Eger - hetilap, 1865
1865-09-28 / 39. szám
325 öszbirodalmunk életföltételeinek s az ország érdekeinek komoly méltánylása mellett mielö'bbi törvényes megoldást nyerhessenek: a magyar országgyűlést folyó évi karácson hó tizedik napjára szabad királyi Pest városunkba egybehivandónak s a követválasztásra nézve az 1861. évi boldogasszony hó 7-én kelt kegyelmes elhatározásunkkal megalapított választási rendszabályt ezúttal is alkalmazandónak elhatározánk. Mi végből királyi legfőbb hatalmunk s hatóságunknál fogva kegyelmesen megengedjük, hogy az 1861. évi szent-András hó 5-én kelt elhatározásunk folytán föloszlatott megyei bizottmányok, és szabad királyi városi képviselő-testületek az 1848: V. tczikk 7-ik §-ában érintett közgyűlések helyettesitéseül, a választó-kerületek s központi választói bizottmány megalakitása végett egybehivathassanak, — hűségteknek ezennel komolyan meghagyván és parancsolván, hogy a választások fogana- ! tositása tekintetéből a kellő törvényes intézkedéseket haladéktalanul megtenni kotelességteknek ismerjétek. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyelmünk- és kegyel- ' mességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt biro- ! dalmi fővárosunkban Bécsben Austriában Szent-Mihály hó tizenhetedik napján, ezer nyolczszáz hatvanötödik évben. Ferencz József, s. k. I Majláth György s. k. Barthos János s. k. Népeimhez! A Monarchia hatalmi állását a legfőbb állami feladatoknak közös tárgyalása által megóvni, sa birodalom egységét, alkatrészei s ezek történeti jogfejlődése különfélesé- gének figyelemben-tartásával biztosítva tudni: ez azon alapgondolat, mely 1860. évi október 20-iki diplomámban kifejezést talált, s hu alattvalóim javára engem ezentúl is vezérelni fog. A népek azon joga, hogy törvényes képviseleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek, a birodalom, s az egyes országok érdekei előmozdításának eme biztos záloga ünnepélyesen biztosítva, visszavonhatlanul meg van állapítva. Ezen jog gyakorlatának alakját az 1861. évi febr. 26-ki nyiltparancsommal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvény jelölte ki, s az említett nyiltparancs hatodik czikkében hirdetém ki a már előbb létezett, az újra j életbeléptetett, s az újonnan kibocsátott alaptörvénvek összes foglalatját, mint birodalmam alkotmányát. Ezen alaknak életet adni, az alkotmányt minden részeiben öszhangzatosan felépíteni, — e feladatot minden népeim szabad közreműködésének engedtem át. Csak meleg elismeréssel emlékezhetem azon készségre, melylyel évek során a birodalom nagy része, felhívásomnak engedve, képviselőit a birodalmi fővárosba küldé, hogy a jog, az állam- s nemzetgazdászat terén nagyfon- tosságu feladatokat oldjanak meg. Szándokom azonban, melyet változatlanul ápolok,— t. i. az összállam érdekeinek biztos kezességet nyújtani oly alkotmányos jogalakulásban, mely erejét és jelentőségét valamennyi nép szabad részvétében találja fel, — teljesületlen maradt. A birodalom nagy része, habár melegen s hazafiasán dobognak ott is a szivek, állhatatosan távol tartá magát mégis a törvényhozási közös működéstől, jogaggodalmait ápen azon alaptörvények határozmányakiak különböző voltával kívánván indokolni, melyek ö s sz es é gíi kb e n a birodalom alkotmányát képezik. Fejedelmi kötelmeim tiltják, hogy elzárkózzam még tovább is oly tény figyelembevételétől, mely a szabad alkotmányéit kifejlesztésére irányzott szándékom való- sulását gátolja, s v a 1 a m ennyi nép jogát alapjában fenyegeti ; mert azon országokra nézve is, melyek a magyar koronához nem tartoznak, csak azon alapban gyökerezik a közös törvényhozási jogosultság,melyet az 1861. évi február 26-iki nyiltparancs VI. czikke a birodalom alkotmánya gyanánt kijelöl. Mig az alaptörvények életteljes lényegének azon sarkalatos feltétele, az alkatrészek világosan felismerhető öszhangzása hiányzik, mindaddig a birodalom alkotmány- szerű tartós jogalakulásának nagy — és bizonyára áldást Ígérő műve sem vált tetté. Hogy e szerint császári szavamat beválthassam, s hogy ne kelljen az alaknak feláldozni a lényeget, elhatároztam, mindenekelőtt a birodalom keleti részeiben lakó népeim törvényes képviselőivel nyitni meg a kölcsönös értekezés útját, s a magyar, valamint a horvát országgyűlésnek az 1860. évi október 20 iki diplomát, s az 1861. évi febr. 26-ki nyiltparancscsal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvényt, elfogadás végett előterjeszteni. Tekintetbe véve mindazonáltal, hogy jogilag lehetetlen ugyanazon határozmányt a birodalom egyik részében tárgyalás alá vétetni, mialatt az egyidejűleg a többi részekben mint általánosan kötelező birodalmi törvény tekintetnék : kényszerítve látom Magamat, ezennel a birodalmi képviseletről szóló törvény hatályát azon határozott kijelentéssel beállítani, miszerint fentartom Magamnak, ama keleti királyságok országgyűlési tanácskozmányainak eredményét, ha azok a fennemlitett törvényeknek a birodalom egységes létével s hatalmi állásával megegyeztethető módositását tartalmaznák, további elhatározásom előtt a többi királyságok és tartományok törvényes képviselőinek — hason fontosságú nyilatkozataik kihallgatása, s méltánylása végett — szintén előterjeszteni. Csak sajnálnom lehet, hogy ezen elutasithatlanná vált lépés a szükebb birodalmi tanács alkotmány szerű működésében is szünetelést von maga után, — azonban a birodalmi tanács egyetemes tevékenységéről szóló törvény minden alaphatározmányainak szerves összefüggése, s egyenlő törvénye lehetetlenné teszi a törvény hatályának szétválasztását, s részletes érvénybentartásátMig a birodalmi képviselet egybegyülve nincs, kormányom feladata lesz, minden halaszthatlan rendszabályokat, s ezek között különösen azokat foganatositni, melyek a birodalom pénzügyi s nemzetgazdászati érdeke által kö- vetelvék. Nyílt a pálya, mely a legitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet, ha — a mit teljes bizalommal várok — áldozatképes békülékeny gondolkozásmód, ha érett belátás fogja vezérelni megfontolásaikban hű népeimet, melyekhez ezen Császári szó bizalomteljesen intézve van. Bécs, sept. 20-án 1865. Ferencz József, s. k. *
