Egy reggel a kapitány horgonyt emelni parancsolt, hogy még az nap elhagyva a kikötőt, az indiai óceánra menjünk. Gondolhatjuk, hogy a szép creolnőt ott nem hagytuk, mert ha valaki egyszer tévútra tért, gyakran vesztét látva sem lép vissza. Elutazásunk után mintegy tiz hónapra Juanita egy fiúval ajándékozta szággyülésnek a nemzetiségi kérdést illető határozataira. A szer- bek máris azon óhajtásukat fejezék ki, hogy a horvátok szoros unióra lépjenek szent István koronájának országaival. Amerika. Montrael, Felsö-Canada fővárosából Írják november 4-ről: A fenian igazgatás növekszik. A határon már erélyes védelmi készületek tétetnek. Állítják, hogy a feniánok a téli időszak alatt szándékoznak Canadába betörni, s annak felső részét megszállani. Az Egyesült-államokból igen fontos tudósítás érkezett. A „New-York Herald" ugyanis jelenti, mikép W e i 1 e s államtitkár parancsot adott, hogy a pánczélos hajók azonnal fölszereltessenek, és a szárazföldi hadseregnél a szállítási kocsik, lökészlet és egyéb hadiszerek eladása megszüntettessék. E rendszabály állítólag az amerikai kormány azon törekvésének tulajdonitaadó, hogy a fe- nián mozgalommal szemben elkészülve legyen, noha tettleg talán inkább Angolország elleni demonstratiónak vehető. A fenianoknak egy New-Yorkban tartatott meetingjén az elnök kijelenté, hogy rövid időn számos kalózhajók fognak ten- I gerre indulni. A mexicoi „Estafetta“ hirként említi, hogy Juarez késznek nyilatkozott, magát a császári kormánynak alávetni, ha ez a külföldi seregeket Mexicóból eltávolítja. A „Mem. dipl.“ kétségbe vonja Itu r b i d e unokájáuak a mexicoi császár által történt ad- optioját, valamint azt L, mintha az ifjú Iturbide négy év múlva nagykorúvá fogna nyilváníttatni, miután nem tizenkét — mint a „Patrie“ állittotta, — hanem csak három éves. C Z A. {►meg a kapitányt, ekkor épen a bengali öbölben voltunk. A kapitány túlboldog volt, midőn gyermekét karjára vehette. Az újon- szülött, ki a tengeren nyert keresztséget, és első fogait is a kemény kétszersültön kísérletté meg, csakhamar a matrózok ked- veneze lett. Juanita úgy tekinté kedves gyermekét, mint a kapitány állhatatosságának sérthetlen kezesét. „Majd két évi távoliét után hajónk ismét Montanzes kikötőjében vetett horgonyt. Okául a kapitány a hajóni elmulaszthat- lan javításokat hozta föl, pedig valódi czélja az volt, hogy Juanita- tóli szándékolt elválását végrehajtsa. „A kapitány ugyanis kormányunktól és atyjától egymásután több tudósítást és levelet kapott, melyek öt igen lehangolták. „A túlcsapongó szerelmérőli hír csakhamar megjárta az óceánon át New-Yorkot, és pedig szokás szerint nagyítva. Minden áron ártani akartak a kapitánynak, és ő nemcsak flottakapitányi állását látta veszélyeztetve, hanem atyja iránti szeretete is — kit igen tisztelt — minden következményeivel eléje tüntette jövőjét, azért tovább nem húzhatta e botrányos tettet, és szakítania kellett. „Midőn tőlem tanácsot kért, hogyan járjon el a dologban, én azt mondtam: „Adjon Juanitának nehány ezer dollárt, s hirtelen evezzünk északnak. 0 teljesen belátta, hogy csak a gyalázatos letétel és a creolnöveli viszony szakítása közt választhat; ő az utóbbira határozta magát, de nem volt bátorsága egyenesen kimondani, hanem előzményekkel készült czéljához, mint a beteg, ki fél a seborvos késétől. „Ezalatt napok múltak el, 8 a kapitány még mindig alkalmas pillanatra várt, vagy jobban : az alkalmas pillanatokat mindig elszalasztottá, mert gyönge volt. Azonban növekedő szomorúsága és egész lényébeni megváltozása föltűnt Juanitának. Gyanakodni kezdett, s minthogy gyanúja már fölébredt, ravasz fogásaival a titok leleplezéséhez fogott. (Folyt, köv.)
