Eger - hetilap, 1865

1865-09-28 / 39. szám

III. évfolyam.

31). szám.

Szeptember 28-áu 1865.

Előfizetési díj:

Egész évre . . 5ft — kr.

Félévre . . . 2 „ 50 „

Negyedévre . . 1 „ 50 „

Egy hónapra . — 44 „

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: cl lyceumi nyomda Klüíizctéscket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és Jent sch &

könyvkereskedések; s minden cs. kir. postahivatal.

Előfizetési fölhívás

az

& ft

czimü, politikai s vegyes tartalmú hetilapra.

Előfizetési föltételek:

Egész évre . . . .5 frt — kr.

Félévre ....

Negyedévre .

Egy hónapra .

2 ,, 50 1 » 30 ,,

• — „ 44 „

Az előfizetési pénzek mielőbbi beküldését tisztelettel kérjük, bogy a nyomatandó példányok száma iránt magunkat tájékozhassuk.

Az „EGER“ kiadó-hivatala.

(Lyceumi nyomda.)

Eft'or, sept. 27.

Napjaink legnagyobb eseménye kétségkívül, a magyar országgyűlést egybehívó királyi level és a birodalmi népekhez ez alkalomból intézett császári manifestum. Az alkotmány- oetroyálások kínos, és hosszá sora fejeztetett be azzal, azon királyi magas intentioval, hogy az eddigi sikertelen munka helyett, mely alatt kimerült a birodalom, hanyatlott anyagi ereje, csökkent az európai népek tanácsában szavának erkölcsi tekintélye, saját birodalmi népei pedig az elviselhetlenné vált állapotok miatt elkeserítettek, — most ugyanezen érdekelt népek vegyék sorsakat kezeikbe és alkossanak szükségeik és a birodalmi viszonyokhoz alkalmazkodva — oly constitution mely a dy- nastia, továbbá a közös birodalom és az egyes nemzetek érdekeit kielégítse.

Nekünk magyarokul a legszebb, de egyszersmind a legsúlyosabb feladat jutott a birodalmi népek eme tanácsában. Helyzetünk nem az most, mely Puszta-Szeren őseinké vala, midőn a szinte napjainkig tartó magyar alkotmány alapjait oly szerencsésen megvetették. Akkoron csak önérdekeit tartá szemei előtt a nemzet, nem vala még közös állam-viszonyokba összeházasitvamás nemzetekkel; akkoron még az európai állapotok sem hozákoly közelsoli- daritasba anemzeteket egymáshoz,— mint ma, midőnabiro- dalmak határai a gyors közlekedés folytán geographiai fogalmakká váltak; a sebesen terjedő és összeolvasztó civili- satio nem egyenlősité még a népek érdekeit azon időben, mint most, midőn egyik nemzetnek veszélyei kinos visszahatással vannak sok más nemzetek érdekeire. A nemzetek politikai ügyeinek kérdése egészen más szempontok alá jő tehát most, mint a honfoglalás régi századaiban. És nem volna nagyobb politikai balfogás, mint ha valamely nép csak országa érdekeire figyelvén, önző exclusiv szempontok szerint, úgy akarná államjogi viszonyait elrendezni, hogy a határain tál élő nemzetek létét figyelmén kivűl hagyná. A mai kor civilisatiójának iránya, mely a távir- dák és gőzmozdonyok által áttör minden népek határain, a különböző nemzetek érdekeinek solidaritását, és az emberiség egységesitésének ösvényét készíti elő. E tény előtt nem hunyhatjuk be szemeinket. Es mi szándékosan érintettük e godolatot, ma, az ünnepélyes előkészület perczei- ben, a Magyarország gyűlése előtt; mert ohajtanók, hogy ama meggyőződés jusson erőre nemzetünkben , miszerint a leendő pesti országgyűlésen, mely szintén nagy részben constituáló leend, valamivel nehezebb feladattal kell majd megküzdenünk, mint egykoron őseinknek Puszta-Szeren. Mi bizton reméljük, hogy e kérdés meg fog oldatni bölcseség- és mérséklettel; hiszszük, hogy alkotmányos életünk alapjai szilárd kézzel fognak letétetni abban, — és a hét vezér által vérrel Írott hitlevél helyett, a királyi hitleveleknek kiadása és koronázása által fognak a nemzet jogai megerősittetni.

Ne téveszszük szem elől, hogy az államiét a különböző érdekek viszonyos hatásának mérsékelt és igazságosan egyeztető bázisán nyugszik; hogy a kölcsönös érdekek megnyugtatása adja annak az erőt, és a tartósság biztosítékait a jövőben; hogy a pillanatnyi feliilkerekedés más nemzetek felett, nem szokott záloga lenni a békés viszonyoknak. A világtörténet kérlelhetlen logikája eléggé igazolja ezt sok nemzet szomorú eseteiben; és magunk is tapasztaljuk, hogy a századok előtt nemzeteken elkövetett igazságtalanságok, egy élő viszhang gyanánt keserű reminis- centiákban maradnak fenn az utódok kebelében, és a melyek mikorakkor igazságszolgáltatásért követelőleg lépnek föl. A magyar nemzet sorsa el van döntve, a körülmények összehatása, az események kikerülhetlen kényszere, és végre magának a nemzetnek akarata által, miszerint az osztrák államkötelékbe kelle belépnie, s a társnemzetekkel közös érdekeket védenie. De e viszony nem vált romlására a magyar államnak; ezen viszony mentett meg attól, hogy a török barbárság áldozatává nem lettünk, mint több más szomszédos keresztény népek, melyek erkölcsileg elnyomattak és anyagilag elpusztultak. Egy szerencsés csillagzat ragyogott mindig a magyar államélet egén, mely annyi barezok között szüntelen vezetett egy biztos ös-